Kitaposták a szarvasok. Használhatatlanná vált a beültetett területek egy része • Fotó: Suciu Cristian
A gyergyószárhegyi Bartalis László és családja évtizedek óta burgonyatermesztéssel foglalkozik, több területen is gazdálkodnak. Elmondása szerint a hektárhozam jobb években 25 tonna burgonya fölött van, gyengébb esztendőkben pedig 20 tonna alatt.
Ebbe születtem bele, és 1990-ben visszakaptuk a családi birtokot is, pityókatermesztésből próbálunk megélni
– részletezte Bartalis, aki a fiaival együtt mutatta meg az egyik parcellájukat. Tevékenységüket megnehezítette az elmúlt évben, hogy rendkívül alacsony áron lehetett értékesíteni a megtermesztett pityókát,
szerinte ha nem hoznának az országba külföldről burgonyát, akkor az övék is jobb áron fogyna el.
Emellett idén szembe kell nézzenek a nagy szárazsággal, a föld több helyen repedezik. A legnagyobb gondot azonban a vadállatok garázdálkodása jelenti számukra.
„Tudom, hogy a vadállatállomány jelentősen megnövekedett, ez az országot gazdagítja, Románia olyan, mint egy vadaspark. Ezzel nem is lenne baj,
tiszteljük, becsüljük az állatokat, csak helyileg kellene a vadászegyesület megoldja, hogy ne a kultúrnövényekben etessék a vadakat, hanem vonuljanak a Maroson túli területekre,
ott van több tízezer hektár szabad rész. Próbáltuk felkínálni, hogy az ott lévő területeinket megműveljük vadparcellának, ami azt jelenti, hogy búzát, árpát vetünk bele, és azzal etethetik a vadállatokat. Nem fogadták el” – panaszolta a gyergyószárhegyi burgonyatermesztő, aki elmondta,
a nyomokon is látszik, hogy szarvastehén okozta a kárt, korábbi években vaddisznók is voltak, de annak a nyomát idén nem látták.
Medve a kalászosban tesz kárt, a pityókaállományt többnyire a szarvasállomány tizedeli.
A vadászok álláspontja
„Az, hogy a szarvasok ennyire rákaptak a pityókára, részben a mezőgazdászoknak is a sara” – jelezte megkeresésünkre Gábor László, a Gyergyószentmiklósi Vadgazdálkodási Egyesület elnöke. Érvelése szerint több mint tíz évvel ezelőtt a krumplinak nem volt ára, ezért az apró és közepes méretű pityókát nem szedték fel a földről a területtulajdonosok, mert nem volt értelme. Az eső lemosta a pityókáról a port és a sarat,
tiszta fehér volt a mező az otthagyott pityókától.
„Terített asztal volt a vadak számára. Addig is volt szarvas a mezőn, de nem volt kár, nem ették a termést, de attól az időszaktól rászoktak. A kérdéskör komplexitásához az is hozzátartozik, hogy a természetes migráció a vadak körében májusban indul, amikor az esztenák felköltöznek a hegyekbe. Ezzel sincs gond, de
ha kiszámoljuk, hogy hozzánk 20 800 hektáros terület tartozik, ahol 44 esztena van, amit ha megszorzunk legkevesebb öt kutyával, óriási számot kapunk, és ezek az állatok folyamatosan űzik a vadat.
A szarvasok pedig amikor az esztena benépesül, jönnek le a vetésbe, mert itt nincs kutya, nem zavarja őket semmi és senki, esetleg egy hónapban egyszer egy parcellán végigmegy egy traktor, amelyik megpermetezi, és a fennmaradó időszakban nekik szabad életük van.
A problémához hozzájárul az is, hogy az alfalvi részen, a Feneknek nevezett dűlőben van egy füzes, bozótos terület, ami a szarvasoknak a búvóhelyet adja, és onnan csak néhány száz métert kell menjenek a vetésmezőig. Itt is borjúznak, így az itt született állatok természetes, hogy visszatérnek ide” – részletezte Gábor László, a Gyergyószentmiklósi Vadgazdálkodási Egyesület elnöke.
A szarvasok kitúrják a pityókát
A szarvasok kitúrják a pityókát, és a parcellát mint gazdasági területet megsemmisítik, hasznavehetetlenné válik. A Bartalis család öthektáros területén folyamatosan garázdálkodnak a vadállatok, szerinte ennek az az oka, hogy odaszoktak.
„Az etetés akkor történik, amikor nincs a területen növény, késő ősztől, miután betakarítjuk a termést, tavaszig. Ha télen itt etetik a vadakat, természetes, hogy visszatér nyáron is, hiszen tudja, hogy hol kap élelmet.
