Meg tudja változtatni egy kutatás az életünket?

Magyarországon, majd Kárpátalján végzett társadalmi célú kutatást a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Karának kutatócsoportja. Az eredmények tették érdeklődővé az egyetem hallgatóját, Remete polgármesterét: Laczkó-Albert Elemér arra lett kíváncsi, milyen eredményeket hozhat a kérdőíves felmérés az általa vezetett nagyközségben.

Szeptember 2–7. között Remetén 240, kiskorú gyereket nevelő családot kérdeztek például olyan témakörökben, mint felnőttek és gyermekek egymáshoz való viszonya, kultúra szerepe a mindennapokban, jövőkép... A pénteken véget érő munka során egyetemisták kérdőíveztek a községben, kedden a doktoranduszok az érdeklődők előtt mutatták be kutatási témáikat, az egyetemi tanárok pedig a társadalmi változásokat és mögöttük rejlő okokat fejtegették a szerdai kerekasztal-beszélgetés alkalmával. A remetei érdeklődők volt, mire rácsodálkozzanak.

„Nem hiszem, hogy magam volnék azzal az érzéssel, hogy dől össze körülöttünk minden biztosnak hitt struktúra, eszme, érték, és utánuk nem űr marad, helyüket betölti valami más. Mi történik a társadalommal?” – tette fel a kérdést a házigazda. A Társadalmi integráció összefüggései Magyarországon és Erdélyben nevet viselő kerekasztal-beszélgetésen a kutatók adtak válaszokat, a közérthetőségre fektették a hangsúlyt.

Kovács Imre akadémikus, a Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Kar doktori iskolájának vezetője az általa szerkesztett, Társadalmi integráció című könyvet és a hátterében lévő kutatást ismertette. Elmondta, a szociológia léte óta olyan főbb kérdésekre keresik a kutatók a választ, mint az egyenlőtlenségek hatása, illetve miért működnek együtt az emberek, és ebben van-e szava a politikának.

Kitért arra is, egy közösség integrációjának sarokköveit az értékek, érdekek és kényszerek képezik, utóbbiakról nagy tanulmány készült, a források, pénzek és javak elosztása, illetve a hatalomszerzés összefüggéseit is vizsgálva. Kovács Imre hangsúlyozta, nem kritizálni, hanem megismerni kívánja szakemberként a magyarországi rendszert, mert az ismeret elengedhetetlen a változtatáshoz.

Szintén magyarországi kutatás eredményeit ismertette Cibere Ibolya tanszékvezető, feltéve a kérdést: hányféleképpen lehet egy ember szegény? Elmondta,

relatív az, ki érzi magát szegénynek, hiszen kárpátaljai kutatásuk során olyan fokú szegénységgel találkoztak, ami már nem volt mérhető, a benne élők viszont nem tartották szegénynek magukat.

Ennek oka az is, hogy mind szegények voltak, felfelé tekintve nem a hozzájuk hasonló képességű, mégis jó sorsú társaikat látták.

Magyarországon a társadalom 20–30 százalékát tekintik szegénynek – ezt matematikai képlettel, jövedelem alapján határozzák meg –, de nem annyira a szegénység ténye, mint mélysége és tartóssága a lényeges. Azt tapasztalták a munka során, hogy

a szülők általában szegényebbek, mint gyerekeik, mert erejükön fölül, akár éhezve is utódaiknak akarnak jobb életet.

Ugyanakkor a nők érzik szegényebbnek magukat, de a férfiak sokkal nehezebben viselik a szegénységet. Kimutatható: ha a férfi veszíti el munkahelyét, akkor gyakoribb a család széthullása. Márpedig azok a családok tudják túlélni a szegénységüket, ahol a férfi és a nő képes együtt maradni – hangzott el. Cibere Ibolya kijelentette:

a tartós szegénység átörökíthető, jelei világosan látszanak,

a magyarországi szegény gyermekek drogfogyasztása soha nem látott méreteket öltött.

Noha a kutatás a magyarországi helyzetről adott képet, Bíró A. Zoltán, a Sapientia egyetemi professzora elmondta, lehet, nem érvényes ránk a magyarországi helyzet, de úgy kell elképzelni, hogy mindkettő alma, az egyik arany pármén, a másik jonatán. Kijelentette, ő

nem ismer olyan politikai, közéleti szereplőt, akit érdekelt volna, hogyan él a romániai magyar népesség, viszont 89 után az állam annyi terhet rakott a családokra, hogy annak komoly pszichés következményei lettek.

A gyakran egyensúlyát vesztő ember biztonságot keres, ennek viszont egy megoldása van: az életvezetés gyakorlatát meg kell Székelyföldön honosítani.

A presztízs kényes kérdését feszegette Bodó Julianna professzor, aki szintén a Sapientia tanáraként vett részt a kerekasztal-beszélgetésben, jelezve, az elmúlt 30 évben a presztízs ismérvei sokat változtak, az értékrend is folyamatos átalakulást mutat, például ugyanazon bűntény egyik elkövetőjét elítélik, míg a másik felmentést kap a közössége részéről. Kollégája, Gergely Orsolya egyetemi adjunktus egy kutatással tartotta fenn két óra elteltével is a hallgatóság figyelmét:

azok az erdélyi magyar vállalkozók tudnak sikeresek lenni, akik túllépve a nyelvi akadályokon romániai román cégekkel partnerségben dolgoznak.

A szociológusok egyetértettek: a gazdasági fejlődéshez elengedhetetlen az egy országban élők együttműködése, és kudarcot szül, ha ezt nem segíti a politikum.