HIRDETÉS

Meg tudja változtatni egy kutatás az életünket?

Balázs Katalin 2018. szeptember 07., 13:27 utolsó módosítás: 2018. szeptember 07., 13:28
HIRDETÉS

Erdélyi és magyarországi társadalomkutatók ültek a képzeletbeli kerekasztal egyik oldalán, szemben velük gyergyóremeteiek. Szerdán este a társadalom változásairól, befolyásolhatóságáról szólt a beszélgetés a remetei községházán, miközben a falu 240 családjához kérdezőbiztosok kopogtak be.

Szociológusok és községlakók a láthatatlan kerekasztal körül. Nem volt hiábavaló a találkozás Fotó: Balázs Katalin

Magyarországon, majd Kárpátalján végzett társadalmi célú kutatást a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Karának kutatócsoportja. Az eredmények tették érdeklődővé az egyetem hallgatóját, Remete polgármesterét: Laczkó-Albert Elemér arra lett kíváncsi, milyen eredményeket hozhat a kérdőíves felmérés az általa vezetett nagyközségben.

Szeptember 2–7. között Remetén 240, kiskorú gyereket nevelő családot kérdeztek például olyan témakörökben, mint felnőttek és gyermekek egymáshoz való viszonya, kultúra szerepe a mindennapokban, jövőkép... A pénteken véget érő munka során egyetemisták kérdőíveztek a községben, kedden a doktoranduszok az érdeklődők előtt mutatták be kutatási témáikat, az egyetemi tanárok pedig a társadalmi változásokat és mögöttük rejlő okokat fejtegették a szerdai kerekasztal-beszélgetés alkalmával. A remetei érdeklődők volt, mire rácsodálkozzanak.

Kényszerek a közösségben

„Nem hiszem, hogy magam volnék azzal az érzéssel, hogy dől össze körülöttünk minden biztosnak hitt struktúra, eszme, érték, és utánuk nem űr marad, helyüket betölti valami más. Mi történik a társadalommal?” – tette fel a kérdést a házigazda. A Társadalmi integráció összefüggései Magyarországon és Erdélyben nevet viselő kerekasztal-beszélgetésen a kutatók adtak válaszokat, a közérthetőségre fektették a hangsúlyt.

HIRDETÉS

Kovács Imre akadémikus, a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Kar doktori iskolájának vezetője az általa szerkesztett, Társadalmi integráció című könyvet és a hátterében lévő kutatást ismertette. Elmondta, a szociológia léte óta olyan főbb kérdésekre keresik a kutatók a választ, mint az egyenlőtlenségek hatása, illetve miért működnek együtt az emberek, és ebben van-e szava a politikának.

Kitért arra is, egy közösség integrációjának sarokköveit az értékek, érdekek és kényszerek képezik, utóbbiakról nagy tanulmány készült, a források, pénzek és javak elosztása, illetve a hatalomszerzés összefüggéseit is vizsgálva. Kovács Imre hangsúlyozta, nem kritizálni, hanem megismerni kívánja szakemberként a magyarországi rendszert, mert az ismeret elengedhetetlen a változtatáshoz.

A szegénység örökíthető

Szintén magyarországi kutatás eredményeit ismertette Cibere Ibolya tanszékvezető, feltéve a kérdést: hányféleképpen lehet egy ember szegény? Elmondta,

relatív az, ki érzi magát szegénynek, hiszen kárpátaljai kutatásuk során olyan fokú szegénységgel találkoztak, ami már nem volt mérhető, a benne élők viszont nem tartották szegénynek magukat.

Ennek oka az is, hogy mind szegények voltak, felfelé tekintve nem a hozzájuk hasonló képességű, mégis jó sorsú társaikat látták.

Magyarországon a társadalom 20–30 százalékát tekintik szegénynek – ezt matematikai képlettel, jövedelem alapján határozzák meg –, de nem annyira a szegénység ténye, mint mélysége és tartóssága a lényeges. Azt tapasztalták a munka során, hogy

a szülők általában szegényebbek, mint gyerekeik, mert erejükön fölül, akár éhezve is utódaiknak akarnak jobb életet.

Ugyanakkor a nők érzik szegényebbnek magukat, de a férfiak sokkal nehezebben viselik a szegénységet. Kimutatható: ha a férfi veszíti el munkahelyét, akkor gyakoribb a család széthullása. Márpedig azok a családok tudják túlélni a szegénységüket, ahol a férfi és a nő képes együtt maradni – hangzott el. Cibere Ibolya kijelentette:

a tartós szegénység átörökíthető, jelei világosan látszanak,

a magyarországi szegény gyermekek drogfogyasztása soha nem látott méreteket öltött.

Arany pármén és jonatán

Noha a kutatás a magyarországi helyzetről adott képet, Bíró A. Zoltán, a Sapientia egyetemi professzora elmondta, lehet, nem érvényes ránk a magyarországi helyzet, de úgy kell elképzelni, hogy mindkettő alma, az egyik arany pármén, a másik jonatán. Kijelentette, ő

nem ismer olyan politikai, közéleti szereplőt, akit érdekelt volna, hogyan él a romániai magyar népesség, viszont 89 után az állam annyi terhet rakott a családokra, hogy annak komoly pszichés következményei lettek.

A gyakran egyensúlyát vesztő ember biztonságot keres, ennek viszont egy megoldása van: az életvezetés gyakorlatát meg kell Székelyföldön honosítani.

A presztízs kényes kérdését feszegette Bodó Julianna professzor, aki szintén a Sapientia tanáraként vett részt a kerekasztal-beszélgetésben, jelezve, az elmúlt 30 évben a presztízs ismérvei sokat változtak, az értékrend is folyamatos átalakulást mutat, például ugyanazon bűntény egyik elkövetőjét elítélik, míg a másik felmentést kap a közössége részéről. Kollégája, Gergely Orsolya egyetemi adjunktus egy kutatással tartotta fenn két óra elteltével is a hallgatóság figyelmét:

azok az erdélyi magyar vállalkozók tudnak sikeresek lenni, akik túllépve a nyelvi akadályokon romániai román cégekkel partnerségben dolgoznak.

A szociológusok egyetértettek: a gazdasági fejlődéshez elengedhetetlen az egy országban élők együttműködése, és kudarcot szül, ha ezt nem segíti a politikum.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS