Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

19:30

Nem tudták megmenteni a Marosba esett gyermekek életét

19:15

Húsz éve nem látott gyenge rajt a vendégcsapatoktól a Szuperligában

19:10

A sár távozik, a tömeg érkezik – így indul a 35. Tusványos

18:51

Negyvenmillió lej kölcsönt vesz fel Sepsiszentgyörgy a beruházások befejezéséhez

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Amikor már semmilyen összefogás nem segíthet...

Holtan találtak egy nőt csíkszeredai lakásában

Agyonszúrták a Málnáson holtan talált fiatal férfit

Súlyosan beteg fiatal lány családjának szeretnének segíteni

Ötéves kislány halt meg a dél-erdélyi autópályán történt balesetben – frissítve

Sulyok Tamás aláírta a megbízatását megszüntető alaptörvény-módosítást – videóval

Tizenhat évre csökkentené a választási korhatárt Magyar Péter

Fogyóban Hargita megye: tízezrekkel lehetünk kevesebben két évtized múlva

Egyértelmű és elgondolkodtató eredmény a Drakula Park-névszavazásról

Lemond parlamenti mandátumáról Szijjártó Péter, a BYD-hoz megy dolgozni

Parentifikált gyereksorsok – a felnőtt létre is kihat, ha egy gyermek szülőként kénytelen működni

Fotó: Haáz Vince

A parentifikált gyerekek egyik fő sérülése, hogy csökken az örömképességük. Róluk és a belőlük váló „Teréz anya működésmódban” élő felnőttekről beszélt Bibók Bea pszichológus kedden Marosvásárhelyen, a Mathias Corvinus Collegium (MCC) rendezvényén.

Hajnal Csilla

2025. március 30., 14:012025. március 30., 14:01

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Telt ház előtt mesélt Bibók Bea magyarországi pszichológus, párterapeuta és szexuálpszichológus a parentifikáció jelenségéről, amelyet az Ellopott gyermekkor című könyvében részletesen és saját esetek leírásával mutat be. Az infantilizmusról pedig az Ellopott felnőttkor című könyvében ír, amelyből kiderül, miért lakik még valaki ötvenévesen is az anyukájával a plüssmacikkal díszített szobában.

Bár a két jelenség ellentétes egymással, ugyanabban a családban előfordulhat mindkettő, a könyvek pedig segítenek beazonosítani a problémákat – kezdte Bibók Bea, a Studium Hubban megtartott előadáson. Ő a családot rendszerként szemléli, ahol van a családtagok között egy cirkularitás, egymásra hatás, és a családnak, mint rendszernek van egy nagy szükséglete: egyensúlyba szeretne kerülni. Amikor pedig a szülők ezt az egyensúlyt nem tudják megteremteni, akkor elbillen a család egyensúlya. A gyermekeknek nagyon érzékeny receptoraik vannak, és

az egyik gyermek akarva-akaratlanul magára vállal olyan feladatokat, amelyeket egyébként a szülőnek kellene ellátnia.

Ő lesz a parentifikált – szülősített – gyerek, aki olyan felelősségvállalással él a családban, amely nem a korának megfelelő.

Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus: a parentifikáció egy folyamatos traumatizáltság, amit sokszor tudattalanul tesznek a szülők

Fotó: Haáz Vince

Ez egy folyamatos traumatizáltság, amit sokszor tudattalanul tesznek a szülők, ezért fontos ezzel tisztában lenni – szögezte le a magyarországi szakember, aki maga is parentifikált gyerek volt, hiszen szülei egyetemen tanultak, és nem volt idejük rá. Ő volt a cserfes Bettike – emlékezett vissza gyerekkorára a szakember, aki úgy tudta az érzelmi szükségleteit kielégíteni, hogy szóba elegyedett az utcán az idős nénikkel, hiszen már négyévesen egyedül járt óvodába.

