Szabadság az országúton

Fotó: Lukácsi Lehel

Bolyai Csaba székelyudvarhelyi történész Galaktikus útikalauz stopposoknak – a Balkánhoz című első kötetét mutatják be csütörtök este hét órától a Tamási Áron Gimnázium bentlakásának dísztermében. Az írót Szabó Attila, a Más Rádió főszerkesztője faggatja a könyv megírásának részleteiről, illetve annak tartalmáról.

Fülöp-Székely Botond

2014. október 01., 18:532014. október 01., 18:53

„A könyv megírásával az volt legfőbb célom, hogy betekintést nyújtsak az olvasóknak a stoppos életmód különleges, vicces, tanulságos vagy esetenként kellemetlen részleteibe” – mondta el lapunknak Bolyai Csaba, akinek gyerekkori álma volt, hogy saját kötetet írjon, amelyre voltak is próbálkozásai, ám azok nem sikerültek jól, ezért sosem tárta őket a nagyközönség elé. A továbbiakban teljesen elvetette ezt a gondolatot, mivel úgy érezte, nincs megfelelő témája hozzá. Egyetemistaként kezdett sűrűbben stoppolni, amit szülei eleinte elleneztek, mert féltették, végül azonban muszáj volt beletörődniük.

„Mindig is fontos volt számomra ez az életforma. Szabadságot érzek az országúton, azt, hogy bármit megtehetek. Ezenkívül rengeteg érdekes embert megismertem, akivel másképp sohasem találkozhattam volna” – fejtette ki. Magyarországon, az út szélén fuvarra várva, egy kellemetlen stoppos élmény után fogalmazódott meg benne, hogy kiadványba foglalja élményeit. Ízelítőként könyvéhez Bolyai beszámolt egy kedves történetről, amikor egy roma család vette fel úgy, hogy két generáció utazott a buszban, számára pedig egy igazán szűk helyet tudtak biztosítani.

„Nem szeretem a tömeget, ráadásul borzasztó zavarban is voltam, mert tartottam egy picit tőlük, de mindezt nem akartam kimutatni, így mély levegőt vettem, és beültem az autóba. Kellemesen csalódtam bennük, hiszen hamar kiderült, hogy elképesztően kedves és nagylelkű emberekről volt szó. Épp egy vásárra mentek, ruhákat árulni, portékáikból pedig jócskán ajándékoztak nekem is, sőt vacsorára is elhívtak. Búcsúzáskor kijelentették, ha dolguk végeztével is az út mellett találnak, szívesen továbbvisznek” – mesélte.