Levél otthonról haza

A helyzet az, hogy tíz emberből egy beszélt a lehetőségekről, kilenc panaszkodott. A helyzet az, hogy a kilenc panaszosból csak egy nézett tükörbe, és morgott azért, mert nem látunk ki a fejünkből. A helyzet az, hogy Székelyföld leginkább miattunk olyan, amilyen. Most udvarhelyszéki nézőpontból beszélek, de nyugodtan lehet ezt forgatni ide-oda: Udvarhelyen nem tudjuk, hogy mit akarunk, de biztosan nem azt, mint Csíkban és fordítva. Az Udvarhely-Csík-tengelyhez képest Háromszék egy másik ország, Gyergyószék valahol a Marson túl van, ahová még űrszondákkal se lehet belátni, Marosszék nem is létezik, a székelyföldi horizont nagyjából Balavásárnál lezárul.

A helyzet az, hogy ezen csak mi tudunk változtatni: maguk otthon, én meg itthon. Már ha akarjuk, hogy legyen Székelyföld.

Mert jelenleg Románia van, már amennyire van, mindenesetre december elsején ünnepli a százéves születésnapját. Mondanám, hogy ez az ő bajuk, de ez a mi bajunk is. Száz évvel ezelőtt Erdélyt és benne Székelyföldet megszerezték maguknak. De a legnagyobb kárt nem ezzel okozták Székelyföldnek. Hanem azzal, hogy ötven évvel ezelőtt, 1968-ban megyésítettek. És mi ezt elfogadtuk, átálltak a fejünkben a váltók. Azóta nem székelyek, hanem Hargita megyeiek, Kovászna megyeiek, Maros megyeiek vagyunk, székelyek csak Kolozsvártól arrafelé, ha elcsángálunk.

Azért sikerült, mert mi ezt hagytuk. És ez elég jó alap arra, hogy elgondolkodjunk azon, mi lesz, ha a következő ötven évben nem kapjuk össze magunkat.

Először talán fejben kellene változni. Az Erdélyi Médiatér Egyesületnél ezért döntöttünk úgy, hogy nem udvarhelyi, vagy csíki, vagy gyergyói, vagy vásárhelyi újságot csinálunk, hanem székelyföldit. És nem székely médiavállalatot építünk, hanem erdélyit.

Mi tényleg úgy gondoljuk,

Ezért nem vagyunk „függetlenek és objektívek”. Nem nézhetünk úgy Székelyföldre, mintha székelyföldönkívüliek lennénk. Nem lehetünk függetlenek attól a közösségtől, akiknek és akikről szólunk, és nem lehetünk objektívek sem, ha ezt a közösséget erősítenünk és védenünk kell. Ezért vagyunk a világon. Hogy mindannyian otthon legyünk benne.