
A hét vezér emlékehely Gesztréden. Kóter László fafaragónak Magyarországon is láthatóak alkotásai
Fotó: Facebook/Kóter László
A fa megművelése igazi mesevilág. A farönk életképeket, regéket, mondákat, mítoszokat, szakrális tárgyakat, híres személyiségeket zár magába, ezek kiszabadításában rejlik a mester művészete. Eme ősi mesterség rejtelmeibe avatta be a szatmárnémeti Kóter László fafaragó az Erdélyi Napló munkatársát.
2022. május 19., 10:432022. május 19., 10:43
A díszítőmotívumok, a faragott kompozíciók történeteket, életképeket vetítenek a szemlélő elé. A fafaragás, amely a faanyag vésésével, csiszolásával, különböző módszerekkel történő díszítésével foglalkozik, Erdély és Partium egyik leglátványosabb mesterségévé nőtte ki magát az elmúlt évtizedekben. A múltban inkább más mesterségek kiegészítőjeként szolgált.
Ugyanakkor a kerék-, illetve a kocsigyártók is sokszor felhasználták, ha díszíteni, cifrázni szerették volna az utazó alkalmatosságot. A fafaragásos díszítések a lakóhelyek csinosításánál is érvényesültek, mindenekelőtt a tehetősebb gazdaságok kapuin, címtáblákon, oszlopokon, mestergerendákon. Fafaragással díszítették a bútort, a sírkereszteket és néha a mezőgazdasági szerszámokat is.
E mesterség hagyományainak egyedi vonásait lehet látni a pásztorok botjainak és eszközeinek díszítésénél, merőkanalaik faragásánál, a bányászatban különféle figurák készítésénél, a molnároknál a malomberendezések díszítésénél és a méhészetben a fából faragott figurális kaptároknál. Különlegességnek számított a míves fakanálfaragás is, amely a háztartási kelléktárat egészítette ki.
Kóter László fafaragó munka közben
Fotó: Facebook/Kóter László
„Nagykárolyban születtem a századfordulón – mondja Kóter László, a Szamos parti híres faműves mester.
Keresztapám a nagykárolyi állami gazdaság vincellérje volt. Itt nevelkedtem a szőlőskertek közelében, szüleim reggeltől estig dolgoztak. Az állatokra vigyáztam a lankásban, unalmamban naphosszat faricskáltam egy kis halkéssel. Apró tárgyakat, állatokat, juhászbotokat. Ilyenekből mintegy kétszáz a szatmárhegyi magánmúzeumban van, de megtalálható szerte a világban. Ma már egész történelmet faragok egy-egy botra”– meséli a mester.
Bővebben minderről az Erdélyi Napló május 19-ei lapszámában olvashatnak.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
szóljon hozzá!