
Marosvásárhelyen számos műemlék épületen ott „díszelegnek” a sárga csövek
Fotó: Rab Zoltán
A kommunista rendszer utolsó éveiből maradt sárgára festett gázvezetékek „ékesítik” az épületek és kerítések oldalát, de nem kímélik a belvárosi műemlékeket sem. Minden cső elrejtéséért a műemlékvédőknek közelharcot kell vívniuk a gázas szakemberekkel – olvashatják az Erdélyi Napló legfrissebb számában.
2021. december 09., 12:172021. december 09., 12:17
Szinte nincs olyan erdélyi város, amelynek épületeit ne szőnék át a rikító sárga vezetékek. A gázvállalat nem tesz különbséget a tömbház, kültelepi kulipintyó és belvárosi műemlék épület között. Nemcsak az épület homlokzatán, látható helyen vezeti a csöveket, de azokat – az ingatlan színétől függetlenül – „szabványsárgára” keni. Nagyszeben egykori főépítésze, Guttmann Szabolcs úgy véli, lehetne észszerűen és civilizáltan is kezelni a kérdést.
„Minden az önkormányzatok fellépésén múlik. Ha a polgármester vagy a főépítész erélyesebben kikéri a település nevében, a gázasok kénytelenek elfogadni a számukra bonyolultabb megoldást.
– számolt be az évekkel ezelőtti sikerről a műépítész.
Az utcai gázóra és gázcső rontja városaink összképét
Fotó: Rab Zoltán
Guttmann emlékeztetett: a hatvanas-hetvenes években még a tömbházak falát sem terhelték gázvezetékekkel, nemhogy a belvárosi történelmi épületeket. „A szocializmusban sokkal civilizáltabb megoldásokat találtak, mint manapság” – állítja. A teljes cikket megtalálják az Erdélyi Napló legfrissebb számában.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!