Szondy Zoltán: meg kell változtatnunk, amit eddig csináltunk, nemzetközi szinthez ez kevés

Idén a sors (miután az FK U19-es csapata ismét megnyerte a román bajnokságot) a török Galatasarayt sodorta az utunkba – ami, ismerjük el, hogy egy európai topcsapat. Most nem akarom cukrozni a dolgokat, de ha a szeptember közepi hazai meccsünkön a jogos tizenegyesünket a török származású játékvezető megadja, akkor itthon nyerhettünk volna. Itt jegyzem meg, hogy számomra a mai napig érthetetlen módon az UEFA török származású boszniai bírót küldött a meccsünkre; úgy látszik, hogy velünk, magyarokkal mindent meg lehet tenni. Az október eleji visszavágón a félidei 0-0-nál meg voltam győződve, hogy mi fogunk továbbjutni. Aztán 4-0 lett a végeredmény a törököknek. De a tény mindenképp tény marad: az eredmény után nem igazán van, amit mondani.

korábban írtuk

Negyvenöt percig remekül bírta az FK, elmaradt a csoda Isztambulban

Nagyot küzdött a török Galatasaray otthonában az FK Csíkszereda, az első félidőben méltó ellenfele volt az isztambuliaknak, amely ellen végül 4–0-ás vereséget szenvedett a labdarúgó Ifjúsági Bajnokok Ligája első fordulójának második mérkőzésén.

– Mégis, mi derült ki ebből az eredményből Önök számára?

– Az, hogy a labdarúgó akadémiánk, amelyik talán joggal büszke arra, hogy Romániában az elsők közé emelkedett, és egymás után kétszer képviselte Romániát a Youth League-ben, szóval ez az akadémia nem tudja a nemzetközi szintet meglépni. Magyarán: az derült ki, hogy amit a tavaly nyilatkoztam, az igaz. Ahhoz, hogy tovább lépjünk, már megtettük a lépéseket, hiszen ismert előttünk, hogy hol vagyunk lemaradva.

Kivételek nyilván vannak: Corbu Marius például meglépte a nemzetközi szintet, de akár mondhatnám a marosvásárhelyi Omar El Sawy-t is, aki ugyancsak nemzetközi szinten van utánpótlás-válogatottban. Továbbá még vannak olyan játékosaink, akik utánpótlás-válogatottban bizonyították, hogy meglépték ezt a szintet, de sajnos ők kisebbségben vannak – a döntő többségről szomorúan, de be kell ismernem, hogy nem léptek szintet.

Szerintem ez két fontos lépés volt, az azonban később fog kiderülni, hogy elegendő volt-e. A jövőt illetőn azért vagyok derűlátó, mert

Egyébként az elmúlt mindössze néhány évben azért tudtuk a székelyföldi utánpótlás-képzést felemelni az ország csúcsára, mert tisztában voltunk a korlátainkkal és a lehetőségeinkkel. A következő években az a cél, hogy a gyerekeink ne csak Romániában legyenek a legjobbak között, hanem Európában is. Nagyon nehéz, de ezért tenni akarunk.

– Gyakorlatilag mi fog változni az eddigi edzésekhez, szakmai munkához képest?

– Most csak a lényegre próbálok kitérni. Gyerekszinten intenzívebb és gyorsaság-központibb edzések lesznek – pár csoportban ez már így van. Ennek köszönhetően az akadémiába bekerülő kamaszoknak jobb lesz a „minősége”, azaz jobban fognak tudni futballozni. Mert legyünk őszinték:

És ahhoz, hogy jobb legyen a focink, jobb játékosokat kell képeznünk. Dióhéjban ez a lényeg. Remélem, érthető a magyarázatom.

– Teljesen világos. Még egyetlen kérdés. Idéntől a csíkszeredai bentlakásos akadémiai rendszerükben már nemcsak középiskolások szerepelnek, hanem általános iskolások is. Ez is egyfajta előrelépés?  

– Pontosan. Hiszen mivel a legtöbb alközpontunkban nincsenek meg a megfelelő feltételek, ezért a tehetséges gyerekeket már 7. és 8. osztályos korban megpróbáljuk bevonzani. Nálunk ugyanis a szakmai és a medikális feltételek európai színvonalúak. Ezt egyébiránt a Galatasaray akadémiai vezetői meglepődve vették tudomásul.