Igen, ez lehetett volna az a bejelentés, amely hallatán mindenki számára világossá válik: ekkora bajban igenis lehet számítani a kormányra és a hadseregre. Ennek hiányában azonban valahogy nagyon egyoldalúra sikeredett az amúgy profi módon megszervezett mentés: a város azonnal megnyitotta az Erőss Zsolt Arénát, a lakosság pedig pillanatok alatt takarókkal és élelemmel halmozta el a több mint kétszázötven érintettet.

Sportcsarnok helyett bentlakások

Január hetedikén este, az akkor mindössze két hónapja hivatalban lévő polgármester kétséget kizáróan jól vizsgázott, hiszen rendkívül rövid idő alatt megoldást talált a károsultak pillanatnyi elhelyezésére. A hangsúly azonban a pillanatnyi jelzőn van, hiszen azt a polgármesternek is tudnia kellett (volna), hogy hosszabb ideig nem lehet egyetlen közösséget sem összezárni egy sportcsarnok előterébe, az ugyanis teljesen érthető módon feszültségekhez vezethet – mint ahogy többször meg is történt.

Jó, jó, de mit kellett volna tennie? – adódik azonnal a kérdés. Nyilván más helyszínekben is gondolkodni, olyanokban, ahová két nap múlva néhány családot külön-külön könnyedén elszállásolhatnak. Gondolhatunk többek között olyan iskolai bentlakásokra, amelyek a koronavírus-járvány miatt februárig – a második félév kezdetéig – üresen álltak. Magyar és román iskolai kollégiumokra egyaránt, hiszen

Egy ilyen lépéssel Korodi Attila fenntarthatta volna azt a látszatot is, hogy ura a helyzetnek, és képes gyorsan olyan megoldásokat találni, amivel megőrizheti, mi több, erősítheti a csíkszeredaiak bizalmát.

Alábbhagyott lendület

Korodi azonban nem tudott egyről a kettőre lépni, inkább szép lassan kompromisszumot kötött a közhangulattal. Legalábbis ezt érzékeltette az elszállásolással kapcsolatban hozott legtöbb döntésével. Többek között a zsögödfürdőiek által kezdeményezett lakossági fórumon elhangzottakkal (ahol bejelentette: az eredeti tervekkel ellentétben mégsem fogják Zsögödben elszállásolni a roma családokat) és a kormány által felajánlott konténerek leszállításának kérdésében (azt kérték ugyanis a kormánytól, ne szállítsák le mindaddig a lakhatásra alkalmas építményeket, amíg a város területet vásárol erre a célra).

korábban írtuk

Lakossági fórum: nem költöztetik Zsögödfürdőre a tűzkárosultak egy részét

Nagyon gyorsan elillant a január 7-én este tapasztalt közösségi összefogás: a csíksomlyói tűzvész után egy héttel már lakossági fórumon kellett csitítania a kedélyeket Csíkszereda polgármesterének és Hargita Megye Tanácsa elnökének.

Mindeközben fellélegezhetett az egész önkormányzat arra a hírre, hogy a 260 érintett több mint fele úgy döntött, néhány hétnyi összezártság után kiköltözik a sportcsarnokból és a régi nyomortelepen folyatja tovább megszokott életét. Így legalább csak 120 embert kell etetni – szusszanhatott fel a városháza. Hiába reménykedett tehát titokban valami nagyszerű megoldásban a nyomortelep környékén élő csíksomlyói többségi lakosság, gyorsan szembesülniük kellett azzal a makacs ténnyel, hogy mindössze két hetet tartott az a típusú nyugalom, amiben évtizedek óta nem volt részük.

– nem csak Csíkban, hanem szerte a világon.

Forgatókönyvek

Helyzet van, amit rendezni kell. Na, de mi lehetne a jó megoldás? Nos, ez a jövő zenéje, azt azonban tudjuk, hogy mi nem lehet jó. Barakkok kihelyezése semmiképp. Talán még emlékeznek a csíkszeredaiak (a zsögödiek biztosan, ezért is lehettek ennyire elutasítóak a lakókocsis tervvel kapcsolatban) a Nagy Imre utca 27. szám alatti ingatlanban lakó népes családra, amelynek tagjai a kétezres évek elején annyira megkeserítették a szomszédok mindennapjait, hogy az akkori városvezetésnek, a frissen hivatalba lépett Ráduly Róbertnek és csapatának (hoppá, minden polgármester megkap egy-egy ilyen hálátlan feladatot?) sürgősen lépnie kellett.

Az új polgármester nem is habozott, barakkokat vásároltatott, azokat pedig kihelyeztette a Tavasz utca szélére, és oda költöztette az említett népes családot.

Más megoldás? Mindenképp olyan helyszínben kellene gondolkodnia az önkormányzatnak, amellyel valahogy egyetért a többségi lakosság. Ehhez pedig már létező, de kihasználatlanul álló ingatlanokra van szükség – újak építése ugyanis sokak ellenérzését váltaná ki. Továbbá olyanokra, amelyek viszonylag könnyen megközelíthetőek, hogy oda segítő szándékú civilek bármikor eljussanak, ha mondjuk esti mesét szeretnének olvasni a gyerekeknek. Ilyen helyszín lehet Csíkszeredában például a volt Goscom épületegyüttese az Akác és a Piactér utcák találkozásánál.   

Ez lehetne – szerintünk – az önkormányzat lehetséges lépése. Ha viszont a civil szféra, vagy akár baráti társaságok is úgy érzik, hogy keresztény kötelességük segíteni egy-egy érintett családon, ők is megtehetik. Bérelhetnek egy lakást, amelyet egy kiszemelt család rendelkezésére bocsátanak, a baráti társaság tagjai pedig időnként ellenőrizhetik, hogy a felkarolt család jól érzi-e magát, a gyerekek pedig megtanulták-e a másnapi leckét. Segíteni ugyanis nem csak takarókkal lehet a katasztrófa éjszakáján.

Szorít az idő

Csíkszereda önkormányzatát mindenképp sürgeti az idő, hiszen hamarosan itt a tavasz, az érintett roma közösség pedig – érthető módon – kéri vissza a megszokott, vagy ahhoz közeli életét; akárcsak a városlakók az Erőss Zsolt Arénájukat. A január hetedikei segítőszándék nyilván már a múlté, akárcsak a sportcsarnok előterében felhalmozott takaró- és élelemhegyek, a problémát azonban nem lehet tovább odázni.

– mondta a csíkszeredai hölgy, felismerve az egyik üzletben a csíksomlyói romatelep egyik lakóját, aki erre mindössze annyit válaszolt: