
Portik Sándor Szilárd 9,95-ös érettségi átlagával az ország legjobb érettségizője volt a magyarok közt
Portik Sándor Szilárd 9,95-ös érettségi átlagával az ország legjobb érettségizője volt a magyarok közt. A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium tanulója Szászrégenben lakik, de négy évvel ezelőtt azért választotta a marosvásárhelyi neves gimnáziumot, mert már akkor orvosira készült. Hogy az eredményének, mi a titka, az nem derült ki, de az biztos, hogy Sándor kikapcsolja a mobilját, míg tanul.
2018. július 17., 14:582018. július 17., 14:58
– Te lettél a legjobb magyar érettségiző az országban? Számítottál-e ilyen eredményre?
– Nem számítottam rá és nem is törekedtem ilyesmire, nem adtam ekkora hangsúlyt az érettséginek.
– Pedig még azt is rebesgetted, hogy elvágnak magyarból, aztán az is tízes lett.
– Abban a tantárgyban nem voltam biztos magamban, főleg a verselemzés miatt. Úgy vagyok a verselemzéssel, hogy ha nem értem a szöveget, akkor nem is igazán teszem magam oda, csak próbálok rajta átesni. Ezért volt nagy meglepetés, hogy magyarból 10-est kaptam.
– Melyik tantárgyból rontottál? Tudod mit hibáztál?
– Biológiából kaptam 9,80-at. Meg is akartam óvni a dolgozatomat, de átnéztem a javítókulcsot, s rájöttem, hogy mit hibázhattam, s akkor már nem láttam nagy értelmét.
– Miért óvtál volna? Szívesen láttad volna a színtízest?
– Nem csak az, hanem mivel én orvos egyetemre készülök, a biológiával álltam úgy, hogy azt gondoltam, simán meglesz a tízes. Aztán pont az volt, ami lehúzta.
– Melyik tantárgytól tartottál a legjobban?
– Inkább a romántól, mert benne volt a pakliban, hogy esetleg olyan művet kapunk, amit nem tudtam olyan jól.
– Minden magyar anyanyelvű a romántól tart a legjobban?
– Az osztályomon azt vettem észre igen, hogy
de nem csak azért, mert nem tudnánk románul, hanem egészen másképpen kell tanulni románból. Nem számít annyira a te véleményed, inkább az elméleti dolgokat tudjad szóról szóra estleg, s akkor megvan a jó eredmény. Magolni kell inkább, míg mondjuk magyarból nem ez az elvárás. Ez elrontja az egész felkészülést és a diákok hozzáállását a tantárgyhoz.
– Te hogyan készültél?
– Miután lejárt az iskola, első héten még inkább biológiából készültem az orvosis felvételire, hogy abból se essek ki teljesen. Utána fogtam neki érettségire tanulni. Románból tanultam a legtöbbet, meg magyarból. Néha két humántantárgy között oldogattam matek tételeket, hogy abból se essek ki a ritmusból. Nehéz volt abból a szempontból, hogy talán nem osztottam be elég jól be az időmet, s akkor végére kicsit zsúfolt volt a programom, fel kellett kellenem reggel korábban és hosszabban tanuljak. Általában 8-9 körül fogtam neki tanulni, volt olyan, hogy 6-7 órát egyfolytában. Aztán egy kis szünet után megint.
– Hogy látod az érettségit? Mi az, amit változtatnál a számonkérésen?
– Én úgy érzem, hogy
meg az ember személyiségén is, hogy mennyire reál vagy humán beállítottságú. Azon változtatnék, hogy én ugye reál szakon voltam, hogy ott nagyobb hangsúlya legyen a reál tantárgyaknak, magyarból meg románból esetleg kevesebb anyag kelljen.
– Hogyan ünnepeltél, amikor megtudtad az eredményt?
– A családdal voltunk itthon, mindenki örült. Olyan szinten megünnepeltük, hogy ebéd közben volt pezsgőnyitás, meg utána este kimentem néhány ismerősömmel egy kávézóba, és ott is megünnepeltük.
A sikeres érettségi után most a MOGYE felvételi a cél
– Most is tanulsz, nemsokára itt a felvételi.
– Igen, az orvosi egyetemre felvételizek, ez annyival könnyebb most, hogy egész évben készültem az iskola mellett biológiából is, ami kell a felvételire. Úgyhogy most már csak olvasgatom át, meg amire úgy érzem, nem fektettem elég nagy hangsúlyt, azt próbálom jobban megtanulni. És teszteket oldok, mert úgy vettem észre, abból sok mindent meg lehet tanulni, mert azok a logikára fektetik a hangsúlyt, nem pedig arra, hogy mennyire jól tanultad meg azt a néhány bekezdést a könyvből
– Mit tanácsolnál a jövő érettségizőjének?
– Talán azt, hogy abból a tantárgyból, ami a legközelebb áll hozzájuk, próbáljanak meg hamarabb nekiállni, s ezzel lehet, megszabadulnak egy kisebb gondtól. A többi esetében meg próbálják az idejüket úgy beosztani, hogy mindenre jusson.
– Te például nagyrészt kikapcsolva tartottad, s tartod most is a telefonod. Miért jó? Akadályozott a tanulásban?
– Szerintem igen, van, amikor elvonja a figyelmem.
Úgyhogy én csak ritka esetekben vettem elő, amúgy ki volt kapcsolva.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!