Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

20:10

Kétszeri hosszabbítás után a BJAHC nyerte a magyar hokidöntő második mérkőzését

20:00

Folyamatos visszaélésekre hívják fel a figyelmet az orvosi laboratóriumokban dolgozó biológusok és kémikusok

19:58

Meghalt három amerikai katona az Irán elleni műveletben

19:46

Eltűnt a szentegyházi önkormányzat egyik munkatársa

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Kifejlett nőstény medve támadt egy férfira Patakfalván – frissítve

Biztonsági okokból visszafordult és közel egy órát Bukarest felett körözött egy Hurghadába tartó repülőgép

Május eleji robbantások a parajdi sóbánya felszínén: a Salrom tisztázta a történteket

Elővette az etnikai kártyát egy AUR-os tanácsos Marosvásárhelyen

Kapunyitás az államosításnak? Rendkívül magas az erdők és legelők adója

Már Székelyföldön is kitették a 8,2 lej fölötti gázolajárat – íme egy friss elemzés, hogy meddig mehet

Elfogadta a kormány a közigazgatási reformról és a gazdaságélénkítésről szóló sürgősségi rendeleteket

Adókedvezményekről állapodott meg a kormánykoalíció

Kelemen Hunor a helyi adók felülvizsgálatáról: én álltam elő a javaslattal

Elővette az etnikai kártyát egy AUR-os tanácsos Marosvásárhelyen

Tizenhét év történései a marosvásárhelyi színháznál

Fotó: Boda L. Gergely

Ferencz Éva–Keresztes Franciska Marosvásárhelyi Állami Színház 1961–1978 című kötetének bemutatójával zárta a 2016–2017-es évadot a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. A rendezvényt kedd délután tartották a színház előcsarnokában, a szerzők mellett színészek, színházi műszaki munkatársak, jelenlegi és nyugalmazott irodalmi titkárok jelenlétében.

Antal Erika

2017. június 29., 13:362017. június 29., 13:36

Aki jelen van, annak fontos a színház, a színház múltja – fogalmazott Keresztes Attila, a Tompa Miklós Társulat művészeti igazgatója, aki a Marosvásárhelyi Állami Színház 1961–1978 című kötet jelentőségéről beszélt. Elmondta, tanítványai egyáltalán nem tudják, kik azok a nagy színészek, akik meghatározták a színház első hatvan esztendejét, és valószínű, hogy a mostani generációról sem fognak tudni azok, akik majd ezután következnek. Ezért fontos ez a kiadvány, amely a színház kutatóközpontja hároméves munkájának eredményét mutatja be, a marosvásárhelyi intézményes színház 17 évet felölelő korszakát dokumentálja Ferencz Éva és Keresztes Franciska szerkesztésében. A kötet a 2006-ban megjelent Horváth Bea A Marosvásárhelyi Székely Színházban bemutatott darabok előadás-történetének legfontosabb adatai 1946–1961 folytatásaként a magyar tagozaton bemutatott előadások legfontosabb adatait tartalmazza, és a levéltári dokumentumok felhasználásával készült el.

Keresztes Franciska, Ferencz Éva, Keresztes Attila és Gáspárik Attila beszélt a kötetről

Fotó: Boda L. Gergely

Színházkutatás nem történt ebben az országban, mert nem létezik alapkutatás és nincsenek színháztörténészek – fejtette ki Gáspárik Attila. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy

míg az egykori mészáros, Petri Ádám nevét utca viseli Marosvásárhelyen, színészről még nem neveztek el utcát.

Gáspárik beszélt arról a korszakról, amikor a színház nevéből eltűnt a Székely és maradt a Marosvásárhelyi Állami Színház megnevezés. Azt is tisztázta, hogy a székely kifejezés nem az intézmény jellegére vonatkozott, hanem a helyre, ahol működött. Az alapító oklevelet két tervhellyel írta meg ugyanis báró Kemény János (Marosvásárhely, illetve Brassó), tehát területi megnevezés volt a székely a színház nevében.

Azt a városi legendát is megcáfolta az igazgató, amely szerint Tompa Miklós „hozta ide” a román tagozatot.

Gáspárik elmondta, mint a lisztszemeket, úgy gyűjtötték össze a kötetben közölt dokumentumokat, plakátokat, műsorfüzeteket, fotókat.

Fotó: Boda L. Gergely

Ferencz Éva a gyűjtőmunkáról beszélt, a szerkesztésről, arról, hogy a színház megszerettetése, a korszaknak a megismertetése volt a cél. Keresztes Franciskát – akit mint fiatal kollégát vont be a kutatásba – arra kérte, írja meg, mi tetszett neki egy-egy évadban. „Nem az előadások rekonstrukciójára törekedtünk, hanem jellemző momentumokat próbáltunk kiválasztani” – mondta a fiatal társszerkesztő.

A kötetet két célközönségnek szánták: azoknak, akiknek emlékeik vannak az egykori színházról, a bemutatott időszakról, valamint azoknak a fiataloknak, akiknek semmilyen kapcsolatuk nincs, mert nem lehet az adott korszakkal. E kiadványnak köszönhetően pedig kialakul egy kép arról, hogy milyen volt, milyen is lehetett a színház az ismertetett körülmények, nehézségek között.