Már nem biztonságos a harmincéves Maros-híd

A folyón átívelő út mielőbbi megjavítása és karbantartása azért is lényeges, mert a város két részét illetve Marosvásárhelyt a Mezőséggel mindössze két híd köti össze.

A keresztgerendák végei megbomlottak és a rozsdázó vas jócskán kikandikál a betonból; a befolyó sós víz kikezdte a vasat is, a betont is – mutat fölfelé szinte lépten-nyomon Dénes Károly. A nyugdíjas mesterrel a Kossuth utcai Maros-híd alatt sétálva, elképedve vesszük szemügyre, hova vezethetett a hanyagsággal társuló szakértelemhiány. „Látja, teljesen beázott! Nem túlzás azt állítani, hogy ez a híd életveszélyessé vált, főként a gyalogosok számára. A szélgerendák bármikor leszakadhatnak, és velük együtt a járdán lévők is lezuhanhatnak. Arról nem is beszélve, hogy a híd alatt elhaladó gyalogosok fejébe, az itt megforduló vagy leparkolt autókra is rászottyanhat egy-egy jókora betondarab” – magyarázza a nyugdíjas szakember, aki bő három évtizeddel ezelőtt építőtelep-vezetőként irányította a hídépítési munkálatokat.

Az építkezési hatóság tud róla

A gondok akkor kezdődtek, amikor néhány évvel ezelőtt a városháza újraaszfaltozta a hidat. A megrongált, hullámzó és agyonfoltozott aszfalt helyett új szőnyeget terítettek le, azonban a szigetelési munkálatokat átugorták. „A régi aszfalttal együtt a szigetelést is felmarták, ami még nem is jelentett volna gondot, ha újat fektetnek le helyébe. Ez azonban nem történt meg, holott nem lett volna számottevő befektetés. Jeleztem is az építkezési felügyelőségénél, ezért az akkori igazgató, Paul Diana le akarta állíttatni a munkálatokat, de az önkormányzat hallani sem akart a munkaterv módosításáról” – idézi fel a kétezres évek vége felé történteket a nyugalmazott szakember. A szigetelés hiányában a dilatációs hézagoknál befolyik a víz, ami téli időszakban sóval keveredve, igencsak kikezdi a vasat és a betont. Utóbbiból már jókora darabok potyogtak le, de szerencsére eddig nem sérült meg senki emiatt.

A híd jobb lába alatt, egy szokványos udvaros magánháznak tűnő egyszintes épületben a vízszolgáltató vállalat egyik műhelye székel. Az Aquaserv szakemberei, szinte egymás szavába vágva magyarázzák, hogy időnként betondarabok szottyannak az udvarukra, máskor sós lé csöpög a hídról. „Már többször előfordult, hogy az udvaron frissen kiöntött betonelemeket a fentről érkező sós lé annyira tönkretette, hogy másnap kezdhettük újból az egészet” – mutattak a mesteremberek a kárba veszett munkájukra. Az itt dolgozók saját testi épségüket is féltik, mert, mint mondják, már láttak lehullt betondarabokat is a híd lábánál.

A hatóságok szerint nem tragikus a helyzet

A hatóságok szerint nincs ok aggodalomra, hisz egyáltalán nem tragikus a helyzet. Olyannyira nem, hogy az önkormányzati képviselők többsége nem is tud a repedésekről és a keresztgerendák megbomlásáról. Törzsök Sándor, az RMDSZ képviselője és az Aquaserv mérnöke például lapunktól szerzett tudomást a rendellenességekről, de nem volt témában a polgármester személyi tanácsosa, Claudiu Maior sem. „Úgy tudom, hogy van pénzünk a javításra” – mondta portálunknak, amit azonban Lucian Rácz városházi igazgató cáfolt. Szerinte a polgármesteri hivatalnak uniós alapokra kellene pályáznia, hisz az önkormányzatnak nincs miből fedeznie a javítást. Az idén legfeljebb egy tanulmány elkészítésére telne, pedig egy hasonló szakvéleményezést az önkormányzat már kifizetett egy pár évvel ezelőtt. „Persze, kell javítani, de nem tragikus a helyzet” – próbált megnyugtató lenni Rácz.

A városházi mentségekkel kapcsolatosan a szülőfalujába visszavonult 71 éves mesterember, aki pályafutása során számos híd, völgyhíd, vasúti átjáró építkezési munkálatait irányította, a tervezők által megfogalmazott aranyszabályt idézte. E szerint egy átadott munkálat másnapjától a hidat naponta köteles ellenőrizni egy munkás, hetente egy mester és havonta egy mérnök. „Ha ennek csak egy töredékét is betartják, nem kerül ilyen állapotba a vásárhelyi híd” – szögezte le Dénes Károly.

A vasúton és a Maroson átívelő, 92 méteres nyílású, 321 méter hosszúságú, négy íves monolit híd 1980 és 1984 között épült. Az eltelt harminc év alatt a karbantartási munkálatok mindössze a négysávos út aszfaltozásából álltak. Egyébként tervezője, a bukaresti Stelian Popescu szerint országszerte a hidak legalább hatvan százaléka nem biztonságos.