
Gyöngyvirág és ölelés. Az anyák keveset várnak el
Fotó: MTI
Magyar nyelvterületen május első vasárnapján ünnepeljük az anyák napját. A járvány okozta bezártságban több időnk van megadni a módját szeretetünk kifejezésének. Az Erdélyi Napló legfrissebb számának tematikus összeállításában többgyerekes édesanyákat beszélnek az anyai hivatás szépségeiről.
2020. április 30., 11:522020. április 30., 11:52
2020. április 30., 11:542020. április 30., 11:54
Már nem emlékszünk az időpontra, hogy mióta ünnepeljük az anyák napját. Az egyházi falinaptárakon május első vasárnapja mellett megjelenik az ünnepi megnevezés: anyák napja. Ez alapjában véve nem hozott újat, hiszen a Kárpát-medencében élt elődeink is úgy tekintettek az anyákra, mint akik tiszteletet és szeretetet érdemelnek.
„Hálás vagyok a férjemnek és a három gyermekemnek, hogy anyává lettem, ami az egyik legszentebb dolog az életemben. Gyermeket nevelni tudatosan, nagy szeretettel, sok türelemmel és megértéssel a legfelelősségteljesebb feladat. Felelős vagyok minden tettemért nőként, feleségként, anyaként, pedagógusként és egyházi kántorként, hiszen a személyes példával tudok legtöbbet adni gyermekeimnek. A jó példa a legjobb pedagógus” – mondja Fekete Judit kémia-fizika szakos tanárnő, a nagyajtai unitárius vártemplom kántora.
Olvassák el a csütörtöki Erdélyi Naplót, és megtudhatják, hogyan vélekedik az anyaságról Ila Ildikó, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa, Szilágyi Olga, a jeddi Benedek Elek Általános Iskola tanítónője illetve Suba Köpeczi Júlia újságíró.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!