Március 15.: Ne csak nézz, láss is!

Nem csak csöpögtetnek, nem csak lélegeztető gépen tartanak, hanem hatással lesznek mindennapjainkra évtizedek múltán is, hiszen

Mert ugye azt mindenki belátja, hogy a magyar közösségektől elvett-államosított (ingatlan)vagyont nem igazán akarják visszaszolgáltatni az utódállamok mindenkori kormányai.

Aktuálpolitikai értelemben a tíz éve következetes nemzetpolitikának pedig azt köszönhetjük, hogy lassan, de biztosan fel- vagy visszakerülünk a (világ)térképre.

De számíthatunk-e ún. történelmi jóvátételre? Nem a trianoni határok visszaállításával (az a hajó már örökre elment!), hanem a nemzetrészeinket elválasztó országhatárok virtualizálásával megtörténhet, hogy

Hogy a határokon kívül rekedt magyar közösségek élő és életerős szövetként épülnek vissza a nemzettestbe. És ami a legfontosabb, ez azért történhet meg, mert nem csak kapunk, hanem adunk is az anyaországnak, azaz nem halott szövet vagyunk. Adhatunk némi önbecsülést és büszkeséget is, hiszen

De lehet-e a jövőre készülni, még ebben a vírus járta időkben is? Mindenképpen. De figyelni érdemes arra, hogy mi vagy ki rázza, zavarja össze körülöttünk a világot. Mert különben ugyanúgy járhatunk, mint a befőttesüvegbe zárt vörös és fekete hangyák. Ha az üveg nyugton van, békésen elvannak ezek a szorgos élőlények egymással és egymás mellett, mind a vörösek, mind a feketék. Ha viszont megrázzák az üveget, azonnal elkezdik öldökölni egymást. Bár nem túl emelkedett zárszó, de

Érdemes az üvegfalakon kívülre is tekinteni akkor is, ha a Föld megmentése, az újrahasznosítás, az áldásos globalizmus és individualizmus címén egyre maszatosabbá és átláthatatlanabbra sikerülnek körülöttünk a(züveg) falak. És készülj fel: nem minden az, aminek látszik!