
Békésen legelésző marhacsorda Magyarfenes határában
Fotó: Makkay József
Hatvan húsmarhát számláló farmjukkal a magyarfenesi Székely család a környék egyik legjelentősebb agrárvállalkozója. A szüleikkel együtt gazdálkodó kalotaszegi testvérpár az óvatos gazdák közé tartozik, akik önerőből építkeznek, ezért kerülik a túl kockázatos nagy pályázatokat. A Székelyhon napilap Erdélyi Gasztró kiadványának munkatársa a Kolozsvártól 23 km-re fekvő állattelepen járt.
2020. november 11., 10:372020. november 11., 10:37
Jó kilométernyi távolságra a falutól a Székely család magyarfenesi tanyája jellegzetes erdélyi gazdatelep szarvasmarhákkal, disznókkal, pár lóval, házőrző kutyákkal, népes baromfiudvarral és használt mezőgépekből álló gépparkkal.
A novemberre szépen kikerekedett pirostarka állatok egy része minden évben eladásra kerül. A két-három éves bikák ilyenkorra érik el az 500-600 kiló élősúlyt, és nagy alkudozások árán viszik el az állatkereskedők. Akiknek az az érdekük, hogy a gazdától olcsón vegyék meg, és jót nyerjenek rajta. Székely Ferenc szerint azonban sok múlik a gazdán is, hogy milyen árat tud kialkudni. „Ha 4500 vagy 5000 lejt ajánlanak a hízott bikáért, akkor tudom, annyiért nem szabad odaadnom, mert az állatkupec legalább 20-30 százalékot keres rajta. Addig alkudozunk, amíg megszületik a végső ár.
– magyarázza a 41 éves gazda, aki testvérével, a 38 éves Székely György Istvánnal és szüleivel gazdálkodik közösen.
A Székely család tanyájáról bővebben az Erdélyi Gasztró november 11-ei lapszámában olvashatnak.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!