– jelentette ki, hozzátéve, hogy három nappal ezelőtt fogadták el az országgyűlésben a 2023-as évi költségvetési törvénytervezetet, és ebben is a kultúraköltés növekvőben van. Ezek optimizmusra adnak okok, noha

„De boldogok lehetünk, hogy ezek növekednek és gyarapodnak, és egy erős kultúrnemzet arcélét mutatják fel Európában most, amikor az identitásválság időszakában a kultúra a legfontosabb eszköz arra, hogy valóban ne csak múltunk, csak jövőnk is legyen” – fogalmazott Hoppál.

L. Simon László kifejtette: tény, hogy az elmúlt tizenkét évben dinamikusan növelték a kultúrára elköltendő összegeket – helyesen. De az egy másik kérdés, ha ennek a belső szerkezetét megnézzük, akkor ez miképpen alakult.

– jelentette ki.

Úgy véli, a helyes gazdaságpolitikának köszönhetően olyan gazdasági helyzetet teremtettek, hogy egyre több pénzt lett fordítható kultúrára és a kulturális infrastruktúra fejlesztésére. Kiemelte, hogy nagyon sok infrastrukturális fejlesztést sikerült megvalósítani, de ez magával hozta azt, hogy ezeknek a fenntartását is finanszírozni kell, tehát át kell gondolni, hogy a költségvetés belső szerkezetét milyen módon fogják alakítani.

– fejtette ki a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója.

– osztotta meg álláspontját a jelenlevőkkel Demeter Szilárd. Arra is kitért, hogy a magyar kultúra fejnehéz, Budapest központú.  „A horizontális látás hiányzott eddig a kultúrpolitikából, vagy nem volt annyira hangsúlyos, ezért a Magyar Kultúráért Alapítványban van egy alapelvünk: minden Kárpát-medencei.

A másik a megfelelési kényszer. Kilencven után a kultúrában is az történt, mint a politikában és a gazdaságban, hogy vertikális verseny indult el különböző hatalmi központok felé, és a közép-európai nemzetek, kisállamok egymással versenyeztek az erőforrásokért. Ez a verseny szervilizmus verseny volt, tehát ki tud jobban igazodni kritikátlanul az átveendő nyugati modellekhez” – emelte ki a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója. Szerinte

„Szét kell törni ezt a bizonyos érdekközpontú elitpaktumos kultúrpolitikát, és utána be kell kapcsolni azt, akiért csináljuk, vagyis a befogadót. A magyar kultúra arról szól, hogy a szakma meg akar felelni a szakmának.

– tette fel a kérdést.

Mint elhangzott: az elmúlt évtizedben megváltozott a világ, kultúrahordozókból kultúrafogyasztókká minősültünk vissza. Elfelejtettük létrehozni és hordozni a kultúrát, pedig ez volt, ami megtartotta a magyar nemzetet ezer éven keresztül.

– állapította meg Demeter.

Azt is fontosnak tartja, hogy a digitális kulturális adatvagyont közzé kell tenni, mert „akkor meg fogjuk nyerni a 21. századot.”

„Ez egy nagyon fontos kulcskérdés. És ha ezt tesszük mérlegre a rendszerváltás óta eltelt harminckét évben, akkor valóban azt mondhatjuk, hogy nem lehet jó a lelkiismeretünk, mert nem tettünk meg mindent 32 év alatt, hogy a kulturális önazonosság, identitás, jövőképző lehetőségeit maximálisan kihasználjuk.

– értékelte a helyzetet.

Kitért arra is, hogy van egy nemzetközi kultúrharc, amelyben a mi értékrendünk és a Magyarország szempontjából nézve egységesnek tűnő álláspont van most vesztes pozícióban.

– osztotta meg a hallgatósággal az államtitkár.

Hozzátette azt is, hogy ez egy kultúraszervező erő és gondolat, hogy így gondolkodunk-e önmagunkról, a jövőbeni felelősségünkről, amit most kell megépítenünk. „Mert, ha így gondolkodunk, akkor nincs más feladatunk, hogy még tovább erősítsük a kulturális pozíciókat és mondjuk azt, hogy a nemzetállam keretei azok a legjobb és legbékésebb, és a béke és biztonság megőrzése szempontjából a legjövőbemutatóbb létezési formák a bármilyen is liberális demokrácia keretei között.” Rámutatott arra is, hogy

Szerinte iszonyatos veszély és tűzzel való játék, ami ott zajlik, és ez futótűzként eljöhet az egész kontinensre.

És ilyenkor cövekeket kell levernünk és azt kell mondanunk, hogy eddig és netovább, mert ez már az életmód, a civilizáció rombolása, amilyen tendenciákat látunk. Ez a nagy kultúrharc, ez a nagy hatalmas mátrix, amin belül nekünk küldetésünk van” – mondta el végszóként Hoppál.