Csaknem kétezer kilométer és öt koncert után érkezett Marosvásárhelyre hétfőn este a Szentegyházi Gyermekfilharmónia. A 140 gyermek és vezetőjük, Haáz Sándor a főtéri katolikus templomban ajándékozta meg az egybegyűlteket. Énekeltek, muzsikáltak, igazi gyertyás adventi hangulatot teremtettek, s aki láthatta azt a sok-sok mosolygó gyermekarcot, sosem felejti el a „filit”. A koncert után Haáz Sándor karnagyot faggattuk az idén harmincadik évét betöltött együttesről és erről az immár húszéves adventi szokásról.
2012. december 18., 14:182012. december 18., 14:18
2012. december 18., 15:392012. december 18., 15:39
– Hosszú útról érkeztek Marosvásárhelyre. Hogy sikerült az idei adventi hangversenykörút?
– Az iskolai vakáció előtti hétvégét sikerült kialkudnom a tanfelügyelőséggel, hogy a 140 gyereket kölcsönkérjem. Csütörtök délután indultunk el, Brassóban volt az első megállásunk, a főtéri katolikus templomban léptünk fel, ahol már két ízben voltunk az elmúlt tizenöt évben. Az nagyon felemelő volt, mint mindig, amikor Erdélyben énekelünk. Mert itthon vagyunk. Ilyen volt a marosvásárhelyi is. A két erdélyi koncert között voltunk Dabason, Budapesten az Uránia Filmszínházban...
– Ott kétszer is felléptek egy nap alatt...
– Igen, ott egyszer ötszáz gyerek előtt léptünk fel délben, este ugyanazon a színpadon megint, de már felnőtt és igazándiból minket pártoló közönség előtt. Vasárnap a váci székesegyházban énekeltünk a nagy kupola alatt. Fenomenális volt, részben az akusztika miatt, részben azért, mert alig volt zéró fok. A vásárhelyi helyszínünk igazi trópus volt amellett.
– Mennyire fárasztó egy ilyen feszes turné a gyerekeknek és persze önnek is?
– Nagyon fárasztó volt, mert ebbe a négy napba bele kellett zsúfolni azt a majdnem kétezer kilométert, amit jártunk. Bepakolni, kipakolni, ruhákat előszedni, elrakni. Ha nem lennének ilyen fegyelmezettek és óriási teherbírásúak ezek a gyerekek, akkor körülbelül két nappal a vége előtt elvéreztünk volna már.
– Nagy hagyománya van az adventi koncerteknek. Mikor kezdődött és mi a cél?
– Nálunk könnyű adventi koncertet szervezni, mert Szentegyházasfalu kilencven százalékban katolikus település, a gyerekek tulajdonképpen azt csinálják, amit adventkor szoktak a templom berkeiben. Tulajdonképpen ez megy magától. Zeneileg az egészet összehozni és műsorrá kovácsolni vagy húsz éve sikerült. Mondjuk nem ugyanaz már a műsor, sok változás volt közben. Ezt a gyertyás látványt tíz éve találtuk ki, de volt olyan is, amikor havaztunk felülről, papírfecniket dobáltunk le, ami gyönyörű volt. Szerintem a lényeg az, hogy ez a rengeteg gyönyörű gyerekarc mosolyogjon, és úgy énekeljen. És akkor látszik, hogy mi is a karácsony.
– Nem csak a műsor változott, hanem a gyermekek is. Harmincadik évfordulóját ünnepelte idén a gyermekfilharmónia. Hány gyerek fordult meg ez alatt az idő alatt az együttesben?
– Igen, 1982-ben születtünk, ez idő alatt pedig a karácsonyi műsorunk a toplistás, azt adtuk elő legtöbbször. Az előttem muzsikáló másodhegedűs kislány édesanyját vezényeltem ezelőtt húsz évvel – ez talán mutatja, hogy mennyi idő telt el közben, s milyen érdekes módon váltják egymást a generációk. Én észre se venném, ha nem néznék közben tükörbe, hogy telik az idő. Harminc év alatt mindjárt az unokákat vezénylem. A múltkor összeszámoltam, hogy olyan 1200 gyerek ment át a Gyermekfilharmónia csodáján.
– Az szép. Létezik hasonló formáció Erdélyben vagy akár Magyarországon?
