
A Miska étterem barátságos beltere. A tulajdonos ragaszkodik a népi hagyományokhoz
Fotó: Dorozsmai Endre
A kisiratosi Miska étterem története olyan, mint egy Kárpát-medencei tanmese. Elindul a szakácsmesterséget élethivatásnak választó legény világot látni, szakmát tanul, majd kellő tudással felvértezve hazatér, és éttermet nyit szülőfalujában. Misik Endre szakmai múltjáról, példaképeiről és terveiről beszél az Erdélyi Napló legfrissebb számában.
2019. október 17., 12:152019. október 17., 12:15
2019. október 17., 14:292019. október 17., 14:29
Mikor határozta el, hogy szakács lesz? Mi vonzotta a pályára? Van-e valamilyen családi hagyománya a mesterségnek? – teszi fel a lap munkatársa a kérdéseket Misik Endrének. A válaszokból kiderül, Endre családjában szakképzett szakács vagy vendéglátós nem volt, de apai nagyapja és anyai nagyanyja is jól főzött, sőt az édesapja mind a mai napig szeretettel és élvezettel főz a családnak, sőt falunapkor vagy bármilyen más alkalommal, amikor hívják, megcsillogtatja tudását.
Misik Endre békéscsabai tanulmányai alatt a szabadkígyósi Vadász Panzióban dolgozott, családot alapított, így Battonyára került, ahol a napközi otthon konyháján főzött, de időközben elvégezte a szegedi tanárképző főiskola pedagógia szakát, így taníthatott is.
Misik Endre régi álma, hogy saját vendéglője legyen
Fotó: Facebook/Misik Endre
„Közben Kisiratoson édesapámék garázsát átalakítottam pizzázóvá, ami hét évig szezonban szépen működött, majd elcsábítottak a battonyai strandfürdőbe, ahol melegkonyhás gyorsétkezdét működtettem. Valahogy mindig az étterem felé vonzódtam, azt tartottam az igazi vendéglátásnak. 2012-ben a pécskai Tavernában kezdtem el dolgozni, közben újítgattam a kisiratosi kis parasztházunkat, ahol idén májusában megnyitottam a Miskát” – meséli.
Ugyanakkor azt is megtudhatják az olvasók, hogy Misik Endre legjobban a pörkölteket szereti, kedveli a kemencében készült sülteket, legyen az bárány, kacsa vagy liba, illetve a birkahússal készült gulyáslevest.
továbbá a harcsaételek. Balla Géza a kedvenc bortermelője, az ő termékskálájáról a vörösborokat kedveli leginkább.
A gulyásleves a vendégek egyik nagy kevdence
Fotó: Pixabay.com
„Nekem ez az étterem volt a gyermekkori álmom, ezt szeretném hosszú távon működtetni, és persze mellette a családommal is minél több időt tölteni” – mondja Misik Endre a csütörtökön a Székelyhon és a Krónika napilapok mellékleteként megjelent Erdélyi Naplóban.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!