
Magyaros pizza házikolbásszal és kétféle szósszal
Fotó: Kisréti Zsombor
Erdélyben is hódít a pizza. Mára szerencsére lecsengtek a kilencvenes években gyorsan terjedő pancserek, így az olasz „világételből” is egyre több kisvendéglőben találni jó minőségű felhozatalt. A Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró kiadványának munkatársa egy nagykárolyi étterem teraszán kóstolta meg a magyaros pizzát.
2020. november 18., 11:112020. november 18., 11:11
A modern pizza nápolyi feltalálója, Raffaele Esposito sem gondolhatta komolyan, hogy 1889-ben a városba látogató Szavojai I. Umberto király és Margherita királyné tiszteletére készített pizzája lesz az alapja a világméretű olasz gasztroforradalomnak, amely mára az egész földgömböt „megfertőzte”.
A cikk szerzője rámutat, a „világétel” nagy előnye ugyanakkor nagy hátrány is lehet, ha egy kisvendéglőben gondolkodó üzletember úgy vág bele gasztronómiai vállalkozásába, hogy csak felületesen ért a pizzakészítéshez, és erre nem alkalmaz hozzáértő szakácsot.
Ahogyan azt legutóbb Nagykárolyban is megtapasztaltam a román-magyar határ fele vezető út mentén, a Grande Pizzázó teraszán.”
Kifogásolja viszont
A jó minőségűnek mondható pizzafelhozatalban a feltét összetevőit rossz magyarsággal, konyhanyelven fordították le románból magyarra, miközben a különböző pizzák megnevezése csak románul szerepelt.
Tapasztalatairól bővebben a Székely Gasztró november 18-ai lapszámában olvashatnak.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!