Örmények találkoztak és ünnepeltek Marosvásárhelyen

A Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület (MÖMKE) által szervezett rendezvény a Kultúrpalota kistermében kezdődött szombaton délelőtt. A terem csaknem teljesen megtelt, hiszen a marosvásárhelyiek mellett ott voltak a csíkszeredai, maroshévízi, gergyószentmiklósi, csíkszépvízi egyesületek küldöttei is.

A felszólalók között volt Turgyán Tamás, a magyar Országgyűlés örmény kisebbségi szószólója, aki elmondta: ami a magyarországi örmények létét befolyásolta, az mindig Erdélybe vezethető vissza. Dr. Csige Sándor Zoltán, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja elismeréssel szólt az EMÖSZ és a MÖMKE meghatározó jellegű erőfeszítéseiről, amivel a magyarörmény örökség megőrzésén, ismertebbé tételén munkálkopdnak.

Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója rámutatott: a két nép, örmény és magyar két nagy birodalom, az osztrák és a török végpontjain állott, ennek a kényszerű hasonlóságnak révén is válhatott hasonlóvá a történetük, s ezzel is magyarázható a két nép egymás iránti vonzalma, megértése.

Negyedszázados köztársaság

Örményország bukaresti nagykövete, Hamlet Gasparian aláhúzta a két nép történelmének hasonló vonulatait, s utalt arra is, hogy Románia az első között ismerte el a huszonöt évvel ezelőtt – 1991. szeptember 21-én – megalakult Örmény Köztársaságot. Azóta tíz itteni város és egy megye létesített testvérkapcsolatot örményekkel, két éve megalakult a Kolozsvári Egyetem Armenológiai Intézete, a bukaresti egyetemen pedig örmény nyelvet tanítanak. Örményország volt a világon az első, amely államvallássá tette a kereszténységet még Nagy Konstantin római császár előtt, 301-ben.

Ezután a Szamosújváron született Gyergyószentmiklósi Görög Joachimra emlékezett Fórika Sebestyén, ezt követően a székelyudvarhelyi Balázs Árpád elevenítette fel Keresztes Lajos birkózó életét, aki világbajnoki címet és számos érmet szerzett. Az 1900-ban született Keresztes Alsósófalváról indult a sportéletbe, majd a család Parajdra költözése után Marosvásárhelyen végzett szakképző (hentes) iskolát, ezután Budapesten a Ferencvárosban kezdett el sportolni, orvosi javallatra. A budapesti Fancsali János a Kultúrpalota egyik, Liszt Ferencet ábrázoló vitráliuma kapcsán elevenítette fel Kábdebó Rózália, a Liszt-tanítvány emlékét, beszélt a  marosvásárhelyi magyarörmény Petelei István kevéssé ismert zenei hajlamairól – többek között rendszeresen muzsikált vonósnégyesben –, a 19. században élt Hollósi Kornéliáról, aki kora egyik legnagyobb zongoraművésze volt, arról, hogy a magyarörmény családokban megszokott dolog volt az amatőr szintű, de igen magas művészi értékű zenélés.

Hamlet Gasparian nagykövet ezután az erdélyi magyar-örmények hagyományainak ápolásában kifejtett munkájukért érdemokleveleket adott át az Örmény Diaszpóra Minisztériuma, Hranus Hakobian miniszter asszony részéről Puskás Attilának, a MÖMKE és EMÖSZ elnökének, a gyergyószentmiklósi Kulcsár Lászlónak, Gyergyószentmiklósi Örmény Katolikus Egyesület elnökének és Buslig Gyulának, a gyergyószentmiklósi örmény templom gondnokának. A szünetben Demeter Irén kiállította az 1956-os erdélyi börtönviseltek ruháinak pár darabját, amelyeket a fogságuk alatt viseltek, s amelyeket a 60. évforduló kapcsán Budapesten is kiállítanak majd. A ruhákat a rendezvényen is részt vevő édesapja, Varga László református lelkész viselte börtönévei alatt.

