Szerdán délben a helyi sajtó képviselőivel találkozott a blueszenész, aki életéről, munkásságáról és mindennapjairól számolt be. Az előadóművész az Osonó Színházműhely társulatának régi barátja, számos fellépésen vett már részt általuk, most pedig a húszéves fennállás megünneplésére érkezett Sepsiszentgyörgyre.

Fazakas Mihály, az Osonó társulátnak vezetője három történettel vázolta kapcsolatukat Hobóval, aki sokat segített a színház iránykeresésében, valamint az emberek felé való fordulásában. Fazakas Misi felidézte azokat a perceket, melyek meghatározók voltak a színház életében, és amelyek Hobóhoz köthetők, legyen szó jubileumi koncertről vagy diákszínházi fellépésről. A lényeg, hogy minden ügy mellé odaállt Hobo, és ezzel megmutatta, hogy léteznek még ügyek – fogalmazott Fazakas Misi. „Nekem nagy hitet adott Hobo abban, hogy még léteznek ügyek és az Osonóra is ügyként tekint. Bár kissé elkoptatott ez a szó, de nem szabad szégyellni, hogy vannak ügyeink, amelyek mellett kiállunk: így elmegyünk falvakba, szórványba játszani” – mondta a színház vezetője.

Földes László úgy gondolja, szép eredmény, amit az Osonó Színházműhely elért az elmúlt húsz évben, és előadásaik is sikeresek. Ugyanakkor az is kiemelten fontos, hogy falvakban vagy emigrált magyar közösségeknek játszanak – mondta az énekes, hiszen ez fansztasztikus dolog. Az előadóművész azonban hiányolta az Osonós előadásból azt a pozitív érzést, ami példázza azt, amit a színházműhely alkot. „A darab, amit láttam, egy mérhetetlenül elkeserítő dolog volt, és szembesíti a világot, amiben élünk, de az Osonó létéből az ellenkezőjét is látom: a remény mindig megvan, újrakezdeni mindig lehet. Húsz évet így lenyomni mint ők, az igen kemény. Ezt az egy pozitív villanást hiányoltam, hiszen tudjuk, hogy mennyien mennek el az orszából, mennyi abortusz van, mennyien nem olvasnak, de mégis van remény, hiszen az előadásukat is 175-ször játszották már. Ez azt jelenti, hogy érdekli az embereket” – mondta Hobo, hozzátéve, hogy az Osonósok munkája nehéz, de szép is egyben.

Újágírói kérdésre, miszerint a csúnya világról alkotott képén mennyit változtathat a kultúra, a művész úgy vélekedett, hogy a globalizációs irányzatok háttérbe szorítják a valódi kultúrát. „A világtörténelem legsikeresebb háborúja folyik a nemzeti kultúránk és a világkultúrának az értékei ellen a globalizációs irányzatok által, amelyeket nemcsak plitikusok, hanem a mögöttük lévő pénzkonzorciumok irányítanak. Elsősorban a televízió és az internet miatt történik mindez. Az igazi költészet vagy népzene és színház idegen az internettől és tévétől, én sem szeretek semmit, ami nem élő dolog. Hiszek abban, hogy egy József Attila-estnek a lenyomata az emberek lelkében van, ezt pedig sikeresen akadályozza a gobalizált világ és a média” – mondta Hobo.

Az előadó úgy látja, sikeres globalizációs kulturális elnyomás folyik a tradíciók és nemzeti közösségek ellen, és ha ennek nem lesz meg a megfelelő alternatívája, és az irányzatok nem mennek ezzel szembe, akkor nagy bajok lehetnek.

Arra a kérdésre, hogy melyik volt művészi léte legnagyobb kompromisszuma, Hobo kifejtette: a betiltott dalai, albumai nem okoztak neki gondot, viszont megtörtént, hogy a Hobo Blues Band életútja során olyanokkal is játszott együtt, akikkel igazából nem akart, mivel méltatlannak bizonyultak. A 68 éves művész jelenleg elégedett életével, mint mondta, már nem kosárlabdázik, de mai napig edzőterembe jár, életében nem ivott alkoholt (egy tragikus családi háttér miatt), valamint nem élt drogokkal, és nem is cigarettázott. A 45 éve színpadon lévő énekes évi 140 fellépést vállal, előadóesteket, koncerteket, de monodrámákat, verseket ír, könyvterveken dolgozik. Tervezi, hogy a Gulag egyik munkatáborában született versek közül is publikál néhányat, bemutatva azt, hogy a művészet szenvedések árán is művészet marad.

Hobo szerda este 19 órakor lép fel Hármasoltár című estjével a sepsiszentgyörgyi unitárius templomban. A koncert után 21 órától a Huhuu Alkotóházban beszélget a művésszel Pálffy Tibor színművész.