Hirdetés
Hirdetés

Csülök tizenegyféleképpen: teszteltük a százhúsz éves Basa fogadót

Kívülről még nem árulja el a hely, hogy milyen kincseket rejteget •  Fotó: Rédai Attila

Kívülről még nem árulja el a hely, hogy milyen kincseket rejteget

Fotó: Rédai Attila

Kevés olyan vendéglő van Székelyföldön, amely múltját dokumentumokkal igazoltan százhúsz évre vezetheti vissza. Önmagában már ez kuriózum, de mi kíváncsiak voltunk, hogyan sáfárkodnak a jelenlegi tulajdonosok ezzel a hagyománnyal. S persze: milyen a kaja?

Rédai Attila

2017. október 30., 17:222017. október 30., 17:22

2017. október 30., 22:302017. október 30., 22:30

Jóval nagyobb és impozánsabb vendéglátóipari egységek előtt vezet el az ember útja, miközben Borzontot elhagyva „Basa kereszttátiék” felé tart, de Basa fogadó persze csak egy van. Méghozzá 1897-től, s ha jobban elmélyedünk a létesítmény történetében, kiderül, hogy még szerények is, mikor csak onnantól eredeztetik a történetet, a dokumentumokat ugyanis további húsz évvel korábbra keltezhetik vissza. Ekkor bukkan fel a történetben először a Baricz név: igen, ugyanaz a Baricz, amit ország-világ előtt mostanában Baricz Gergő tett ismertté. És mi köze a Bariczoknak Basához? Erről azt kell tudni, hogy a Basa az alfalvi Bariczok ragadványneve volt, maga a fogadó is a Görgényi-havasok fele vezető úton a Basa-kanyarban jött létre a Gyergyó és Parajd közötti úgynevezett Sóúton.

Hirdetés

Majdnem teljesen teli parkoló fogadott egy szombati nap kora este a nem túl impozáns építmény előtt, ez már sejtette, hogy finoman szólva nem leszünk egyedül. Stílusosan székelykapun keresztül vezet a vendéglőbe az út, rajta az újabb felirat: „Ember vésd szívedbe, hogy ez a föld mindig székely volt és az is marad”. Ennek a szövegnek az eredetije a gyergyóalfalvi templom kertjében, egy zászlótartó talapzatán található.

A románajkú átutazókat a jelek szerint ez nem nagyon zavarja:

vagy nem tudják, mit állít a felirat, vagy nem érdekli őket. Vagy hozzászámítják a hely jellegéhez: a majdnem teljes teltházban gyakoribbnak tűnt ugyanis a román szó, mint a magyar. A túláradó székely hazafias jelleg ellenére a pincérek persze nem csak miccsel, hanem bármivel ki tudják szolgálni a magyarul nem tudó román vendégeket.

Vándorfogadó intelem az átutazóknak •  Fotó: Rédai Attila Galéria

Vándorfogadó intelem az átutazóknak

Fotó: Rédai Attila

Na de a tréfát félretéve: első látásra egy tipikusan rusztikus jellegű kajáldába csöppen az ember. A deszkapadlón rongyszőnyeg, akárcsak a lócán, ugyanis ez itt az ülőalkalmatosság, nem székeken ül itt az éhes vendég. Ez mondjuk kevésbé kényelmes, meg nem is lehet túl könnyen az asztalhoz közelebb tolni. Gyerekülés van, persze az is fából és faragottan. Korábbi itteni tapasztalataim egy zsúfoltabb, már-már giccses belteret oltottak az emlékeimbe, most némileg meglepetten tapasztaltam, hogy

az összes berendezési tárgynak valahogy helye van, nem lóg ki semmi az adott stílusból.

Mert ahogy kezd jobban körülnézni az ember, rájön, hogy a Basa nem pusztán rusztikus: helytörténeti is, gazdagon mutat a vendégnek saját történelméből. Így elfér a tárgyak között például a Basa kereszttátiról szóló családi kép, a régi rádiókészülék is a mindenféle kerámiák és egyéb, már szokványosabb „rusztikus” kellékek között. Ami talán kissé nehezebben fér bele – legalábbis – az én ízlésvilágomba, az az, hogy a gerendákra igazi kolbászokat aggattak fel száradni paprikák, fokhagymafüzérek és kukoricacsövek (ezt nem is igazán értem) közé.

