
Segítségnyújtás a hobbija. Miklós Imre
Fotó: Veres Nándor
Ha segítséget kért tőle valaki és ideje engedte, szó nélkül segített. Néhány hete gondolt egy nagyot és a közösségi médiában hirdette meg: hívják, ha segíthet. Ha pedig hívják, Miklós Imre robogóra pattan és indul. Mert bízik az emberekben és mert titkon talán reméli, hogy a jó példa ragadós.
2019. május 23., 16:042019. május 23., 16:04
„Azt csinálom, amit a legjobban szeretek. Segítek másokon” – foglalja össze a csíkszeredai fiatalember, amikor arról faggatom – szinte hitetlenkedve –, hogy akkor mi is áll az önzetlen segítségnyújtás hátterében. Olyan sokszor kérték ismerősei, ismerőseinek ismerősei, hogy különböző helyzetekben segítsen, hogy arra gondolt, ezt szervezettebb formában is megteheti. Mert számára a segítségnyújtás nem teher. Hogy mikor és milyen kéréssel lehet hozzá fordulni? Egyszerű, ha nincs idő bevásárolni, ha a gyermeket nincs, aki iskolába vigye vagy edzésre, esetleg nincs aki hazavigye, ha virágot küldenénk egy számunkra kedves embernek, vagy nincs aki idős hozzátartozónk gyógyszerét kiváltsa, esetleg meleg ebédet vigyen, mert mi dolgozunk, de számtalan olyan helyzettel szembesülünk a mindennapokban, amikor segítségre lenne szükségünk, de nincs kihez fordulni. „Létrehoztam a Facebookon a Segít Any oldalt (angolosan), ahol ha valaki hozzám fordulna segítéségért időpontot és szolgáltatást foglalhat. Eddig több olyan megkeresés volt, amikor külföldön vagy akár Csíkszeredától távol élő hozzátartozók küldtek virágot születésnapra, anyák napjára szeretteiknek. Én már az első születésnapi csokor kiszállításakor, az ünnepelt meghatódott könnyeit látva azt mondtam, ha csak ezzel az egy megbízással is maradok, akkor is megérte. Ezek nagyon felemelő, csodálatos pillanatok, nagyon bensőségesek. Meg szoktam kérni a távolban élő személyt, hogy kézzel írjon egy kis üzenetet, elküldi, én kinyomtatom, és azt is átadom, így ez az egész még személyesebb” – meséli csillogó tekintettel. Ez egy bizalmi dolog – jegyzi meg.
– mondja.
Imre az év elején tért haza az Amerikai Egyesült Államokból, ahol néhány hónapot egy idősek otthonában dolgozott. Azt mondja, sok mindenre megtanította ez az időszak és még jobban megerősítette benne a segítségnyújtási szándékot. „Sokat beszélgettem az idős emberekkel, a hozzátartozókkal, mindenki rohan, foglalt, nem marad idő egymásra. Egy-egy idős ember bármit megtett volna, hogy az otthonában éldegéljen békésen, de otthonba vitték” – eleveníti fel.
Ha hívják, megy. Rá lehet számítani
Fotó: Veres Nándor
Miklós Imre programozóként dolgozik, számára ez a munka jelenti a megélhetést. Nyílt szívű, nyílt tekintetű fiatalember, aki, ha hívják, robogóra pattan és segít. Hacsak éppen nem vásárol be valakinek, vagy nem egy megbízó gyerekét viszi edzésre.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!