Alapvetően két része van az agrárpolitikának. Az egyik a terület alapú támogatások, a közvetlen kifizetések, amelyeket nagyon jól ismernek a gazdák, hiszen a hektáronkénti támogatást, az állatállomány után járó támogatást jelenti. A másik része pedig a vidékfejlesztés, az úgynevezett ágazati pályázatok, amelyek ezen felül a mezőgazdasági vállalkozásokat, a termelőket segítik, így a méhészektől a gyümölcstermesztőkig, a burgonyatermesztők, a gabonát termelők, az állattartók, mindenki megkapja köztük a számára hasznosítható pályázati lehetőségeket.

Az, hogy ezek a jól hangzó dolgok hogyan nézzenek ki a szabályozásokban, nagyon sok egyeztetést jelentett az elmúlt években az Európai Parlamentben, a Bizottsággal, a tagállamokkal. A nyugat-európai tagállamok első reflexe az volt, hogy ez a nagytermelők dolga, őket támogassuk, a kistermelők már nem léteznek. A vidék amúgy is elnéptelenedett Nyugat-Európában, az ottani kis települések, a falvak gyakorlatilag a nagyvárosok peremkerületei, az emberek oda járnak aludni, de nem foglalkoznak mezőgazdasággal, vagy legfennebb egy-két nagygazda van egy faluban, és kész. Ehhez képest nyilván Erdélyben, a Székelyföldön a mezőgazdaság még mindig egy hagyományos, a megélhetést biztosító vállalkozástípus, amit szeretnénk, hogy fejlesszenek az emberek.

És nem utolsó sorban szemünk előtt volt az is, hogy a támogatás egy társadalmi célt is teljesítsen, hogy falun tartsa a következő nemzedéket, ehhez pedig a fiatal gazdákat kell támogatni. Hatalmas erőfeszítést és nagyon sok munkát igényelt mindennek az elérése Brüsszelben:

Ebben az erőfeszítésünkben folyamatosan és következetesen támogatott az Európai Néppárt képviselőcsoportja, így sikerült elérnünk a célt.

– Hogy lett ebből romániai agrárstartégia?

– Ebben az időszakban, miután az Európai Unió elfogadta az új Közös Agrárpolitikát, a tagállamok mindegyike hozzáigazította a nemzeti startégiáját. Viszonylag nagy volt egyébként a tagállamok mozgástere, csak nagy célokat állapított meg az EU, és ezen belül sok mindent javasolhattak a tagállamok. Románia háromszor próbálkozott, mire a harmadik változatot elfogadta végül Brüsszel, és az lépett életbe idén januártól.

Nem állnak a gazdák egy olyan teljesíthetetlen feladathalmaz előtt, amely lehetetlenné tenné a munkájukat, vagy amely miatt elriadnának, és azt mondanák, hogy többet nem foglalkoznak mezőgazdasággal – hiszen nem lehet Európának az a célja, hogy kevesebb európai élelmiszer készüljön, mivel akkor a harmadik országokból hozzák be az egyébként silányabb minőségű terményt, aminek az ellenőrzése sem adott. Most épp az ukrajnai gabona kapcsán merült fel hangsúlyosan a kérdés, hogy milyen növényvédő szereket használtak. Elárasztották a piacot, az első adandó alkalommal, az első országban eladták az ukrán búzát, ez Románia, Magyarország, Lengyelország tekintetében érződik, és azt mondják a szakemberek, hogy az rosszabb minőségű búza. A hazai termelők természetesen nem tudták eladni az árujukat azon az áron, amire számítottak, hiszen az ukrán gabona dömpingáron jött. De azt hiszem, ez a kivétel, ez egy rendkívüli eset most, a háború miatt. Keresik a megoldást arra, hogy ezt hogyan lehet elkerülni.

Persze, minden pályázáshoz hatalmas bátorság és pénzügyi fedezet is kell, de mégis, ez egy olyan pénz, amit nem kell visszafizetni, „ingyen pénz”, és megéri az erőfeszítést.

Vannak kivételek, például a különböző zöldítési, biodiverzitást támogató beavatkozások száz százalékos támogatást élveznek, ott nem kell semmit befizetni. Azt hiszem, hogy most érdemes rákészülni és megnézni a lehetőségeket, amikor nincs annyira dologidő a falvakon, ezért volt az az ötletünk a parlamenti képviselő kollégákkal és a gazdaszervezetekkel, hogy most ejtsük meg ezt a tájékoztató körutat is.

Nyilván ez azt eredményezi, hogy nincsenek kiszolgáltatva az első vásárlónak, aki a lehető legkisebb árat fogja nekik ajánlani, hanem ha egy adott térségből például valamennyi burgonyatermelő összefog, akkor ők szabják az árat, és nem a vásárló. Ugyanez érvényes a tejszövetkezetekre, és minden más területre, ahol közösen erősebbek tudnak lenni a gazdák. Megragadom az alkalmat, hogy hívjam a gazdákat ezekre a találkozókra, hiszen fontos a tájékozódás, és egyben megmutatni, hogy mi az, amit el tudtunk hozni Brüsszelből Erdélybe – többek közt ezeket a pénzeket, amelyeket az agrártámogatások jelentenek.