Ahol a postás ritkán csenget

Szabó István, a Hargita Megyei Postahivatal üzemeltetési igazgatója érdeklődésünkre elmondta: október elsejétől Újszékelyen szűnt meg a hivatal, a feladatokat ezentúl az alsóboldogfalvi postás látja el. Lengyelfalva ezután Ülkéhez tartozik, Szentmihály pedig Kobátfalvához. A Homoród menti Városfalva lemondott a kirendeltségről Szentpál javára, mert a postás közlekedési eszköz hiányában nem vállalta a két település lefedését. Székelyderzs ezentúl Muzsnához tartozik, a felsőboldogfalviaknak Bikafalvára kell menniük, Etéd községhez pedig Küsmöd és Kőrispatak tartozik. Énlaka Firtosmartonoshoz került.

Szabó István elmondása szerint az említett településekről hozzájuk eddig nem érkezett panasz. Azért volt szükség az összevonásokra – hangsúlyozta az igazgató –, mert nagyon lecsökkent az említett helységekben a küldemények száma. Tehát az összevont egységeknek ugyanúgy le kell fedniük azokat a településeket, ahol megszűnt a kirendeltség. Némely településen a nyugdíjak késését azzal indokolta Szabó István, hogy átszervezéskor újradátumozzák a nyugdíjak házhoz szállítását. Megtörténik, hogy az első hónapban, amíg beáll az új kézbesítési rend, van egy kis eltolódás, de a továbbiakban remélhetőleg nem lesznek változások – ígérte az igazgató.

Balázs Annamária Énlakán hét évig látta el a postai teendőket édesanyja nyomdokaiba lépve, aki tizenhárom évet „postáskodott”. Október elsejétől Annamária munkahelye is megszűnt, de meghatározatlan ideig még kapják fizetésük 75 százalékát, amelyet a Román Posta ad volt alkalmazottai számára. „Két részben adják ezt az összeget, összesen 415 lejt kapok kézhez” – mondta a volt postásnő.

– Ahhoz képest, hogy hány lakosa van a falunak, elég nagy forgalmunk volt. Közel húsz újságot kellett naponta kihordani, s bár levelek, képeslapok ritkán érkeztek, a csomag is elég gyakori volt. Az a gond, hogy megszoktam a pontosságot, és most nem kell csinálnom semmit. A faluban más munkalehetőség nincs, kénytelen leszek városon, Udvarhelyen vagy Székelykeresztúron munkát találni – mondta még el.

Lengyelfalván a boltba járnak újságuk után a postán előfizetők

Énlakán sem akadozik a kézbesítés, véli Annamária, minden küldeményt pontos időben kézhez kapnak a faluban, tehát szerinte panasz nem lehet. Lengyelfalván a település földrajzi adottsága miatt kicsit más a helyzet, hiszen a  közigazgatásilag Felsőboldogfalvához tartozó településre a kilenc kilométerre lévő Ülkéből jár át a postás.

Szejke irányából Szenttamáson keresztül vezet az út Ülkébe. Szász Enikő postás egy kis megszakítással késő estig rója az utcákat, immár négy település – Ülke, Szenttamás, Fancsal és Lengyelfalva – tartozik hatáskörébe. Saját házában működik a postahivatal, két éve végzi ezt a munkát csekély fizetésért. – A három faluba mindennap hordom a küldeményeket, de Lengyelfalvára nem tudok mindennap átmenni. Valamelyik nap Lengyelfalván egy bácsival összeszólalkoztunk, mondta, hogy a főnökeimnél panaszt tesz, mert kétnaponta kapja kézhez az újságot. Mondtam is neki, ne haragudjon, de nekem még három falum van, ahová ki kell járnom. Egyedül nem tudok négyfelé szakadni. Ha sürgős küldemény van, azt mindenképp azonnal átviszem, ami nem olyan sürgős, az várhat egy-két napot.

A gond azzal van, hogy Enikőnek semmilyen szállítási eszköz nem áll rendelkezésére, a négy falu közötti távot gyalogosan kellene megtennie. Télen korán sötétedik, s nem éppen biztonságos pénzzel egy hölgynek járkálni az utcán és a határban. „Meg kell oldanunk ezt a helyzetet is, másképp nem tehetünk” – mondta Enikő.

Lengyelfalvára meredek úton visz az autó, aki arra vállalkozik, hogy biciklivel tegye meg ezt a távot, felkötheti a gatyáját. Nyáron még élvezetes is lehet, de téli időben nem kellemes foglalatosság. S ha arra gondolunk, hogy az ülkei postásnőnek gyalog kellene átjönnie mindennap, hiszen a posta semmilyen fuvarozási költséget nem áll, egyenesen nevetséges.

Lengyelfalván Gergely Ildikó volt postásnő tizenkét évig látta el a postai teendőket. „Mondogatták már fél éve, hogy összevonják a hivatalokat, de mi reménykedtünk, hogy nem lesz változás. Pontszám szerint dolgoztunk, a faluban 152 házszám van, a lakossága kb. 300, de olyan ház nem volt, ahová nem kellett nyugdíjat vinnem. Ezelőtt tizenkét évvel is az ülkei postásnő járt át Lengyelfalvára, aztán leválasztottak, és én vállaltam el. Brassóba jártam vizsgázni” – részletezi a múltat Ildikó.

Gergely Ildikó háza mellett van a postaláda. Ennyi maradt a postából…

Aki újságot rendelt és még reggel el szeretné olvasni, a helyi vegyesüzletbe kell utánamennie, oda viszik ki minden reggel. „10-től egyig volt itthon a munkaidőm, azután mentem ki a faluba, este hatig. Szeptember 29-én hívott a főnök, hogy október elsejétől megszűnik Lengyelfalván a posta. Rossz volt abbahagyni ezt a munkát. Tizenkét évig ezt csináltam. Most is hiányzik, mert megszoktam. Nem mindegy, hogy az ember 18 éves vagy negyven. Akárhová már nem is vesznek fel.”

Gergely Ildikó kétszer-háromszor találkozott az ülkei postásnővel, aki eligazítást, segítséget kért tőle, hiszen céglevelekre nem mindig írnak házszámot. „Gondolom, meg vannak elégedve a munkájával, mert én eddig panaszt nem hallottam rá. Igaz, minden faluban vannak elégedetlenek, irigyek” – véli Ildikó. A helyieknek, főleg az idős embereknek kézenfekvő volt a postahivatal, hiszen bármikor mehettek áramot, kábeltévét fizetni, telefonkártyát is sokan igényeltek, de Ildikónál bélyeget, borítékot is lehetett vásárolni.

„Sokan panaszkodnak, hogy nincs, ahol villanypénzt fizessenek, állandóan lesik a postásnőt, de neki van még három faluja. Sajnálom őt is, mert nem győzi. Nem lehet tudni, hogy mikor hol jár. Én is elmentem a városba, és ott fizettem ki a számláimat” – mondja Ildikó. A településen van egy postaláda, oda dobhatja be a levelet az, aki még veszi a fáradságot, és papírt, ceruzát ragad. A levélírás jó ideje elektronikus úton történik, de gondolni kell az otthon maradt idős emberekre is, akiknek nem adatik meg ez a lehetőség. Ők úgy szokták meg, hogy a postás hozza a levelet, képeslapot a messzi távolba szakadt rokontól.