Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

10:57

Még idegenkednek az inasképzési programtól a munkáltatók

10:41

Újabb érmeket szereztek a székelyföldi biatlonisták a Balkán Kupán

10:39

Tanévnyitó Szent Koronával

10:38

Marosvásárhelyi diadal: megnyerték a minifoci Bajnokok Ligáját (videóval)

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Az életéért küzdött a nagy testű kutyákkal egy futó Csíksomlyón

Előkerült az áprilisban eltűnt háromszéki fiatal lány

Fényes nappal ment be a medve Székelyudvarhelyre, órákba került elkergetni

Extrán fizetnek három napig a visszaváltott palackokért az egyik Székelyföldön is népszerű üzletláncban

Eltűnt nőt keres a Hargita megyei rendőrség

Az életéért küzdött a nagy testű kutyákkal egy futó Csíksomlyón

Szigorítás: a kezdő sofőrök ne vezethessenek nagyon erős autókat

Fényes nappal ment be a medve Székelyudvarhelyre, órákba került elkergetni

Merre tart a vidéki tömegközlekedés?

Az EU betiltja az orosz cseppfolyósított földgáz importját

Különleges érettségi találkozó: akik mindenhol helytálltak az iskolában elsajátított szaktudásukkal

Magyary Levente, Ölvedi Domokos, Nagy József és Szente Miklós és Adorjáni Zoltán özvegye

Fotó: Gálna Zoltán

A marosvásárhelyi fémipari középiskolában a 40-es 50-es években, de később is rajztömbbel mentek felvételizni a legények és csak az jutott be, aki megírta a 7-es általánost. Az egyik legfontosabb tantárgy a műszaki rajz volt és akinek sikerült elvégezni az iskolát a hadügyminisztériumban, nagyüzemekben, de még a repülőgyárban is megállta a helyét.

Simon Virág

2019. szeptember 15., 17:372019. szeptember 15., 17:37

A fémipari középiskolában 1951-ben végzettek közül ma már csak hárman élnek, mellettük két volt osztálytársnak a felesége vett részt a hétvégén megszervezett 68. érettségi találkozón.

Az egykori iskolájukról lelkesedve és elismeréssel beszélnek a 88 éves egykori diákok, mindannyian kihangsúlyozva, hogy nehéz, de szép 4 évet töltöttek az iskola padjaiban. Mint megtudtuk

72-en kezdték az fémipari szakiskolát, de csak 57-en végeztek el. Volt, aki nem bírta, hogy a délelőtti négy óra elméleti, magyar, román, matek órák mellett délutánonként 4-5 óra műhelygyakorlat volt.

Felváltva jártak a diákok a kovácsműhelybe, tanultak az esztergapadon, kezelték a maró- és gyalulógépeket és dolgoztak a lakatosműhelyben. Az egyik legfontosabb tantárgyuk a műszaki rajz volt, s mindenikük büszkén mondja, hogy

az iskolában megszerzett tudással bárhova kerültek helyt álltak.

A vizsga után mindenkit kihelyeztek egy-egy távolabbi településre, ahonnan katonaság után került haza Vásárhelyre.

Hárman maradtak azok közül, akik 1951-ben érettségiztek a fémipari középiskolában

Fotó: Gálna Zoltán

Ölvedi Domokos Aranyosbányára került, Magyary Levente Fogaras mellé egy olyan nagyüzembe, ahol a raktártól a termelési osztályig 7 kilométert kell megtenni, majd a szászrégeni motorosrepülőket gyártó üzemben dolgozott hosszú évekig. Szente Miklós felesége mesélte, hogy férje olyan műszaki rajzokat tudott készíteni, hogy a hadügyminisztériumba is csodájára jártak. Adorjáni Zoltán felesége azt mondta, hogy férje hosszú évekig a vásárhelyi közüzem megbecsült szakembere volt.

Nagy József azt mesélte el, hogy záróvizsgáján olyan alkatrészt készített, hogy azt Bukarestben kiállításon mutatták be. Véleménye szerint téves a jelenlegi tanügyminisztérium azon rendelete, hogy a gyenge tanulókat szakiskolába kell kényszeríteni. Szerinte

a szakiskolákba jó kézügyességű és képességű gyermekek kellene menjenek, akik valóban szakmát akarnak tanulni, s akikből jó szakemberek válhatnak.

„Azok közül, akik velünk együtt végeztek volt, aki Budapesten tanult tovább és ott is megállta a helyét. Jó lenne, ha újra értékes képzés zajlana a szakiskolákban és jó képességű diákok tanulhatnának ott, fontos szakmákat.”