A parentifikált gyerekekkel általában nincsen baj

Bibók Bea egy másik fontos parentifikációs tényezőről is beszélt: amikor az egyik szülő „kiesik a rendszerből” az alkohol miatt. Ilyenkor minden bizonytalan körülötte, hiszen az alkohol irányítja a családot, ezért az egyik gyerek kerül az ő szerepébe, aki ilyenkor teljesen egyedül marad a problémával.

Azok a gyerekek, akik szülőként kénytelenek működni, felnőttként gyakran folytatják a gondoskodó magatartást

Fotó: Haáz Vince

Mint mondta, gyakori az is, amikor az egyik testvér egészségügyi problémával születik, az anyuka idejét és energiáit pedig lekötik az ezzel járó feladatok, és nem marad ideje a másik testvérre. Ő érzékeli a bajt, nagyon empatikussá válik, és úgy él, hogy észrevétlen maradjon, ne legyen vele gond. Ők azok, akik önállóan tanulnak, míg sokszor egy infantilizált gyerekkel még az egyetemi felvételire is a szülők tanulnak – részletezte a pszichológus.

A parentifikált gyerekkel általában véve nincs baj, és kialakul benne egy maximalizmusra törekvő magatartás, mert ő azt tanulja meg, hogy nincs figyelem, nincsenek információk a személyére vonatkozóan,

úgy rakja össze a biztonságát, hogy ha nincs velem baj, akkor biztonságban érzem magam, és az anyának is jó” – magyarázta Bibók Bea.

Fotó: Haáz Vince

Nem fejlődik az önreflexiójuk, nincs olyan helyzetbe hozva a gyerek, hogy felmerüljön a kérdés: ő mit szeretne, melyek az ő szükségletei, viszont erősen fejlődik benne a külső fókusz, vagyis az, hogy leképezi a vele érzelmi kapcsolatban álló embernek a szükségletét.

Ezért válnak a parentifikáltak önfeláldozó felnőttekké, akik nagyon ügyelnek arra, hogy ne legyen velük gond.

A pszichológus szerint nagyon konstruktív és hatékony felnőttekké válnak, mert azt szeretik, ha minden rendben van maguk körül.Egy ilyen felnőtt személy például lemond saját programjáról, ha bekapcsol a fejében az, hogy a párjának nem tetszene, mert kialakul benne az, hogy mindig a másik ember szükségletei szerint tesz.

Kialakul benne egy „Teréz anya működésmód”, azaz előbb leképezi a másik ember szükségletét, és hátrahagyja a saját igényeit

– fejtette ki a magyarországi szakember.

Főként nők voltak kíváncsiak Bibók Bea parentifikációval kapcsolatos előadására

Fotó: Haáz Vince

A parentifikált gyerekek egyik fő sérülése, hogy csökken az örömképességük, ezért van az, hogy a parentifikált mindig úgy éli meg az örömet, hogy a másikat teszi boldoggá, és mivel a külső fókusz nagyon jól működik, rákapcsolódik a másik boldogságára és a másik által éli meg azt.

El kell ismerni egymás fájdalmát

Mindig kérdés az, hogy ha felismerjük magunkban a parentifikált gyereket, akkor szabad-e dühösnek lenni ezért a szülőkre? A szakember szerint az „ellopott gyermekkor” egy gyászfolyamat, és

ennek a folyamatnak az első szakasza a düh, amikor megadom magamnak azt a lojalitást, amit előtte soha nem adtam meg, hogy igenis fontosak az igényeim, érzéseim.

Bibók Bea azt tanácsolja, erről beszélni kell a szülővel és távolságot kell kérni tőle, de biztosítani kell a szeretetünkről. Fontos, hogy nem csak dühöt, hanem hálát is érzünk a szülők iránt, azért, amit megkaptunk tőlük, és ez a két ambivalens érzés jól megfér egymás mellett. El kell ismerni egymás fájdalmát, hisz ebből fog megújulni a szülő-gyerek kapcsolat – tette hozzá Bibók Bea.

Magazin Életmód