A Lázárok és az Aporok földjén: barangolás Lázárfalván

Az egykor Felső-Fehér vármegyéhez tartozó település múltjának részletes feltárása még várat magára. Régészeink feladata Lázárfalva földjének vallatása.

A pattintott, csiszolt kőszerszámok, vas és kénbányászat nyomai, tárgyai, a Lázárok, Aporok, Petkiek, Béldiek, Borsok, Henterek, Toroczkaiak udvarházainak alapjai fölött kövér terményt ringat a szél.

Említés 1365-ből

A tömött hóesésben alig találjuk az 1365-ben Dénes erdélyi vajda által említett település északi bejáratát. Ilyen időjárási viszonyok között csak a múltat kutathatjuk, a tájképi elemeket, a környező hegykeretet felfalták a földig ereszkedett fellegek. 1365-ben említett egykor besenyők vagy más olvasatban ruténok lakta település ekkor már elnéptelenedett, a falu határának visszaállítására Benedek mestert bízzák meg.

Leégett és újjáépített templom

Közel a falu bejáratához áll a település karcsú katolikus temploma, az egykori Szent Miklós görög-katolikus kápolna, a kisharami kőből faragott temetői keresztek a helyi emberek ízlését dicséri. 1883-ban klasszicista stílusban épült templom búcsúját Úrnapján tartják.

Mondogatták is a szomszédos települések lakói: Urunk napján jertek nálunk kecskefejet vacsorálunk. Ugyanis kecskefejeseknek csúfolták a lázárfalviakat. Az új templom építésére az 1882-es évi nagy tűzvész után került sor, amikor a fél falu zsúpfedeles épületei és a kápolna lángok martalékává vált.

A kápolna helyén a falu központjában kőkereszt hirdeti a nagy égést: „Több mint 300 éven át itten álló r.k. kápolnát az 1882-ben június 24 ikén pont délben a nagy tűzvész megégte s-e helyet pusztává tette”.

Ivóvízellátás anno

A magas teraszra települt faluban kevés kút volt, az állatok itatását is a völgyben folyó, két malmot is hajtó Tusnád-patak vizéből oldották meg. Később a falu gerincén levezették a Hí-pataka vizét, ami megoldotta a szűk vízhiányt. Azzal is csúfolták a lázárfalviakat, hogy a kevés víz miatt az asszonyok a kerten keresztül kézről-kézre adták a mosogatóvizet.

Ellenpéldaként az is elmondható, hogy a csíki falvak közül talán Lázárfalvának volt először vezetékes vize. A településen végig csatangolva még napjainkban is feltűnnek, azok a hagyományosan fedett, nagy mélységű kerekeskutak, amelyek a tízesek lakóit látta el ivóvízzel.

A Miklóssy-kúriánál

A sok-sok udvarházból, kúriából manapság már csak egy látható, a Miklóssy-kúria. A 19. században épült, „szép példája a székelyföldi kúria építészetnek. Tetőformája és három oldalán végigfutó oszlopos tornáca külön is említést érdemel.”

A házat a hozzá tartozó területtel az 1920-as években vásárolta meg a falu. Azóta kultúrházként használják. Az elmúlt években években felújított Miklósi-kúria tervezője nem állt a helyzet magaslatán. Oda nem illő ablakok, ajtók kerültek a régiek helyére. A kúria kertjéből kihasított parkoló is sután hat.

Az Apor dombja

A korábban Torjára vivő országúton kelet felé haladva, feltűnik a Hi- és Tusnád-patak között emelkedő gerinc, az Apor dombja, ahol egykor várkastély dacolt az idővel. Orbán Balázs szerint:

A falu keleti, s egyben legősibb része a Nyír felé sétálva feltűnnek a település hatalmas kőből, téglából rakott kapuinak sora. Aprólékos tulipántos deszkadíszei néprajzi értékeink ritka kincsei.

A lázárfalvi kőmívesség minőségén a vasútépítéskor itt letelepedett „Taliánként” ismert olasz kőfaragó is sokat munkálkodott. A kisharami vulkanikus eredetű könnyen faragható kő adva volt csak lelket kellett belevinni.

A nyírfürdői Gödrözés után, Borvíztető alatti kertekben álló körtefák korára Bálint Gábor hívta a figyelmünket. Úgy tudja, hogy az üknagyapja, Antal Ferenc (Szabó) ültette valamikor az 1848 előtti években. Hihető, mert a körtefák nagy kort megérnek.

Az utcasarki villanyoszlopon álló behavazott gólyafészektől elköszönve reméljük, hogy márciusban már tavaszi madárdallal köszöntjük olvasóinkat...