Istállóban udvaroló vadtulok

Az említett Belényesi-hegység, a Bükk, Avas, Lápos összefüggenek a Cibles közvetítésével az észak–erdélyi rengeteg tömegű őserdőkkel, a Radnai- és Máramarosi-havasokkal s az ezekkel délre kapcsolatos Kelemen-havassal, amely Borszéken túl átterjed Moldvába, és épp itt, a határ menti járatlan havasokon volt Bölényország szíve, itt volt főhadiszállásuk. Itt vadásztak rájuk a székely daliák ősidőktől fogva, és innen terjedtek el dél felé a Görgényi- és a Csíki-havasokba, le egészen Brassó alá, ahol sok emlékük maradt fenn.”

Ezt támasztja alá többek között a szárhegyi Lázárok ősi címerének főalakja, de a helynevek is árulkodnak székelyföldi „bölényfészekről”, mint például a bálványosi, 1091 méter magas Begyenkő-szikla, hogy az erdővidéki Bölönről ne is beszéljünk!

– írta még Szalay. Ezek alapján nem véletlen, hogy egyes források szerint az utolsó erdélyi bölényt is Székelyföldön lőtték le jó bő kétszáz évvel ezelőtt.

Boldogult apám jelen volt e vadászaton, mellyet édes atyja itt, mint Doboka vármegyei alispán tartott. Borgó vidéke, melly akkor a Bethlen grófok birtoka volt, Doboka megyéhez tartozott. Apám 86-dik évében halálozott el, s utolsó éveiben is szenvedélyes vadász volt. Vadászkalandjairól sokszor beszélgetett, s ünnepe volt, ha a bölény vadászatról emlékezhetett. Szerinte ez utolsó jól kitermett tehén volt, s hozzávetőleg 10-12 esztendős lehetett, öt mázsát és 42 fontot nyomott.”

Orbán Balázs viszont az 1814-es évszámot adja meg A Székelyföld leírása című monumentális munkájában: „A fülei havasokban sok vad van, régen még bölény is tanyázott itten. E kiveszett fajnak utolsó magánosan ordítozó ivadékát itt látták a múlt század végén. Lázár Károly gróf A szabad természetről című munkájában

Megjegyezzük, hogy Petényi János Salamon (1799–1855) akadémikus, madártani kutató 1815-öt említ, és szerinte is Udvarhelyszéken ejtették el az utolsót.

s így hajtották ki aztán a bölényt a tehénnel együtt reggelenkint a csordára.”

Visszatért a Kárpátok királya

Az állami erdészet (Romsilva) magánerdészetekkel, környezetvédelmi szervezetekkel, önkormányzatokkal karöltve hosszú évtizedek óta próbálkozik a bölény visszatelepítésével a Kárpát-gyűrű romániai és erdélyi erdeibe.

A csökkenés egyik magyarázat az, hogy sok kisborjút máshová vittek fejlődni, az ottani állományt erősíteni.

Az egyik legismertebb és legeredményesebb visszavadító telep Vânători–Neamț község övezetében, az azonos nevű nemzeti parkban található, csaknem 31 ezer hektár, amiből 26 ezer hektár erdő. Hivatalosan 1999-ben létesítették, tíz évvel ezelőtt 11, két év múlva 6 bölényt engedtek itt szabadjára, számuk ma ötven körüli lehet. Önreklámjuk szerint

A bánsági Szárkő-hegység 8000 hektáros bölényrezervátumában, Hunyad és Krassó–Szörény megye határvonalán számuk tavaly meghaladta a százat, öt éven belül elérheti a kétszázötvenet. Hasonlóan nagy kiterjedésű a Bukaresttől 70–75 kilométernyire lévő buksányi bölényrezervátum is, ahol a bekerített területen élő állatok létszáma általában 30-40 körül mozog.

amelyeket Ausztriából, Svájcból, Franciaországból és Olaszországból hoztak. A többi ilyen telephez hasonlóan, a szabályok betartásával ez is látogatható a turisták számára.

Lehet kóstolni!

Gazdasági vállalkozásként felfogható bölényfarmból több is működik Romániában. A legismertebb talán a folyamatosan több százas állatállománnyal bíró nagyszalontai.

Egyik különlegességük a „bölényburger”, amelyről azt mondják, sokan nehezen veszik rá magukat, hogy megkóstolják, de ha beleharapnak, biztosan kérnek még belőle!

Hogy milyen áron, azt nem tudni, de iránymutatóul szolgálhat az egyik honi internetes szaküzlet ajánlata, ahol a steak-nek való bölény T-bone kilóját 290 lejért lehet megrendelni…