HIRDETÉS

Jó példák: közösségükért dolgozó nők munkáját mutatták és mutatják be

R. Kiss Edit 2018. július 10., 12:56
HIRDETÉS

Sorsfordítő nők az elmúlt száz évben című projektje részeként az RMDSZ Nőszervezete közösségük életében szerepet vállaló és tevékenykedő nők életútját ismerteti kiadványokon, illetve mutatja be rendezvényeken. Csíkból Ferencz Angélát, Incze Zsuzsannát, Mihók Editet és Tankó-Molnár Mária Teréziát válogatták be a projektbe, ismerték el tevékenységüket ily módon.

Tankó-Molnár Mária, Incze Zsuzsanna és Mihók Edit. Cselekvő emberek Fotó: Albert Orsolya

Az RMDSZ Csíki Területi Nőszervezete indoklása szerint olyan hölgyeket mutatnak be, akik mind a maguk kis közösségében, mind térségünk szintjén kiemelkedő eredményeket értek el.

Ők csak négy nő a sok közül. Sokan vannak még olyanok, akik köszönetet érdemelnek azért, mert nap mint nap tesznek a közösségért, a csíki értékek átörökítéséért

− fogalmaznak a szervezet kiadványában. Az ebben bemutatott nők közül az Ezer Székely Leány Napja alkalmával szombaton a nyeregben hárman bemutatkoztak az érdeklődők előtt. A fesztivált épp eső és erős szél zavarta meg, így a rendezvénysátor falait leengedték, és

meghitt körülmények között mesélt munkájáról Incze Zsuzsanna, Mihók Edit és Tankó-Molnár Mária Terézia.

Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ vezetője nem tudott jelen lenni. Róla az RMDSZ kiadványában azt írják, „néprajzosként, társadalomkutatóként érdeklődve közelít a helyi közösségekhez, szervezői, intézményvezetői munkáját áthatja a másik fél megértésére és segítésére való törekvés”.

HIRDETÉS

„Az embert kell látni”

Amikor megkaptam a felkérést a programban való részvételre, azon gondolkodtam, hogy mi ebben a sorsfordítás – mondta lapunknak a csíkszeredai Incze Zsuzsanna. A Hargita Megyei Mozgássérültek Szervezetének munkatársa, több civil szervezet önkéntese úgy gondolja, ugyanúgy végzi a dolgát, mint más az élet egyéb területein.

Ő a tevékenységével a fogyatékkal élők ügyeit igyekszik képviselni, a „hangjuk” próbál lenni ott, ahol erre szükség van.

„Nagy szeretettel teszem ezt, próbálok változtatni, nyitott maradni. Másoktól is csak ezt kérem, hogy legyenek nyitottak a fogyatékkal élőkkel kapcsolatosan. Nem olyan nagy dolog ez, olyan apróságokon múlik mint például, hogy ne foglalják el a fogyatékosok helyét a parkolóban, vagy hozzák el a gyermekeiket a rendezvényeinkre, mert abban, hogy milyen emberré válunk, fontos, hogy találkozunk-e akadályozottsággal élőkkel.

Azt is kérem, hogy ha meglátnak egy fogyatékost, akkor felejtsenek el mindent, amit róluk eddig gondoltak és próbálják meg azt az embert úgy elfogadni, ahogy jön. Mert én elsősorban vagyok Zsuzskó és csak utána fogyatékos. És ez minden sorstársamra érvényes

− fejtette ki a fiatal nő. Úgy látja, a fogyatékkal élőkkel szemben ma is sok az előítélet, de sokat javult a helyzet ezen a téren, nyitottabbak az emberek, mint tíz évvel ezelőtt. Ma már azt kell megmagyarázni az embereknek, hogy

ha a sérült személynek szüksége van például egy rámpára ahhoz, hogy be tudjon menni a könyvtárba, akkor az nem egy speciális igény, hanem ugyanolyan normális, mint ahogy egy ép embernek túracipőre van szüksége a hegymászáshoz.

„A Hargita megyében élő kilencezer társamat képviselve azt mondom, hogy ezt a nyitottságot próbálják az emberek megőrizni. Merjenek élni és ehhez a felénk való nyitottság is hozzátartozik“ – tette hozzá Incze Zsuzsanna.

Helytörténet, szolgálat

2006 óta tölti be a gyimesközéploki községi könyvtáros tisztségét Mihók Edit, aki korábban tanított is a község iskoláiban. A gyermekzsivaj után a könyvtár csöndjében,

a helytörténet iránt érdeklődő diákoknak segítve született meg a gondolat, hogy meg kell írni, könyvbe kell összegyűjteni a közösség történetét.

A gondolatot sok munka követte, majd megjelent a Tankó Gyulával közösen megalkotott falumonográfia, A gyimesi hegyek kőből vannak rakva címmel. Azóta könyvtári nőegyletet is szervezett és amint szombaton a nyeregben megosztotta a hallgatósággal, azt tervezi, hogy

önkéntes munkában helytörténetet fog tanítani a gyermekeknek, hogy átadja a közösségükre vonatkozó ismereteket.

Értékmentő munka

A csíkmadarasi Tankó-Molnár Mária Terézia 37 évig tanított szülőfalujában és nyugdíjasként is igen aktív életet él. Elmesélte,

nyugdíjba vonulása után kezdte el értékmentő munkáját, felkutatta, leírta és babaméretben meg is varrta a feledésbe merülő régi madarasi népviseleteket. Emellett a népszokásokat, hagyományokat is gyűjtötte és publikálta is, több könyve jelent meg ebben a témában.

Az időseknek azt tanácsolja, ne gubózzanak be nyugdíjasként sem, maradjanak aktívak. Hogy ő mennyire az maradt, arra jó példa, hogy a Facebookot sem tartja rossz dolognak, mint elmondta, a különböző népszokások idején rendszeresen megosztja az adott naphoz kapcsolódó hagyományokat, régi fotókat, dokumentumokat a közösségi oldalon.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS