Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

23:38

Pár perc alatt lerendezte a CFR-t a Bukaresti Rapid (videóval)

22:07

„Még sok mindent kell rendbe tennünk” – többet vár csapatától a Sepsi OSK edzője

20:39

Egy pontot rabolt az aradi hőségben a Sepsi OSK (videóval)

19:42

Családias hangulat, telt udvar és sok ismerős – beváltotta a reményeket a Folk & Roll Víkend

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Egy ember meghalt a homoródfürdői balesetben, egy sérültet helikopterrel vittek kórházba

Kiskorú lányt zaklatott egy buszsofőr Csíkszeredában

Baleset történt Sósrétnél, egy autó felborult a mezőn – videóval

Jelezzünk vagy sem? – vitatott kérdést tisztázott a közlekedési rendőrség

Élőben tette helyre a tanácselnök az alelnökét

Jelezzünk vagy sem? – vitatott kérdést tisztázott a közlekedési rendőrség

Tisza-kormány államtitkára: a határon túli magyarok jogainak képviselete a kormány kötelessége

Kiskorú lányt zaklatott egy buszsofőr Csíkszeredában

Pályázati lehetőségekre várnak – messze még strandépítés Csíkszeredában

Természetes színű mészkőburkolat ad új külsőt a csíkszeredai megyeházának

Tizenhét év történései a marosvásárhelyi színháznál

Fotó: Boda L. Gergely

Ferencz Éva–Keresztes Franciska Marosvásárhelyi Állami Színház 1961–1978 című kötetének bemutatójával zárta a 2016–2017-es évadot a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. A rendezvényt kedd délután tartották a színház előcsarnokában, a szerzők mellett színészek, színházi műszaki munkatársak, jelenlegi és nyugalmazott irodalmi titkárok jelenlétében.

Antal Erika

2017. június 29., 13:362017. június 29., 13:36

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Aki jelen van, annak fontos a színház, a színház múltja – fogalmazott Keresztes Attila, a Tompa Miklós Társulat művészeti igazgatója, aki a Marosvásárhelyi Állami Színház 1961–1978 című kötet jelentőségéről beszélt. Elmondta, tanítványai egyáltalán nem tudják, kik azok a nagy színészek, akik meghatározták a színház első hatvan esztendejét, és valószínű, hogy a mostani generációról sem fognak tudni azok, akik majd ezután következnek. Ezért fontos ez a kiadvány, amely a színház kutatóközpontja hároméves munkájának eredményét mutatja be, a marosvásárhelyi intézményes színház 17 évet felölelő korszakát dokumentálja Ferencz Éva és Keresztes Franciska szerkesztésében. A kötet a 2006-ban megjelent Horváth Bea A Marosvásárhelyi Székely Színházban bemutatott darabok előadás-történetének legfontosabb adatai 1946–1961 folytatásaként a magyar tagozaton bemutatott előadások legfontosabb adatait tartalmazza, és a levéltári dokumentumok felhasználásával készült el.

Keresztes Franciska, Ferencz Éva, Keresztes Attila és Gáspárik Attila beszélt a kötetről

Fotó: Boda L. Gergely

Színházkutatás nem történt ebben az országban, mert nem létezik alapkutatás és nincsenek színháztörténészek – fejtette ki Gáspárik Attila. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy

míg az egykori mészáros, Petri Ádám nevét utca viseli Marosvásárhelyen, színészről még nem neveztek el utcát.

Gáspárik beszélt arról a korszakról, amikor a színház nevéből eltűnt a Székely és maradt a Marosvásárhelyi Állami Színház megnevezés. Azt is tisztázta, hogy a székely kifejezés nem az intézmény jellegére vonatkozott, hanem a helyre, ahol működött. Az alapító oklevelet két tervhellyel írta meg ugyanis báró Kemény János (Marosvásárhely, illetve Brassó), tehát területi megnevezés volt a székely a színház nevében.

Azt a városi legendát is megcáfolta az igazgató, amely szerint Tompa Miklós „hozta ide” a román tagozatot.

Gáspárik elmondta, mint a lisztszemeket, úgy gyűjtötték össze a kötetben közölt dokumentumokat, plakátokat, műsorfüzeteket, fotókat.

Fotó: Boda L. Gergely

Ferencz Éva a gyűjtőmunkáról beszélt, a szerkesztésről, arról, hogy a színház megszerettetése, a korszaknak a megismertetése volt a cél. Keresztes Franciskát – akit mint fiatal kollégát vont be a kutatásba – arra kérte, írja meg, mi tetszett neki egy-egy évadban. „Nem az előadások rekonstrukciójára törekedtünk, hanem jellemző momentumokat próbáltunk kiválasztani” – mondta a fiatal társszerkesztő.

A kötetet két célközönségnek szánták: azoknak, akiknek emlékeik vannak az egykori színházról, a bemutatott időszakról, valamint azoknak a fiataloknak, akiknek semmilyen kapcsolatuk nincs, mert nem lehet az adott korszakkal. E kiadványnak köszönhetően pedig kialakul egy kép arról, hogy milyen volt, milyen is lehetett a színház az ismertetett körülmények, nehézségek között.