
Fotó: Molnár Judit
Rendszeresen közöl erdélyi lapokban, lelkipásztorként szolgál, újságírószakot is végzett, több gyűjteményes kötete jelent meg, legutóbb pedig szatírát és kalandregényt írt. Fábián Tibor lelkipásztor-újságíróval olvashatnak beszélgetést az Erdélyi Napló legfrissebb számában.
2021. december 30., 12:192021. december 30., 12:19
Fábián Tibor újságíróként kezdte pályafutását, majd a teológia felé fordultál. Arról, hogy mi s ösztönözte erre a következőképpen vall. „Egykori lelkészem elém állt a konfirmációi fényképek készítésekor, ahogy ott álldogáltam a társaimmal galambszürke öltönyömben, és édesanyám által nem tudom honnan kerített csokornyakkendőben, és egyszer csak megkérdezett: nem akarsz te pap lenni? Én pedig akkor, 12 éves gyerekfejjel egy határozott „nem” mögé bújtam. Talán túl váratlanul, előkészítetlenül ért a kérdés. Érdekes, azóta is elsőre nemet mondok a váratlan kérdésekre... Meg kellett hát érnie bennem az elhatározásnak.
Talán ezért is Jónás az egyik kedvenc bibliai személyiségem, mert azt jelképezi számomra: a sok vívódás, sodródás ellenére sem mond le rólunk az Úr, mígnem megérkezünk oda, ahol lennünk kell és ahová eredetileg is küldött. Vagyis amit egykor 12 évesen nem értettem, és amire éppen ezért sietősen nemet mondtam, arra most végre határozottan ki tudom mondani az igent. A közelmúltban, talán éppen egy szószéki igehirdetés során, elöntött egy kellemes érzés:
Ha nem is Ninivében, mert oda ugye Jónás ment, hanem Nagyszántón” – fogalmaz. A teljes interjút megtalálják az Erdélyi Napló legfrissebb számában.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!