– magyarázta Székely Sebestyén György.

Ami talán ennek a kiállításnak a legszebb része, az az, hogy kiállítunk olyan képeket, amelyeket élete utolsó éveiben festett Jugoszláviában és Magyarországon, Baján, amikor emlékezetből ábrázolta a Csíki-havasokat és házakat. Ezeken az emlékképeken a házak fel vannak nagyítva, akár a gyermekrajzokon, tehát az emlékezet felnagyította a szülőföld fontos elemeit, és nagyon örülünk, hogy sikerült ezeket a képeket most hazahozni németországi magángyűjteményből és a bajai Türr István Múzeum Nagy István-gyűjteményéből” – emelte ki a kurátor.

Mint mondta, a művész akkor is, amikor ott élt, élete utolsó éveiben folyamatosan hazavágyott. Tehát

Akkor is, amikor Kolozsváron élt, akkor is, amikor Budapesten. De Münchenben is siker kísérte a munkáját, felfigyeltek rá.

Például a korai rajzait is közszemlére bocsátják, amelyeket Csíkmindszenten készített 1905 és 1914 között: a szülői ház környezete, az édesanyja, enteriőr a házból, testvérek, szomszédok gyerekei, akiket megrajzolt, Mindszent határai, a dűlők stb. Így kel életre az a mindszenti világ, amiből ő származott. És ez a világ képezi az ő művészetének alapját mind a tájkép-, mind a portréfestészetben.

Viszont az erdélyi művészek közül ő az, akinek a legnagyobb és osztatlan sikere volt magyar és román irányba egyaránt. Ezt a csíki székelyt kéri meg Kolozsváron 1925–26-ban a francia konzul, hogy fesse meg Berthelot tábornok arcképét. Ez az a Berthelot tábornok, aki fontos szerepet játszott Nagy–Románia születésénél. De ő festette meg Octavian Goga miniszternek a portréját is – Goga rendezte mindig az útlevelét –, de ott volt Lucian Blaga is, a kor egyik legnagyobb román értelmiségije, filozófusa, költője, aki vezércikket írt róla a bukaresti Rampa lapba. Nagyon-nagyon felfigyeltek rá itt is, Magyarországon szintúgy.”

A legjobb főiskolákon tanult úgy, hogy nem tudott se németül, se franciául, de ennek ellenére járt és tanult ezeken a helyeken. Tehát valószínűleg nagyon nagy volt bizonyos értelemben a magabiztossága és a késztetés benne, hogy tanuljon.”

A tanulmányrajzoktól a háború témájáig

Székely Sebestyén György a kiállítás rendezése kapcsán kifejtette, a közel kétszáz alkotást öt teremben lehet megtekinteni. Az első teremben a kezdeti évek munkáit láthatjuk. Ezek között vannak olyan tanulmányrajzok, amelyeket Münchenben és Párizsban készített 1899–1900-ban, az egyetemi évek alatt – ezek a Csíki Székely Múzeum gyűjteményének részét képezik. Valószínű, hogy ezek az első, 1902-es kiállításon is ki voltak állítva. De láthatóak ebben a teremben a korai, 1910 előtti kicsi rajzok is, tehát az első terem egyfajta bevezetés Nagy István világába.

Ugyanebben a teremben a húszas évek elejéről származó alkotások is láthatók. Nagy István ugyanis ekkor költözik Magyarországra, és gyakran fest az Alföldön. Érzékelhető, hogy kontrasztosan másfajta táj jelenik meg a korábbi hegyvidéki tájakhoz képest, nagy horizontok, az Alföldet megragadó munkák kerülnek ki a keze alól.

Sikerévek, emlékképek

A harmadik teremben a sikerévek műveivel találkozhatunk, amelyek az 1920-as évek közepe és második felében készültek. Ekkor örvendett Magyarországon is a legnagyobb elismertségnek, sokan írtak róla nagyon jókat. Ebben a korszakban készültek a szociális vonatkozású portréi is – munkásokat, proletárokat, szegényeket ábrázol. Illetve a havas tájak, amelyek tájképfestészetének csúcsát jelentik – sorolta a kurátor.

Megerősíti ezt, hogy a feleségéről és a fiáról is gyönyörű portrét festett.”

Végül az ötödik teremben azok a képek kaptak helyet, amelyek már az emlékkép-világhoz tartoznak, emlékezetből festette Baja környékén, de a Gyilkos-tó és a Békási-szoros látszik ezeken a képeken, meseszerű állatalakokkal. A terem másik felében pedig a Bakonyban és a Balaton mentén festett tájképei láthatók. A terem két oldalán tehát a valósághoz való kétféle viszonyulása figyelhető meg: egyrészt a meglehetősen realisztikus táj és a másik, amiben teljesen elengedi magát, és álomszerűvé válnak a képek – avatott be Székely Sebestyén György.

Miként állt össze a tárlat?

„Számomra ebben a Nagy István-történetben az a nagyon fontos rész, hogy ez egy székely sikertörténet, ami arról szól, hogy ha a világ felé nyitsz és tanulsz, akkor valahová eljuthatsz.

És nem igaz, hogy egy őstehetség volt, aki úgy festett, ahogy akart. Igen, úgy festett, ahogy akart, de e mögött nagyon nagy tanultság és tudás volt.”