– Csíkszeredában ezelőtt 15 évvel megpróbálta Köllő Feri barátom ezt a vokálszimfonikus, félig amatőr hangzású együttest létrehozni sokkal profibb színvonalon. Nagyon jól szólt, gyönyörűen, de nem sokáig. Ennek a filinek az az érdekessége, hogy van. Nem megszüljük egy-két előadásra, és aztán elfelejtjük, hanem egyesületként, nagycsaládként, szervezetként harminc éve már, hogy képes működni. Honlapunk van, újságunk is volt, saját nyomdánk lett, szállodánk van, turisztikai vállalkozásunk. Ez nem egy egyszer használatos történet, hanem a koncertező együttes létén is túlmutató szerveződés, hiszen rendszeresen tánctáborokat, festőtáborokat szervez a filharmónia. Az évi nagy zenei napokat mi szervezzük meg és évente kétszer, háromszor turnézunk három autóbusszal. Ezek a mozdulatok mind összekovácsolják, élvezetessé és élnivalóvá teszik az együttest.
– Marosvásárhelyen hányadjára járt a fili?
– Érdekes, hogy mi már a kommunizmusban is idemerészkedtünk, akkor nyertünk Megéneklünk Románia első díjat, és annak a mentén megkaptuk a pártpropaganda pecsétjét, és szabadott jönni. Úgy emlékszem, hogy legelőször 1985-ben voltunk, aztán \'87-ben, \'89-ben, \'91-ben – mind a páratlan években jöttünk. Akkor egy darabig csend volt, azt hiszem hogy \'96-ban jöttünk legközelebb, majd a kétezres években. Fülöp G. Dénes idején a Vártemplom volt a kedvenc helyünk, majd sikeres koncertet tartottunk két alkalommal a Kultúrpalotában is. Ebben a gyönyörű templomban most volt alkalmunk először megszólalni.
– Mégpedig népes közönség előtt...
– Igazság szerint a Kultúrpalotára fájt a fogam, mert tudtam, hogy a fili hírneve sok embert ide fog hozni. Elég jól mediatizálta az eseményt Kiss Dénes barátom, meg Farkas Anti régi jó barátom, így sok ember tudott róla. De a Kultúrpalotát valami kolindások lefoglalták, s akkor az lett, hogy itt nem fért el mindenki. De jó meleg közösségi hangulat volt, és ez nekünk jólesett.
Nem veszélyes vagy előreláthatatlan és nem számottevő – ezekkel a jelzőkkel illetik Parajdon a bányakörüli változásokat és méréseket. Azt viszont hangsúlyozzák, hogy már többen hegesztik a nagy fekete csöveket.
Egy ígéretét legalább be tudta tartani a Salrom vezetősége, hiszen szerdán megnyílt a sósvizű strand Parajdon. Néhány turista rögtön ki is használta a lehetőséget: volt, aki napozott, mások a medencében lubickoltak.
Számos alkalommal besétált az Árvátfalván lévő házak közé egy fiatal hím medve, amely egyszer gyereket is megijesztett a településen. Ezt a példányt fogták be csapdájukkal a Nagy-Küküllő Vadász- és Sporthorgász Egyesület vadőrei.
Elkezdi a régi aszfalt felmarását a kivitelező kedden délben a Tamási Áron utcában, a művelődési ház és a körforgalom közötti szakaszon – közli Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala.
A Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) tagjai hétfői ülésükön a parajdi sóbánya jövőjének két lehetséges forgatókönyvét vizsgálták meg – számolt be az elnöki hivatal.
A tervezettnél lassabban haladnak a Korond-patak ideiglenes eltereléséhez szükséges csövek összehegesztésével és felszerelésével a parajdi sóbányánál, így tíz-tizennégy napos késéssel kell számolni a munkálatok július 1-jére ígért befejezéséhez képest.
A sport nem mindig a versenyekről, az éremtáblákról és a reflektorfényről szól. Van, amikor a mozdulatok mögött sokkal több rejlik: egy belső világ, amely csendes, de eltökélt, érzékeny, de erős. Veress Erna Down-szindrómás úszó története pont ilyen.
Elkészült a Tompa László utca aszfaltozásával a kivitelező Székelyudvarhelyen, ezzel egy fontos közlekedési alternatíva szabadult fel a gépjárművezetők előtt.
Hosszab áramszünet várható hétfőn Nyikómalomfalván, a szolgáltató ugyanis javítási munkálatokat végez – derük ki a szerkesztőségünknek is elküldött közleményből.
Elindult a jelentkezési időszak azon tulajdonosok számára, akik régi ingatlanjukat turisztikai célokra hasznosítanák Szentegyházán. A támogatás összege elérheti az 50 000 eurót.