Székely gazdák figyelmébe: komolyan kell venni a ragadós száj- és körömfájás veszélyét

A Székely Gazdaszervezetek Egyesülete is közzétett a napokban egy felhívást, amelyben a legfontosabb tudnivalókat közlik a gazdákkal.

– nyilatkozott kérdésünkre Becze István, az egyesület elnöke. Hozzátette, az exportkorlátozások rendkívül hátrányosan érintették a magyarországi tenyésztőket, és ezt itt, a szomszédban is komolyan kell venni.

Az orvosok és gazdák kötelezettségei

Örsi Csaba, Kovászna megye főállatorvosa a Székelyhonnak elmondta: a megyei állategészségügyi igazgatóság már a januári, Németországban megjelent ragadós száj- és körömfájás góc kitörésekor értesítette a megye körzeti állatorvosait, a magyarországi gócok megjelenésekor pedig részletes tájékoztatóanyagot juttattak el a megyében található, fogékony állatokat tartó telepekhez, az állatorvosi rendelőkhöz, körzeti és hatósági állatorvosokhoz, és a helyi betegségmegelőző központhoz.

Amennyiben a betegség gyanúja felmerül, azonnal értesíteni kell a körzeti vagy hatósági állatorvost, illetve a megyei állategészségügyi igazgatóságot.

A vakcina nem megoldás

Több állattartó háborodott fel a közösségi médiában a szigorú intézkedések miatt is, amelyek a fertőzött-, illetve annak környezetében levő állatok elpusztítását célozták. Kegyetlen gyilkosságnak vélik, ám a valóságban ez az egyetlen módja a járvány megfékezésének.

– mutatott rá Örsi Csaba, hozzátéve, hogy a különböző fogékony állatfajok más és más módon reagálnak a oltásra, a védettség pedig nem tart élethosszig, csak legfeljebb hat hónapig. Ráadásul a sertések nehezen is vakcinázhatóak. A Magyarországon jelenleg alkalmazott oltásoknak is az a célja, hogy csökkentse az állatok vírusürítését.

„Ha a vakcinázásra épülne a védekezés, az leállítaná az élelmiszer- és élőállat-exportot. Több szerotípus létezik, nincs keresztimmunitás.

– magyarázta.

Egy másik, gyakran feltett kérdés, hogy terjedhet-e levegőben a betegség. „A beteg állatok által kilélegzett levegőben lévő vírusok széllel történő átvitele egyik állattartó telepről a másikra lehetséges, de nem gyakori, a magas páratartalom és az alacsonyabb hőmérséklet kedvez ennek a terjedési módnak” – mondta el az állatorvos.

Ezeket a tényeket Becze István szerint a gazdáknak is tudomásul kell venniük. „Ne háborodjunk fel azon, hogyha azokon a helyeken, ahol megjelenik, drasztikusnak tűnő intézkedéseket hoznak, hanem fogadjuk el.

– hangsúlyozta.

Az állatok vírust ürítenek már a klinikai tünetek megjelenése előtt, a fertőződést követő 9. órától.

A fertőzés terjedhet

• a betegség lappangási stádiumában lévő, vagy átvészelt, vírushordozó állatokkal,

• az ilyen állatokból származó nyers hússal,

• egyéb termékekkel (bőrrel, szőrrel, gyapjúval, tejjel, vágási hulladékokkal stb.),

• fertőzött takarmánnyal, alommal, trágyával,

de szerepet játszhatnak a vírus terjesztésében

• a ragályfogó tárgyak (eszközök, járművek stb.),

• a fertőzött telepeken megforduló nem fogékony állatok (ló, kutya, macska, madarak stb.)

• és az ember is, a kézre, a ruházatra és a lábbelire tapadt vírus, illetve nem steril injekciós tűk, stb. használata útján.

Istállón belül a fertőződés rendszerint közvetlen érintkezéssel, illetve a nyál közvetítésével történik.

Az állatok többségében a vírushordozás csak néhány hétig tart, de egyes esetekben szarvasmarhákban, bivalyokban, bölényekben ennél jóval hosszabb ideig, akár 1/2–3 évig is eltarthat, ezért a fertőzésen átesett állatok mindig potenciális fertőzési forrást jelentenek. Tünetmentes vírushordozást szarvasmarhában és juhban egyaránt kimutattak, sertésekben azonban egyelőre nem.

A magyarországi Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal közleményei szerint a ragadós száj- és körömfájás januárban jelent meg Németországban, majd március 7-én Magyarországon, egy kisbajcsi gazdaságban is kitört. Március 21-én Szlovákia déli részén is azonosították a vírust, majd március 26-án újabb gócpont jelent meg a Győr-Moson-Sopron vármegyei Levél településen. Így jelenleg Magyarországon két, Szlovákiában öt településen küzdenek a vírus megfékezésével. A betegség utoljára ötven éve jelent meg Romániában.