Kastélykonferencián boncolgatták a marosvécsi örökség jövőjét

A tervek alapján néhány hónapon belül minden körülmény megadatik az évszázados monumentális épületet használó neuropszichiátriai kórházotthon teljes kiköltözéséhez. Az elkövetkezendő időszakban az intézet a kastélyban maradt több mint száz kezeltjét is átcsoportosítja az épület szomszédságában bővülő pavilonrendszerébe. A hét végén báró Kemény János örökösei Az Erdélyi Helikon múltja és jövője címmel szervezett Galonyán háromnapos kastélykonferencián az épület jövőjére keresték a választ. Annak ellenére, hogy léteznek bizonyos véleménykülönbségek, abban mindenki megegyezett, hogy a pezsgő művelődési életnek és főként az irodalomnak ismét vissza kell térnie a marosvécsi várkastély falai közé.

Több forgatókönyv – előnyökkel és hátrányokkal

Wittek Krisztina témafelelős és Zelenai Tamás építész konzulens vezetésével a Budapesti Szent István Egyetem Ybl Miklós építészettudományi karának huszonkét diákja felmérést és SWOT-elemzést készített a kastélyról, annak erősségeiről és gyengeségeiről, fejlesztési lehetőségeiről és veszélyeiről. A tíznapos nyári hallgatói gyakorlatnak célja az épületcsoport felmérése és a hasznosítási koncepció elkészítése volt. Amint a 2012-ben zajlott munkát irányító szakemberek elmondták, a kastély több funkciót is betölthet egyidejűleg. Azon túl, hogy a térség fejlődéséhez, munkahelyek teremtéséhez, a környékbeli fiatalok helyben maradásához vezethet, fontos szerepet játszhat a hagyományok felelevenítésében, a kulturális kincsek megőrzésében és a római Castrum feltárásának felújításában. A szakemberi vélemény szerint kastélyszállót, de művésztelepet, egészségügyi, rekreációs központot is ki lehetne alakítani. A pesti egyetem tanárai és hallgatói viszont arra is figyelmeztettek, hogy a tetemes befektetésen túl, az udvarra költöztetett kórházotthon közelsége, az instabil politikai háttér, a projektek beindításának hosszas folyamata mind-mind gondot jelenthetnek.

A tanulmány készítői három különböző forgatókönyvet is készítettek a várkastély hasznosítására. Az elsőben az idegenforgalmi lehetőségekre hívják fel a figyelmet, a másodikban az erdélyi művelődési élet egyik otthonának a megteremtését helyezik kilátásba, míg a harmadik változatban egészségügyi funkció betöltését javasolják. A park jövőjét is többféleképpen látják: visszaállíthatnák az arborétumot, szolgálhat egy szabadtéri színház helyszíneként, de ki lehetne alakítani egy játszóteret is. A Szent István Egyetem illetékesei arra is kitérnek, hogy valamennyi változatnak előnyei is, de hátrányai is vannak.

Az önkormányzatnak – mely a román állam képviselőjeként hosszú évekig próbálta akadályozni, majd késleltetni a restitúciót – most az az érdeke, hogy bármilyen rendeltetést kap a kastély, az nagyot lendítsen a településen. „Úgy is mint polgármester, úgy is mint magyar ember remélem, hogy itt egy fontos turisztikai központ alakul ki” – hangoztatta a hétvégi tanácskozáson részt vevő helyi polgármester. Ördög Ferenc elmondta, hogy az eddigi súrlódások és konfliktusok dacára, az önkormányzat jól működő kapcsolatot szeretne ápolni a Kemény családdal és a kastélyban létesítendő intézménnyel.

Az erdélyi magyar kultúra központjává tennék

Az író és művészetpárti Kemény János unokái első sorban nagyapjuk mecénási szellemiségében hasznosítanák a vécsi kastélyt. A Magyarországról hazatelepedett és a közeli Galonyán élő Nagy Kemény Géza például el sem tudja képzelni, hogy az anyaországi divat szerint wellness-szállóvá alakítsa az Erdélyi Helikon színhelyét. Sokkal inkább egy, a Lezsák Sándor fémjelezte Lakiteleki Népfőiskola modelljére létrehozott kulturális központot működtetne az épületben. „Lenne itt helye művésztelepnek, alkotótábornak, konferenciáknak és összmagyar találkozóknak” – sorolta elképzeléseit a Kemény-unoka. Testvérbátyja, a szintén hazatelepedett Vécsi Nagy Zoltán művészetkritikus is hasonló álmokat dédelget. Kemény János legidősebb unokája felelevenítette, hogy nagyapját sem a vagyonszerzés vezényelte, de nem is a pénze, hanem az irodalom és színház iránti határtalan szeretete tette mecénássá. A Budakeszi melletti Pátyon élő unoka, Kemény Endre pedig úgy vélekedett, hogy ha valaha is szállodaként működtetnék az épületet, akkor is megférne falai között a kultúra. „Nagy vonalakban hasonlítanak az elképzeléseink, abban viszont mindannyian megegyeztünk, hogy a marosvécsi kastély az erdélyi magyar művelődés központjává kell hogy váljon” – szögezte le portálunknak az örökös.

Az elődök örökségéhez méltóan

A Magyar Írószövetség elnöke, Szentmártoni János egyenesen káprázatosnak és megismételhetetlen irodalom- és kultúrtörténeti pillanatnak nevezte 1926 nyarát, amikor a mindössze 23 esztendős báró hívására az erdélyi irodalom legkiválóbb alakjai sereglettek össze Kemény János birtokán. A helikoni találkozók jelentőségét az is növelte, hogy egy percig sem voltak provinciális rendezvények, jegyezte meg Szentmártoni. „A legjobb magyar irodalmi hagyományokra építve eleven kapcsolatot ápolt az anyaországi műhelyekkel. Nemzetközi beágyazottsága már helyzetétől adódóan is természetes volt, a román és a szászok révén a német kultúrával való együttélését értem ez alatt elsősorban – de nyelveket beszélő és külföldi irodalmat fordító kiválóságai révén világirodalmi távlatokat is nyitott. Azzal, hogy a transzilvanizmus eszméjét az írott szó művészetében gyakorlattá emelték, nem csupán a két Trianon közötti erdélyi magyarság önbecsülését, önismeretét, jövőképét erősítették, de perspektívát nyitottak az előtt is, hogy ez a nép elhelyezhesse magát Európa drámaian átrendezett térképén” – méltatta a vécsi irodalmi találkozók fontosságát a Magyar Írószövetség elnöke. Szentmártoni János abbéli reményének adott hangot, miszerint a hét végi találkozó az elődök örökségéhez méltó kulturális pezsgést indít majd el. Ehhez viszont sem a Kemény család tagjai, sem a vagyonuk nem elegendő. „Mi hétköznapi emberekként élünk és közel negyed évszázada harcolunk birtokaink visszaszerzéséért. Magunkra voltunk és vagyunk hagyva. Mi viszont úgy tekintünk erre a kastélyügyre, mint az összmagyarság ügyére” – fejtette ki Kemény Endre.