Mesterségek, amiket elsodort az idő – könyvbe, filmbe foglalva élnek túl

A kötet pesszimista olvasatban akár már sírköve is lehetne sok mesterségnek, melyet az ipari fejlődés gyorsuló ütemben sodort el. Más oldalról nézve a kötet olyan alapossággal dokumentálja a kihalófélben levő foglalkozásokat, hogy abból vissza is lehet tanulni őket. A könyvbemutatón megtudhattuk például, hogy

Hellyel-közzel egyes mesterségek reneszánszának is tanúi lehetünk, a csempekályha-készítést Kézdivásárhelyen művelik még, ugyanakkor a mézeskalácsosok is mindig jelen vannak a vásárokban.

Háromszéki unikum a sokféle még élő népi mesterség

Tamás Sándor Kovászna Megye Tanácsának elnöke az egész Kárpát-medencében hiteles szakemberként, néprajztudósként jegyzett Kinda István munkájáról szólva elmondta, hogy a jövőben még nagyobb teret szentelnének neki.

A könyv megjelenésének előzményeiről Imreh István, a pályázó Kovászna Megyei Művelődési Központ igazgatója beszélt. A Norvég Alapnál még 2014-ben elnyert 80 000 euróból és a megyei tanács további támogatásából azt a célt követték, hogy

A két, népi mesterségeket bemutató kötet mellé egy háromnyelvű (magyar, román, angol) honlap is készült, és több kisfilm, valamint több egyórás dokumentumfilm is (pl. Meszesek, Tehenesek címmel), mellyel készítőjük, Vargyasi Levente neves fesztiválokon nyert díjat. A Youtube-on elérhető filmeknek eddig összesen több mint 5 millió megtekintésük volt – jegyezték meg elégtétellel a kötet születésénél bábáskodók szereplői. Elhangzott, hogy az ország más vidékeivel ellentétben

„Van egy álmom” – mondta Imreh István. Elképzelése szerint minden faluban lennie kellene legalább egy olyan hagyományos népi mesterségeket bemutató műhelynek – és mellette egy kis múzeumi szobának a mesterség eszközeivel – amelyben

Ehhez az önkormányzatoknak vagy az egyházaknak kellene biztosítani a helyiséget, a civil szervezeteknek a munkaerőt. Ezen műhelyek hálózatba szervezve már bírnának annyi vonzerővel, hogy többnapos itt-tartózkodásra bírnák a turistákat – fejtegette a művelődési központ igazgatója.

Nem lehet ellenállni a fejlődésnek, a hagyományos mesterségek megjelenése és eltűnése ezért egy természetes folyamat – konstatálta Kinda István. A felhasznált források szerint

1880-ban még volt a vidéken 50 téglavető kemence, ma már csak 2-3 létezik, 2008 óta a 12 mészégető katlanból a szeme láttára tűnt el 11 – mondta Kinda.

A szerző megosztotta azt is, hogy milyen dilemmákkal küzdött meg a gyűjtés, írás folyamán. Mennyi idő múlva nevezhető egy mesterség hagyományosnak? Ki tartozik a nép körébe? Illetve hagyományos-e a székelybicska, ha pengéjét lézervágón metszik ki, a kürtős, ha villanymotor forgatja a dorongot? – adott választ ezekre a felmerülő kérdésekre.

– fogalmazott a néprajztudós.