Generációkon átívelő tudás: öltésekből rajzolt világ

Temesváron érezte, hogy többet szeretne dolgozni, mint amennyit az egyetemen kértek. Mint mondta, nagyon szorgalmas lett, és a tanulás mellett elkezdett párnákat varrni. Az első év utáni nyári szünidőben készült el az első darab, amelyet megmutatott egy közösségi oldalon, és kezdtek érkezni a rendelések.

„Temesváron egy picit másabb volt, mint most, ott egy nagyon kicsi szobában laktam, a földön vasaltam és szabtam-vágtam, mindig valamit félre kellett pakolni, hogy dolgozni tudjak. A Facebook nagyon hozzásegített, hogy mindez beinduljon, mert az első darabot csak azért raktam fel, mert büszke voltam, hogy egy nap alatt meg tudtam csinálni valamit. Anyunak is köszönhető, mert ő megosztotta az oldalán, és több emberhez jutott el” – emlékszik vissza.

2016-ban költözött haza Temesvárról, és szépen beindult a varrás, egyre többen rendeltek tőle párnákat. A párnák után a szatyrok és az alvómaszkok következtek, és mintegy két évvel ezelőtt textiljátékokat, textilállatkákat is elkezdett varrni. Mosolyogva jegyzi meg, hogy eredetileg gyerekeknek tervezte ezeket, de sokan rendelnek felnőtteknek is.

„A pingvin a kedvencem. A pingvint valaki rendelte, mert látott hasonló állatkát nálam. Azt megvarrtam, és körülbelül egy hónapig annyira jól is ment a pingvinek eladása, hogy úgy döntöttem, kezdek más állatkákat is varrni.

Az utóbbi hónapokban, az igényekhez igazodva szájmaszkokat is varrtak az édesanyjával. „Az elején azt beszéltük, hogy szájmaszkot ne varrjunk, de aztán volt egy-két hét, hogy egyáltalán semmit nem rendeltek, és elgondolkodtunk, hogy a maszk az, ami menni fog most. Aztán egyik ismerősöm bevett egy Facebook-csoportba, a kórháznak ingyen varrtak maszkokat, és így kezdtünk mi is maszkot varrni. Több ismerősünk is volt, aki varrt, az elején szintén ingyen, de aztán rájöttek, hogy meg kell élni valamiből. Egy hónapig csak maszkot varrtunk. Most kezdett visszaállni a világ rendje, kezdtek ismét párnákat rendelni, de a maszkok megmentettek ebben az időszakban.”

Fanni rajzait nézegetve szembetűnik, hogy a grafikai elemek visszaköszönnek a varrott munkáin. Rámutat, mindig rajzolni szeretett volna, de úgy véli, nem tud olyan jól, amennyire szeretné. És így olyan dolgokat kezdett megvarrni, amelyeket nem tudott megrajzolni, vagy megvarrva szebbnek tűnt, mint lerajzolva. Nagyon szereti az aprólékos rajzokat, és a legtöbb párnáján látszik is ez.

A különböző darabokat nem nehéz kiadnia a kezéből, örül, ha valakinek örömet tud szerezni velük. Igaz, van egy-két olyan is, amit jó lenne megtartani – mondja. „Egy pingvines szatyorral voltam úgy, hogy megvarrtam és mondtam, ha nem veszik meg két héten belül, akkor megtartom magamnak. Nem kellett megtartsam, mert megvették, de igen, vannak olyan darabok, amiket szívesen megtartanék. Utána nem varrok magamnak hasonlót. Ritka az is, hogy külön magamnak varrjak. Két egyforma darabot nem is tudok varrni, és nem is tenne boldoggá, ha pont ugyanazt kéne megvarrjam.”