Új jegyzője van Székelyudvarhelynek

Rövid volt a gondolkodási idő, és november 15-étől Székelyudvarhelyre jöttem.

– Rövid ideje, hogy elfoglalta új helyét, mégis már két önkormányzati ülésen van túl. Eddig milyenek a tapasztalai Székelyudvarhelyen?

– Amit észlelek, az, hogy a szakmai problémák szinte mindenhol ugyanazok. Éppen ezért úgy érzem, hogy a tizenhat évnyi közigazgatási tapasztalat mindenképpen hasznomra válik, hogy megfelelően tudjam végezni a munkámat. A polgármesteri hivatalnál jól felkészült csapat van, felsőfokú tanulmányokkal rendelkező köztisztviselők, akikkel jól lehet együtt dolgozni. Az egyedüli furcsaság, hogy a közigazgatási eljárási ismeret, rutin hiányzik, elsősorban a fiatal, új kollégák esetében, a régieknél pedig olyan beidegződésekkel találkoztam, amelyeket összhangba kellene hozni azokkal a jogszabályokkal, amelyek a közigazgatási tevékenységet szabályozzák.

A tanácsüléseken is említettem már, mennyire furcsának találtam, hogy soha nem volt polgármesteri rendelettel összehíva a helyi önkormányzati képviselő-testület ülése, 2008 óta a helyi testületnek nincs működési és szervezési szabályzata, holott ez a határozat kellene legyen az első, amelyet megalakulása után elfogad a testület. Picit érdekesen zajlanak a szakbizottsági ülések, az ott megszületett szakjelentések szerkesztése is kissé furcsa számomra. Viszont szerintem semmi akadálya nincs annak, hogy itt a dolgok jól menjenek.

– Az említett problémák, „furcsaságok” kisvárosi jellegűek?

– Meggyőződésem, hogy mind olyan problémákról van szó, amelyekkel a román közigazgatási egységek mindenhol találkoznak. A közigazgatás lényegében a törvények végrehajtásának megszervezését jelenti. Egységes állam esetében a törvények mindenhol ugyanazok, a törvényalkalmazás pedig mindenhol ugyanazokba az akadályokba ütközhet. Adott esetben a törvények alkalmazásában nehézséget jelenthet a politikai hozzáállás is, de a köztisztviselők jogértelmezése is ugyanolyan változó.

– Milyen volt az eddigi munka az önkormányzati testülettel?

– A testület felkészült csapat, vannak viták, ezt jónak tartom,

A vita, ha konstruktív, mindenképpen a város hasznát szolgálja majd. Persze fontos odafigyelni arra, hogy a szakmai jellegű vitákat soha ne vigye át az ember személyes jellegűvé. Szentegyházán is voltak időszakok, amikor pezsgett az élet a testületben, az utóbbi években azonban inkább egységes volt a vélemény.

Örvendetesnek is látnám, ha a döntéshozók nem ellenséges magatartásként, hanem segítőkész hozzáállásként értelmeznék ezt. Így nem lehet konfliktus, legyen szó kisebbségi vagy magyarsági kérdésről, vagy bármilyen más ügyről. Ugyanakkor szeretném, ha a jegyző státusza olyan lenne, mint Magyarországon. A magyar közigazgatás történetében a jegyzői funkciónak olyan múltja van, amelyet a modern adminisztráció és a román adminisztráció egy picit háttérbe szorított. Vannak olyan döntések, hatósági jogkörök, amelyek minden egyes esetben közigazgatási vagy jogi ismeretet igényelnek, és ilyenkor a jegyzőnek is nagyobb hatáskört kellett volna biztosítani. A román jogrendben, a közigazgatási törvény jelenlegi előírásai szerint

Ez teremthet olyan állapotokat, amikor a jegyzőnek nem engedik pártatlanul ellátni feladatait. Megfelelő emberi magatartással ezeket az esetleges konfliktusokat meg lehet előzni.

– Milyen a viszonya a Hargita Megyei Prefektusi Hivatallal? Illetve Ön szerint miért alakult ki – főként Székelyföldön – negatív kép a kormányhivatalról? Van ennek alapja?

– A prefektus intézményét szükséges hivatalnak tekintem. Mindig jól együttműködtem a prefektúra jogászaival, úgy érzem, ők teljes mértékben igyekeznek a törvényességi feladataikat ellátni. Tény, hogy vannak olyan esetek, amikor a prefektúra nem talál törvényesnek egy helyi tanácshatározatot és azt megtámadja, ebből kifolyólag pedig léteznek súrlódások a helyi hatóságokkal. Szerintem ezeknek már semmi közük nincs a szakmaisághoz, általában politikai értelmezésből születnek.

A prefektúra megfelelően végzi feladatát a megyében, felkészült jogászokkal rendelkezik, akik bármikor nyitottak voltak arra, hogy a döntéshozókkal tárgyaljanak. Próbáltam a kollégák tudomására hozni, hogy a prefektúrának is van egy törvényességi kontrollszerepe,

A bíróság előtt pedig mindenkinek lehetősége van megvédeni az igazát. Egyébként egy döntés sem tekinthető csupán azért törvényesnek, mert azt a prefektúra nem támadta meg, de ugyanígy ez fordítva is igaz. A közigazgatási döntés törvényességét mindig csak a közigazgatási bíróság tudja megállapítani.

A kisebbségi lét okán sokszor a prefektust mint a kormány képviselőjét össze is mossák a román kormányzattal. Vannak olyan esetek is, amikor a prefektúrának van igaza, és a politikum magyarázza félre a dolgokat. Nyilván mindig kell egy bűnbakot találni, és erre a prefektúra jó.