Meg tudja változtatni egy kutatás az életünket?

Magyarországon, majd Kárpátalján végzett társadalmi célú kutatást a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Karának kutatócsoportja. Az eredmények tették érdeklődővé az egyetem hallgatóját, Remete polgármesterét: Laczkó-Albert Elemér arra lett kíváncsi, milyen eredményeket hozhat a kérdőíves felmérés az általa vezetett nagyközségben.

Szeptember 2–7. között Remetén 240, kiskorú gyereket nevelő családot kérdeztek például olyan témakörökben, mint felnőttek és gyermekek egymáshoz való viszonya, kultúra szerepe a mindennapokban, jövőkép... A pénteken véget érő munka során egyetemisták kérdőíveztek a községben, kedden a doktoranduszok az érdeklődők előtt mutatták be kutatási témáikat, az egyetemi tanárok pedig a társadalmi változásokat és mögöttük rejlő okokat fejtegették a szerdai kerekasztal-beszélgetés alkalmával. A remetei érdeklődők volt, mire rácsodálkozzanak.

Kényszerek a közösségben

„Nem hiszem, hogy magam volnék azzal az érzéssel, hogy dől össze körülöttünk minden biztosnak hitt struktúra, eszme, érték, és utánuk nem űr marad, helyüket betölti valami más. Mi történik a társadalommal?” – tette fel a kérdést a házigazda. A Társadalmi integráció összefüggései Magyarországon és Erdélyben nevet viselő kerekasztal-beszélgetésen a kutatók adtak válaszokat, a közérthetőségre fektették a hangsúlyt.

Kovács Imre akadémikus, a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Kar doktori iskolájának vezetője az általa szerkesztett, Társadalmi integráció című könyvet és a hátterében lévő kutatást ismertette. Elmondta, a szociológia léte óta olyan főbb kérdésekre keresik a kutatók a választ, mint az egyenlőtlenségek hatása, illetve miért működnek együtt az emberek, és ebben van-e szava a politikának.

Kitért arra is, egy közösség integrációjának sarokköveit az értékek, érdekek és kényszerek képezik, utóbbiakról nagy tanulmány készült, a források, pénzek és javak elosztása, illetve a hatalomszerzés összefüggéseit is vizsgálva. Kovács Imre hangsúlyozta, nem kritizálni, hanem megismerni kívánja szakemberként a magyarországi rendszert, mert az ismeret elengedhetetlen a változtatáshoz.

A szegénység örökíthető

Szintén magyarországi kutatás eredményeit ismertette Cibere Ibolya tanszékvezető, feltéve a kérdést: hányféleképpen lehet egy ember szegény? Elmondta,