A csíkszeredai Orbán Zsolt 1956 – körülmények, események, örmények címmel tartott rövid, ám annál érdekfeszítőbb előadást a hatvan évvel ezelőtti magyar forradalom kiváltó okairól, körülményeiről, következményeiről. Többek között felemlegette azt is, hogy a forradalom vérbe fojtása után a 225 kivégzett közül nyolc volt erdélyi, hogy 1958 februárjában Kállai Gyula államminiszter épp itt, Marosvásárhelyen mondta el, hogy „a Román Népköztársaságban megvalósult a nemzetiségek jogegyenlősége...”. Beszélt a szamosújvári születésű Pongrátz „Bajusz” Gergelyről, a Corvin köziek parancsnokáról, parancsnoki módszereiről, miután november 1-től egyhangúlag a Corvin közi fegyveres csoport vezetőjévé választották. De felemlegette a jellegzetes bajuszt viselő – erről is kapta ragadványnevét – Pongrátz konfliktusait Iván Kovács Lászlóval és Maléter Pállal, amit azok mártírhalála után sem tagadott meg. Két hangfelvételt is bemutattak, amelyen Pongrátz Gergely elmesélte, miként lőtte le az első orosz katonát, s ez az emlék fájdalmasan kísérte végig egész életét.

A székelyudvarhelyi Balázs Árpád élménybeszámolójában arról beszélt, miként találkozott és beszélgetett Pongrátz Gergellyel a rendszerváltás első napjaiban, amikor az hazaérkezett Magyarországra, miként adott Bajusz neki zsebpénzt a Budapesten való tartózkodáshoz, majd később, 2005-ben a temetésekor miként vitt egy marék erdélyi földet kiskúnmajsai sírjára.

Ősz Domokos fagottművész először mutatta be Marosvásárhelyen a duduk nevű örmény hangszert. A több mint 1500 éves múltra visszatekintő fúvós hangszer hangját eddig a marosvásárhelyiek csak felvételről hallhatták, élőben most szólalt meg először közönség előtt. A hangszert 2008-ban az UNESCO a kulturális örökség részévé nyilvánította. A művész többek között Komitász által a 19. század végén, a 20. század elején gyűjtött művekből adott elő örmény népdalokat.

Az András Lóránt Táncszínház Társulat három tagja kaukázusi örmény népviseletben adott elő örmény táncokat, ez is premier volt Marosvásárhelyen, hisz eddig még nem volt példa arra, hogy eredeti örmény népviseletben – amelynek ide érkezése nem volt mentes a bonyodalmaktól – ilyent lehessen látni.

Délután a várbeli múzeumépület két termében nagyszámú közönség előtt nyitotta meg Hamlet Gasparian nagykövet az Örményország határmódosulásai a világ kódexeiben című, Örményország nagykövetségének térképészeti vándorkiállítását. A térképekről Bartos Elekes Zsombor beszélt. A közel nyolcvanéves, jelenleg Londonban élő Rouben Galichian térképész – aki a kiállítást létrehozta – családja is az 1915-ös örmény genocídium elől menekült előbb Iránba, majd Londonba. A térképek egy csoportja az ókort, a kora középkort öleli át. Ékírásos térképeket, földrajzi feljegyzéseket láthatunk a perzsa birodalom idejéből, továbbmenve megtekinthetjük a középkoriakat, ezek között igen érdekesek az OT térképek, ahol az égtájak mai szemlélő számára igen furcsán helyezkednek el. Végül szembesülhetünk a 19. és 20. századi számunkra már ismerősebb térképekkel. A kiállítás még két hétig nyitva tart, érdemes ellátogatni ide, hiszen a magyar nyelvű szórólapok segítségével végigkövethetjük a térképkészítés fejlődését a legrégebbi időktől napjainkig.

A tárlatjárás végén Wertán Kinga, a Magyar-Erdélyi Magyarörmény Egyesület  társelnöke kiosztotta a szombaton megtartott örmény ifjúsági vetélkedő díjait. Ezen öt csoport vett részt Csíkszeredából, Gyergyószentmiklósról (innen kettő is), Kolozsvárról, illetve Marosvásárhelyről. Az elméleti és gyakorlati próbák után az első hely az egyik gyergyószentmiklósi csapatnak – Kulcsár Petra, Kulcsár Rebeka és Kinda Annamária – jutott. A jövő évi vetélkedőig – amit ezúttal ők szerveznek meg – övék a vándorkupa, de örökre övék marad a kisebbik serleg.

Vasárnap a Bolyai téri unitárius egyház Dersi János-termében kézműves kavalkádra került sor. Alkotásaiból állított ki Duha László faragásokat, Demeter Irén és Dobribán Anna kerámiát, valamint Lili Adam Seyranyan bőrdíszmű tárgyakat.