– mesélte mosolyogva a vezető.

Ez a szülőknek is köszönhető, mert az előadások alkalmával beszerzik a székely ruhát, viszik próbákra, támogatják a csoportot, amivel lehet. A tánccsoportok vezetője hangsúlyozta, otthonról indul minden, mert aki otthon úgy van elindítva, hogy a néptánc, népdal fontos, az mindig aktív tag lesz.

A csoportok az elmúlt években felléptek a település rendezvényein, az Ezer Székely Leány Napján, a Csűrdöngölő Gyermek- és Ifjúsági Néptánctalálkozón, valamint a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes András-napi bálján, de táncoltak már több csíki településen, valamint Oroszhegyen és Lövétén is. A felcsíki, marosszéki, mezőségi, szatmári, vajdaszentiványi táncokat Antal Zsolt, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncosa oktatja a gyerekeknek.

„Szemet gyönyörködtető, amikor fellépnek, a faluban bármilyen rendezvény van, ők a főszereplők. Fontos a néptánc, mert a hagyományokat megismerik ezáltal, rájönnek, hogy a nagyszüleik is ugyanezt csinálták, ugyanakkor közösséget formál ez a fajta tevékenység. Azt a sok, szép népdalt, amit itt megtanulnak a táncok mellett, énekelni is fogják később a szüreti bálokon, lakodalmakban. Mert sajnos azt tapasztaljuk, hogy van egy-két olyan generáció, amely nem nagyon ismeri a népdalokat. Egy lakodalomban, amikor az idősek elkezdenek nótázni, a fiatalok kivonulnak a kultúrházból. Táncolni sem tudnak. Azt tapasztaltam, hogy azok a táncos fiatalok, akik kirepültek már tőlünk, volt egy erősebb szikra a tánc, a népdal iránt, mint a mai gyermekekben. Ez azzal magyarázható, hogy otthon nem hallgatnak népdalt, a szülők nem énekelnek, nem táncolnak, inkább a modern élet felé irányulnak a gyerekek. De aki itt megszereti, az majd tudni fogja. Ha nem is profi szinten, de ismeri majd a táncokat, és ha elmegy egy bálba, fel tud állni, tudja, hogy kettőt jobbra, kettőt balra, és nem a padon kuksol” – mutatott rá a csoportvezető.