
A Lázár-forrás. A borvíz ma is a telep vonzóereje
Fotó: Jánosi Csaba
Igazi télies időben kapaszkodtunk fel a Borszéki-hágóra. A hágót őrző Kerek-hegy fenyői már fehérbe öltöztek. Gyertyaként világítottak a hajnali sötétségben.
2017. november 03., 16:332017. november 03., 16:33
Összekötöttük a kellemest a hasznossal. Ebben az évben a XIX. Székelyföldi Geológus Találkozónak Borszék adott otthont. A tavaly a Székelyföld legdélebbi fürdővárosában, Kovásznán találkoztunk, az idén a legészakibban, Borszékon.
A közös bennük, hogy mindkettő gyógyvizeiről, borvizeiről és büdös gödreiről nevezetes. Azért bátorkodtam megemlíteni a találkozót, mert a kerekasztal megbeszélésen kritikaként az is elhangzott, hogy ez az évente, október utolsó napján megrendezésre kerülő összejövetel nincs igazán „mediatizálva”. De így mediatizálva is lesz a több mint száz „kőkeresőt” felvonultató esemény.
Viharos széllel érkező november elűzte a borszéki parkok lombkoronáját. Feltárva így dicső múltját és ébredező jelenét. A kockaköves felújított Hétvezér sétányon andalogva számba vesszük a Székelyföld egyik legismertebb fürdőhelyének csodálatos épületeit. Szomorú, hogy a privatizáció során visszakerült vagy tulajdonost váltott villák egy része az enyészetté vált.
A pusztulásra ítélt épületek egykor díszei voltak a fürdőhelynek
Fotó: Jánosi Csaba
Ahogy Mik József borszéki polgármester mondta, a borszéki villáknak Indiától Kanadáig szinte minden országban él tulajdonosa, de sajnos keveset foglalkoznak az épületek feljavításával. Ezek a pusztulásra ítélt épületek egykor díszei voltak a fürdőhelynek, de jelenleg valósággal elcsúfítják a sétányokat. Az egykori Remény szálló is csak reméli, hogy felújítják. Omladozó falairól lekerül a zöld árnyékoló háló. Azért pozitív példa is akad bőven.
A szürkésfekete palával fedett új kezelőközpont jurtaszerű épületegyüttese befejezés előtt áll
Fotó: Jánosi Csaba
Csipkerózsika álmából ébredezik a városka. Nagyon sok épület régi köntösében fogadja az egyre szaporodó vendégeket. A Borostyánkő vagy a Bella villa felújított fűrészelt deszka díszei ámulatba ejtik a sétálgató fürdővendégeket. A régi világ emelgeti kalapját. Természetesen épültek modern, a mai kor ízlésvilágát követő épületek, panziók is.
Az áprilist megszégyenítő borszéki időjárás hol havas esőt tálal, hol sziporkázó napsütése vakít. A sétány mellett Petőfi márványfehér szobrát is a napfény emeli ki a fenyők zöldje közül. Petőfinek nemcsak mellszobra áll Borszékon, hanem a Tündérkert északi peremén borvízforrás is viseli nevét. Közel van a magyar szabadságharc másik nagy alakjáról, Kossuth Lajosról elnevezett forrás, amely egyike a legjobb borvizeknek.
Borvízmúzeum
Fotó: Jánosi Csaba
Ahogy ivókúránk során sorra kóstolgatjuk a kevés vasat, de annál több szénsavat tartalmazó kalcium-magnézium hidrogénkarbonátos jellegű Lázár, László, Boldizsár források vizét, feltűnik a kútházak egységes kivitelezése. A barna-fehér színezés is tájba illő. A fehér színt a borszéki borvizek által a Kerekszéken lerakott hatalmas mésztufa vagy travertin ásványtól kölcsönözte. A barna a borvizekből kicsapódó vas ásványt a limonitot idézi.
Ennek a hatalmas ásványvíz készletnek, amely a Borszéki-medence talapzatát képező kristályos, dolomitos mészkövek repedésiből, üregeiből tör a felszínre, nagyüzemi palackozását az osztrák származású Zimmetshausen Antal álmodta meg és vitelezte is ki 1806-tól kezdődően. Aki Alsóborszékon a borvíz palackozásához elengedhetetlen üveget is helyben állította elő. A tüzelőanyag a fa, a szén és a nyersanyag, a kvarc vagy népiesen a békasó ott volt az erdőkben, a kőzetekben, a kristályos palákban.
Zimmetshausen Antal sírja
Fotó: Jánosi Csaba
Az Osztrák-Magyar Monarchia nyugati részeiből jöttek az üvegfúvásban jártas mesteremberek, a szomszédból a favágók. Zimmetshausen Antal sírja a régi temetőben látható. Gondozott sírját az elmúlást jelképező barna levelek és az utókor tiszteletét idéző piros-fehér-zöld szalag borítja. Jövőben, 2018-ban emlékezünk arra, hogy Borszékért Bécset otthagyó Zimmetshausen Antal 180 éve halott.
Az egyre erősödő szél megálljt parancsol. Visszafordulunk. A Főkút és az Erzsébet-forrás mellett elhaladva feltűnik a borszéki Borvízmúzeum épülete, amely az egykori, 19. századi palackozó homlokzatát idézi. Kiállító felületein az ásványvizek királyaként emlegetett borszéki borvíz gazdag tárgyi emlékei láthatók.
Az új kezelőközpont
Fotó: Jánosi Csaba
Nyugatabbra a Hármas ligetben feltűnik az Ó-Sáros fürdő újraálmodott épülete. A hagyományos borszéki fürdőépítészet elemeit viselő épület újra fürdővárossá varázsolta a települést. Mert a rendszerváltást követő időszakban fürdő nélküli fürdővárosként vált ismerté, ami maga után vonta a vendégek csökkenését is. A Székelyföldi Fürdőépítő Kaláka révén 2009-ben a Kerekszék travertin padjain megépült a Tündérkert-feredő hagyományos népi fürdője. Ezt követte a megújult tetővilágítású Ó-Sáros-fürdő, amelyben két kerek kicsempézett medencében 16-20, illetve 30-34 Celsius-fokos hőmérsékletű borvízben vontathatjuk „beteg testrészeinket”.
A Hétvezér sétány
Fotó: Jánosi Csaba
Nem messze, egykor törpenyíréről nevezetes ligetben mintha Attila palotája épült volna újjá. A szürkésfekete palával fedett új kezelőközpont jurtaszerű épületegyüttese befejezés előtt áll. Mik József polgármester reméli, hogy a közel kilenc éve tartó építkezés jövőre befejeződik, és újra beindul a kezelés a fürdővárosban.
Mikor van építő, akkor nincs pénz. Amikor van pénz, akkor csődbe megy az építő. A román politikai közeg politizálni tud, de építeni nem. A fejlesztés igencsak gyenge pontja.
Még sok látnivaló volna Borszékon, de igyekeznünk kell, mert jövőben Sepsiszentgyörgyön rendezzük a 20. Székelyföldi Geológus Találkozót. S ki tudja, a székely gyorssal leérünk-e addig Háromszékre.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!