Valódi segítség kell a bántalmazott nőknek

– mondta el megkeresésünkre Bihari Márta, a székelyudvarhelyi Pro Femina Egyesület vezetője.

„Mi próbálkoztunk nevelő jellegű előadásokat tartani, de sajnos a bántalmazott hölgyek nem igazán szoktak megjelenni. Mindenkit érdekel, sok más nő eljön, de az a hölgy, aki ezt elszenvedi, inkább tagadja és nem vállalja fel a vele járó folyamatot, hiszen akkor jelenteni kellene a rendőrségen, orvoshoz menni, ezt pedig mindenki kerülné” – fejtette ki a nőket támogató egyesület vezetője. Sajnos a rendőrök sem tudnak sokat segíteni adott esetben, mert a lakáson belül ők sem tehetnek semmit, ez a törvény még nem változott.

A civil szervezet vezetője maga is vitt az otthonába védelemre szoruló nőt, de ez sem lehet jó megoldás. „Arra kértem, hogy várjon, és próbálunk egy helyet keresni neki, hogy elkülönüljön, de egy-két hét után úgyis visszament a bántalmazó férjhez. A legjobb megoldás a védett otthon lenne, ahol szakorvos van, pszichológus, aki foglalkozik ezekkel a hölgyekkel. Sok olyan nő van, aki nem dolgozik, és most megint sokan lesznek, akik nem fognak dolgozni, és ki vannak szolgáltatva a férjnek. Ezért is nehéz az ilyen helyzetek megoldása” – világított rá a probléma gyökereire Bihari Márta.

A városhoz közel kell lennie a háznak

Egyetlen ilyen védett ház van Hargita megyében, Balánbányán, amely állami támogatással jött létre, de tavaszig üresen állt, mert senki sem ment oda. Az ok nyilvánvaló, hiszen ott nincsenek munkahelyek, az ottaniak is küszködnek a megélhetéssel, legtöbben mezőgazdaságból élnek. Ha elmegy valaki olyan messzire, akkor neki munkahelyet is kell biztosítani, tehát ez hatalmas felelősséggel járó folyamat a szervezetnek is, amely megpróbálja a nőket elhelyezni. A Pro Femina képviselője szerint

A legnagyobb gondot az jelenti, hogy bár kap távoltartási végzést a nő, aki jelenti a bántalmazót, ezek a nők főleg nagyon szegény környezetből vannak, ahol hiábavaló a távolságtartási végzés. Sok esetben kényszerül arra a bántalmazott, hogy a férjével lakjon, hisz nincs ahová mennie.

– tette fel a probléma alapját képező kérdést Bihari Márta.

Minél többet kell beszélni róla

Sok bántalmazott nő keresi fel az egyesületet, de még többen még ezt sem merik megtenni. Vannak szakemberek, akik foglalkoznának velük, de sokan ha el is mennek egy beszélgetésre, a következőn már nem akarnak megjelenni.

A jelenlegi járványhelyzet a civil szervezet munkáját is megbénította, mivel egy olyan szervezetről beszélünk, amely nem tud fizetni, nincs olyan helyük, ahová elkülönítsék az embereket. Volt egy menedékháznak ígérkező épület, amely egyházi tulajdonban volt, de annyira rossz állapotban volt, hogy nem lehetett beköltözni, így az egyház visszavette. A szervezet nem pályázhatott rá, mert nem az ő tulajdonuk volt, és az egyház sem pályázhatott rá, mert kiadta az egyesületnek, aztán visszavette.

„Most gondolkodunk azon, hogy próbáljunk újra pályázni, már ki is néztünk egy épületet Székelyudvarhely közelében, amelyet ha ki tudnánk bérelni és tudnánk rá pályázni, akkor meglenne a hölgyeknek a menedékhelye. Megpróbálnánk folyamatos pályázással fenntartani, és bevonnánk a helyi hatóságot is a támogatásba, kaptunk rá ígéretet” – mondta el a nőket felkaroló civil szervezet vezetője.

A Pro Femina Egyesület ismét megpróbálja „felvenni a fonalat” és magához vonzani a nőket, mert az elmúlt fél év nagy kiesést jelentett mindenkinek. „Minél többet kell beszélni róla, és ebbe be kell vonni a férfiakat is, mert sok olyan férfi van, aki segítőkész, és nem nézi jó szemmel a nők ellen elkövetett erőszakot” – hangsúlyozta Bihari Márta. Különösen fontos ez a mostani járványhelyzetben, amikor a nők és férfiak esélyegyenlőségét felügyelő országos ügynökség adatai szerint