Vonuljanak a vadgazdálkodással a Maroson túlra, értsék meg, hogy itt a kultúrnövényeket kell termeljük a területeinken”
– hangsúlyozta Bartalis László.
Ezzel szemben Gábor László, a Gyergyószentmiklósi Vadgazdálkodási Egyesület elnöke nem tud erről a felajánlásról, de szerinte nagyon összetett ez a kérdés. „Az éremnek több oldala van. Nem mondom, hogy a vadászoknak, vadgazdálkodóknak nincs felelőssége ebben a kérdésben. Minden évben vadszámlálást kell végezzünk, háromszázra tehető a számuk a mi vadászterületünkön, amely a bucsini úttól egészen Martonkáig, a gyergyóremetei részig terjed. Ez nem lenne sok, csak ahogy szoktam mondani,
megtanulták, hogy szociális támogatáson élnek, könnyebben, jó minőségű élelemhez jutnak a vetésmezőkön.
A vadgazdáknak, amikor a szerződést az állammal megkötik, kötelezettségeik vannak, hogy a vadat kell etetni, ellenkező esetben akár fel is bonthatják velünk a bérleti szerződést. Tavaly őriztük a vetést, mert nekünk is érdekünk, hogy ne legyen konfliktushelyzet: egy embert megfogadtunk, aki éjszaka kint volt a területen, próbálta a vadakat zavarni, valamennyire visszafogni a kárt.
Az igazi megoldás az lenne, ha a három község, Alfalu, Remete és Szárhegy és a nagyobb gazdák egy kerítéssel elzárnák a Maros mentén a természetes migrációt”
– adott megoldási javaslatot a vadgazdálkodási egyesület vezetője.
Kilátástalan a gazdálkodók helyzete
Bartalis László burgonyatermesztő nem titkolja, gyerekkora óta már száz pár gumicsizma szakadt le a lábáról, ezért is fáj neki annyira, hogy a munkája eredményét nem élvezheti. Borsótermesztéssel is megpróbálkoztak idén. „A határnak egy olyan részében idén zöldborsót ültettünk, ahol forgalmasabb, és reménykedtünk, hogy nem járnak vadak, de amikor már kezdett hüvelyesedni, egy éjszaka a szarvasok az egészet tönkretették, onnan sem számíthatunk semmilyen termésre” – panaszolta.
Nem idén kellett először szembenézzenek a szarvasok garázdálkodásával,
többször jelentették a kárt, de soha nem kaptak kártérítést.
Többféle módszerrel próbálkoztak, villanypásztorral körbekerítették a területet, de annak nagy részét valaki elvitte, éjszakánként próbálnak járőrözni, de erejük végén járnak, kilátástalannak látják a helyzetüket, ha továbbra is ezeken a beültetett parcellákon garázdálkodnak a vadállatok.
Ezzel kapcsolatban a vadgazdálkodási egyesület elnöke elmondta, hogy tavaly és most is kértek úgynevezett extraszezonális (idényen kívüli) kilövési engedélyt a szarvasokra. Várhatóan jövő héten megkapják a jóváhagyást, és akkor tíz olyan szarvast lőhetnek ki, amely a kárt okozza a beültetett területeken, ugyanakkor kérte, hogy jelezzék az érintett gazdák, és ők igyekeznek a parcellák éjszakai őrzését megoldani.
A medvék ökológiai bombát jelentenek
A Gyergyószentmiklósi Vadgazdálkodási Egyesület elnöke szerint ugyanakkor a vadkárokért a társadalomnak több szegmense felelős, ugyanúgy, ahogy a medveproblémáért, ami szerinte jelentősebb, mint a szarvastehenek kérdése.
„Hétfőn este jelezte a vadőröm, hogy egy helyre kiment az említett füzes bozót szélére, és ott tizenöt medvét számolt meg. Én már most megkongatom a vészharangot, mert olyan szinten el van szaporodva a medveállomány, hogy
három-négy éven belül a szarvasokkal nem lesz gond, mert a medvék kipusztítják azokat.
Már most sokkal kevesebb szarvasborjú van a tehenek mellett, mint előző években, ez a medvék számlájára írható, mert amikor megszületik a borjú, egyhónapos koráig elbújik a fűben, szagtalan, tehát nem találhatnák meg a vadak, de a medvék már annyira megtanulták, hogy ott vannak, hogy – mint ahogy az ember gombát keres – a medvék valósággal kutatják a szarvasborjakat.
24h
