Utcai viseletek és alkalmi ruhák, csomagolópapírból, nejlonzacskóból készített ruhaköltemények, meglepő és szemet gyönyörködtető darabok: ruhatervező szakos diákok munkáiból nyílt kiállítás Csíkszeredában. Míg az egyik csoport az újrahasznosítás és újragondolás vonalon haladt, a másik csoport az alkalmazott tervezés irányában bontakozott ki.
2019. június 28., 16:432019. június 28., 16:43
2019. június 28., 17:502019. június 28., 17:50
A tervezéstől a megvalósításig
Fotó: Péter Beáta
Utcai viseletek és alkalmi ruhák, csomagolópapírból, nejlonzacskóból készített ruhaköltemények, meglepő és szemet gyönyörködtető darabok: ruhatervező szakos diákok munkáiból nyílt kiállítás Csíkszeredában. Míg az egyik csoport az újrahasznosítás és újragondolás vonalon haladt, a másik csoport az alkalmazott tervezés irányában bontakozott ki.
2019. június 28., 16:432019. június 28., 16:43
2019. június 28., 17:502019. június 28., 17:50
A tervezéstől a megvalósításig
Fotó: Péter Beáta
A Vámszer Géza Művészeti Népiskola 41 éves fennállása alatt első ízben indítottak ruhatervezés szakot Csíkszeredában, ráadásul rögtön két osztályt, mert olyan sok volt a jelentkező – mutatott rá Sándor Árpád a Csíki Játékszín előcsarnokában megtekinthető kiállítás megnyitóján. A ruhatervező szak csoportjainak tevékenységét Zsigmond Adél és Jánosi Ágnes divattervezők vezetik. Adél csoportja játékos módon közelítette meg a ruhatervezést: a diákok rendhagyó alapanyagokkal dolgoztak, többek között nejlonzacskóval, újsággal, vécépapírral, vécépapír gurigával, parafadugóval, mécsestartóval, csomagolópapírral. Az volt a feladatuk, hogy ezekből érdekes struktúrákat hozzanak létre, és szabadjára engedhették a fantáziájukat, hogy új konstrukciókat teremtsenek. „A munkafolyamat során jó hangulat és építő jellegű közösség alakult ki, ennek az eredménye látható itt a táblákon, próbababákon, ruhakölteményeken. A csoport tagjai tanultak szabás-varrást, de inkább arra fektettük a hangsúlyt, hogy hogyan tudnak esztétikusan tálalni. Ezek az első lépések, hogy hogyan tálalják azt, amit meg szeretnének valósítani, és ezeket a rajzokat , mint egy ütemtervet elő tudják venni a megvalósítás során.
Sándor Árpád, Jánosi Ágnes, Zsigmond Adél
Fotó: Péter Beáta
magyarázta Zsigmond Adél, amikor a megnyitó után beszélgettünk.
Jánosi Ágnes csoportja az alkalmazott tervezés irányában haladt. A csoportvezető elmondta, nagyon erős egyéniségek, egyedi karakterek vannak a csapatban, akik különböző háttérrel érkeztek. Van köztük olyan, aki ruhatervezési szakon szeretné folytatni a felsőfokú tanulmányait, több személynek van már saját brandje, esküvőiruha-szalonja, van olyan, aki a népművészet iránt érdeklődik, és olyan is, aki csak a kreativitását szerette volna kibontakoztatni. „Nagyon energikus, dinamikus, rugalmas együttműködés volt, azt szerettem volna, hogy mindegyikük minél jobban tudja kicsiszolni a saját elképzelését” – jellemezte röviden az elmúlt tanévet a vezető.
Divatbemutatót is tartottak
Fotó: Péter Beáta
Hozzátette,
de az alapöltözékek – szoknya, ruha, nadrág, ing – szabását, megvarrását elsajátították a diákok. A kiállításon pedig a tervező egyéniségének megfelelően a megtanult szabástechnikákat igyekeztek látványosan tálalni.
Ruha kábelkötegelőből
Fotó: Péter Beáta
„Eddig a technikai részét próbáltuk a divattervezéssel kombinálni, krokizni, alakrajzokat készíteni, szabásmintákat tervezni, kiszabni, megvarrni. Mood boardokat készítettek a csoport tagjai – a tervezésnek van egy fázisa, amikor színeket, tervezőket, formákat és hangulatokat gyűjtenek, lefűzik egy mappába és nagyon fontos, hogy ez a munkafolyamaton belül hogyan alakul hétről hétre, és hogy a végeredményben, az öltözéken hogyan nyilvánul meg mindez.” A csoportvezető úgy véli, az alaptudást át kell adni, de nagyon sokat számít az, ha a csapat együtt tud működni, hogy hasonló érdeklődésű emberek találkoznak hetente, és egymástól is tanulnak.
Amúgy Csíkszeredában van a legtöbb ilyen tervező Székelyföldön, és ezt kell erősíteni. Hogy legyen annyi önbizalmunk, hogy merjünk hordható, vagány, egyedi stílusú ruhákat készíteni és vásárolni, mert nagyon tehetséges emberek vannak itthon” – hangsúlyozta Jánosi Ágnes.
Fotó: Péter Beáta
A kiállítást június 14-ig lehet megtekinteni a Csíki Játékszín előcsarnokában.
Parafaszoknya és kiegészítő
Fotó: Péter Beáta
Mire jó a mécses alja?
Fotó: Péter Beáta
A tervek is másként
Fotó: Péter Beáta
Csipke mindenütt
Fotó: Péter Beáta
Fotó: Péter Beáta
Fotó: Péter Beáta
Fotó: Péter Beáta
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!