
Reggelente Enyedi Csabával énekelhetünk közkedvelt és kevésbé ismert gyülekezeti énekeket
Fotó: Forrás: Enyedi Csaba élő közvetítése
Lelkész, édesapa, osztályfőnök, tanár, férj, kórusvezető, de ez a sorrend másképp is igaz, hiszen lehet elől az édesapa, vagy akár az osztályfőnök és a férj is. Több mint negyven napja minden reggel áhítatot közvetít közösségi oldalán; feleségével, sokszor gyerekeivel együtt énekel, s nem ritka, hogy éjfélkor még a bibliaismereti dolgozatok kapcsán egyeztet a végzős diákokkal. A Székelyhon hétfői számának Hit – Vallás mellékletéből Enyedi Csaba református lelkésszel, kollégiumi tanárral ismerkedhetnek meg.
2020. május 11., 13:352020. május 11., 13:35
„Amikor március 15-én megtartottuk az istentiszteletet, és másnap kiderült, hogy egyelőre nem lehet templomban, gyülekezet előtt hirdetni Isten igéjét, akkor egy ideig kicsit el voltam veszve, nem tudtam mi legyen. Szeretek úgy prédikálni, hogy lássam a gyülekezeti tagok, diákok arcát, rezgését, visszajelzését, sokszor azok újabb gondolatokat szülnek bennem. A templomban nem elég erős az térerő, hogy onnan istentiszteletet közvetítsek, ám láttam, hogy vasárnap délelőttönként, de szinte minden este sok lelkésztársam igehirdetése, magyarázata, bibliaórája fent van a közösségi hálón. Akkor döntöttem el, hogy reggeli csendességet, áhítatot tartok. Március 29-én belevágtam. Alaposan bele sem gondoltam, hogy mire is vállalkozok” – mondja nevetve Enyedi Csaba, majd hozzáteszi – a Lélek vitte erre rá.
Azóta minden reggel Bibliával a kezében megjelenik ismerősei és néha ismeretlenek előtt is az internet közvetítésével, igét olvas, gitározik, zongorázik, a református énekeskönyvben található, de régi ifis énekeket is énekel. Felesége, Annamária a videósa, énektársa, segítője. Már több, mint húsz éves az Our Daily Bread (mindennapi kenyerünk) nevű igei vezérvonalat olvassa, most is azt alapján saját gondolatait mondja el, később pedig az igét és a hozzá csatolt látványos képet is kiteszi a Facebook-oldalára.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!