Majdnem telt ház •  Fotó: Rédai Attila Galéria

Majdnem telt ház

Fotó: Rédai Attila

Kevésbé zsúfoltnak, tudatosabban tervezettnek tűnik a hely: arra is figyelnek például, hogy a vizet nem otromba műanyag palackokban, hanem régi borosüvegekre hajazó edényekben hozzák ki, fizetéskor ráadásul kiderül, hogy a ház ajándékaként, amit nem emlékszem, hogy a környéken máshol tapasztaltam volna.

A ház ajándékainak sora ráadásul nem merül ki ebben: kis kóstoló franciasaláta és savanyú uborka érkezik friss házikenyér társaságában, miután rövid idő alatt felveszik a rendelést. Bár legalább ötven személyt kellett ellásson, a személyzet láthatóan a helyzet magaslatán állt, pedig Székelyföldön egyáltalán nem ritka – pláne, ha nagy a zsúfoltság –, hogy érkezéskor hosszú perceket megváratnak, míg felveszik a rendelést, majd a végén még fél órát várhatsz a számlára. A Basánál ilyesmiről szó sincs. Az is jó pont, hogy előre közlik: a zsúfoltság miatt várhatóan többet kell várni az ételre. Harminc-negyven percet ígérnek, végül lett az ötven is, de hamar eltelt: egyrészt a kóstoló miatt, ugyanakkor volt idő nyugodtan nézelődni, olyannyira, hogy még (majdnem) kétévesünk sem vesztette el ez idő alatt türelmét. Ehhez mondjuk hozzásegített a két zenész is, akik időről időre élő népi muzsikával járultak hozzá a hely hangulatához.

Kóstoló a ház ajándékaként •  Fotó: Rédai Attila Galéria

Kóstoló a ház ajándékaként

Fotó: Rédai Attila

Ami viszont mindenképpen hátrány, az a – talán meghittnek szánt – gyatra világítás. A régies lámpatestekbe ültetett gyenge LED-es izzók csupán szemmeresztő félhomályt képesek előállítani, ami már zavaró. Egy profibban megtervezett világítás tudna meghitt is maradni, ugyanakkor jobban kiemelhetné a kiállított tárgyakat, amelyek közül sokat észrevenni is nehéz. A Basa „tangófényében” pedig fotózni reménytelen vállalkozás, s ez most nem azért fontos elsősorban, mert silányak lettek a tesztcikkünkhöz mellékelt képek: a vendégek szeretik fotózni magukat és egymást, mikor ilyen helyeken töltenek el időt, de azt is szeretik, ha ezeken a képeken nem csak elmosódott foltok látszanak.

A stílusosan, azaz rusztikusan öltözött pincér hölgyek

mintás huzatba bújtatott tabletek segítségével veszik fel a rendelést,

ez is olajozottabbá teszi a folyamatot. Kár, hogy a felhasznált számítástechnika arra nem terjed ki, hogy bankkártyával is lehessen fizetni, így az ember kénytelen étvágyát a pénztárcája tartalma szerint korlátozni. Talán a hitványabb környékbeli térerő okolható ezért, nem tudom, de legalább az információ egy stílusos fatáblára már a vendéglőbe való belépéskor feltűnik, elkerülendő a későbbi kínos jeleneteket.

Néhány dolog változott az alapítás óta •  Fotó: Rédai Attila Galéria

Néhány dolog változott az alapítás óta

Fotó: Rédai Attila

Három flekk a körítésről, most akkor jöjjön végre a lényeg: a kaja. Három plusz egy fős társaságunk három különböző fogást próbált ki, így ezekről számolhatok be. A tepsis pityóka rántott sajttal jól el van találva, a karikára vágott krumpli ropogós, talán elférne rajta egy kis fűszer, de amúgy támadhatatlan. A rántott sajt fő alapanyaga biztosan nem szupermarketes sajtutánzat, inkább a közeli tekerőpataki tejfeldolgozó egyik érleltebb fajtájára tippelnék. A tepsis csirkében is ugyanaz a krumpli, rajta pirosra sült, kívül ropogós, belül omlós csirkecomb. A mi példányunk kissé túlsült, de nem túlzott mértékben. A harmadik étek egy „specialitás”, egy szellemesen medvetáncoltatóra keresztelt töltött sertéskaraj, amelyből teljesen hiányzott a sajt: az alaposan megfűszerezett töltelék kolbászból, füstölt sonkából és zöldségekből állt, enyhén pikáns jellege szolgált rá alighanem az elnevezésére. Körítésül ízletes és házias hagymás pityóka jött, kissé talán túl sós, ami amúgy a konyha egészére elmondható, de persze nem mindenki próbálja hozzánk hasonlóan csökkenteni az elfogyasztott só mennyiségét, így a legtöbb embernek bizonyára fel sem tűnik.

Tepsis csirke •  Fotó: Rédai Attila Galéria

Tepsis csirke

Fotó: Rédai Attila

A Basa fogadóval leginkább asszociált ételfajta amúgy alighanem a tepsis csülök, körülöttünk is sokan fogyasztották. Jó néhány „vega” kaja is elérhető az étlapról, de kalóriaszegény, „egészséges” fogásokra azért nem érdemes számítani: a túrós puliszka, a reszelt sajtos szalmapityóka, a paszulyfőzelék vagy a sajttal töltött palacsinta tartozik hasonlók mellett a húsmentes étkek közé. És hogy min van a hangsúly, mi sem ábrázolja jobban, mint az a tény, hogy csülköt tartalmazó fogás tizenegy (!) is szerepel az étlapon, köztük kétféle leves. Leveseket most nem próbáltunk, de a „szokásos” csorbák, zöldség- és gulyáslevesek (meg a kétféle csülkös leves) mellett megtalálni itt a környékre, azaz Gyergyóra jellemző aszaltszilvás pojékalevest is, ami már majdnem megfelelhet az életmódreformereknek is.

Előtérben a hagymás pityóka •  Fotó: Rédai Attila Galéria

Előtérben a hagymás pityóka

Fotó: Rédai Attila

Ami az árakat illeti: nem fogunk csődbe menni a Basában elköltött gyomortelepakoló, súlyos ebédek és vacsorák miatt. A házi, körettel együtt felszolgált különlegességek például 25 lej körüli összeget kóstálnak: mi hárman (plusz egy) mindössze 80 lejes számlát hoztunk össze.

És ki ne felejtsem: a kovászos uborka isteni.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. június 17., szerda

Sült paradicsomos salsa – videó

A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.

Sült paradicsomos salsa – videó
Sült paradicsomos salsa – videó
2026. június 17., szerda

Sült paradicsomos salsa – videó

Hirdetés
2026. június 16., kedd

Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot

Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.

Amikor a fürdővízzel a gyereket is kiöntik – megnéztük az Arany Pálmát nyert Fjord-ot
2026. június 14., vasárnap

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere

Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
2026. június 14., vasárnap

Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből

Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.

Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
Hirdetés
2026. június 12., péntek

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás

Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
2026. június 10., szerda

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében

Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
2026. június 06., szombat

Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá

Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.

Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
Hirdetés
2026. június 01., hétfő

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története

Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
2026. május 31., vasárnap

Megfejteni a talányt: Lány zöld almával

Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.

Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
2026. május 31., vasárnap

Megfejteni a talányt: Lány zöld almával

2026. május 30., szombat

Tupír, hajlakk, laza hullámok – így alakult át a menyasszonyi frizuradivat az elmúlt évtizedekben

A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.

Tupír, hajlakk, laza hullámok – így alakult át a menyasszonyi frizuradivat az elmúlt évtizedekben
Hirdetés