Gazdák, építészek, szakemberek ültek egy asztalhoz Újfaluban az Oltárkő parasztszövetkezet meghívására. A szabadegyetem jellegű találkozónak célja az volt, hogy közösen keressenek megoldási javaslatokat arra, hogy miként lehet ötvözni a 21. századi követelményeket a hagyományok megőrzésével.

A gazdák gondolkodásmódját próbálják formálni az itt megfogalmazódott felvetésekkel, egyrészt az itt elhangzó előadásokból leszűrhető információkból, de másrészt úgy is, hogy gazda és építész kötetlenül tudott itt beszélgetni, elmondani egymásnak a meglátásait – mondta el az Oltárkő Parasztszövetkezet vezetője, Bányász József.

Az Országépítő Kós Károly Egyesülés és az Élő Szövet Alapítvány társszervezésében megszervezett péntek-szombati konferencián elhangzott: nagyapáink csűrjei, istállói nem felelnek meg a mai állattartási követelményeknek. Például újabban állapították meg, hogy a szarvasmarháknak nem szűk és meleg szállásra, hanem tágasabb terekre lenne szüksége. De egyébként is, a mai technológiák más adottságokat követelnek meg. Ezért a mai gazdák új épületei nem követik a hagyományokat, nem illenek a székelyföldi környezetbe, de az állatjóléti követelményeknek sem felelnek meg.

Az építkezés ugyanakkor nem maradhat mindenben hagyományőrző, de a meglévő örökséget a mai lehetőségekhez kell  igazítani – fogalmazódott meg. Köllő Miklós építész vetette fel: be kell látni, a Kós Károly által egykor mintapéldának tekintett székely ház ma már nem gazdaságos.

Kolumbán Gábor egyetemi tanár, és bivalytartó gazda Kassay Lajos íjász egy mondatát idézte ezzel kapcsolatban: „Nem olyan íjat akarok készíteni, amilyent az őseink készítettek, hanem olyant, amilyent most készítenének”. A székelyföldi hagyományok felhasználásával kell élni a mai lehetőségekkel állapították  meg,

Egy következő hasonló találkozón már konkrét tervek bemutatása is történhet, de addig is kell találni olyan gazdákat, akik hajlandóak belevágni abba, hogy a közös gondolkodás eredményeként megszülető épület-típusokat építi fel gazdaságában. Ez nem lesz könnyű, egyrészt a jellemző pénzhiány miatt, de másrészt azért sem, mert sok esetben „azért őrizzük a hagyományt, mert félünk az újtól” – fogalmazta meg egy résztvevő.

Az építészek feladata, hogy olyan gazdasági épületeket terveznek, ami nem csak jó, hanem szép is – hangzott el, és megfordítva az is, hogy látni kell: ami szép az jó is. 15-20 ilyen gazdaságban kell ilyen hagyományokra alapozó, modern épület létrejöjjön, hogy hatással tudjon lenni a szélesebb gazdatársadalomra – így számolnak a konferencia résztvevői. A példaszerep felvállalása nem lesz egy könnyű feladat, hiszen a bürokrácia és egyéb akadályok nagyon nehézzé teszik a megvalósulást.

Több környékbeli családi gazdaságot is meglátogattak a konferencia résztvevői. Láttak viszonylag jó és kevésbé jó példákat. Ezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy az itt felvetődő gondolatok, megállapítások konkrét javaslatokká váljanak. Felvázolták a az élhető gazdálkodás formáját is. Eszerint a követendő családi gazdaság nem a mennyiségre, hanem a minőségre, nem 150 állatra hanem 15-20-ra, és nem 1 lejért eladható tejre, hanem piacképes termékre alapszik. Mindez megélhetést tud jelenteni a gazdálkodó családoknak. Amint megállapították, az ipari méretű gazdaságok azonban tönkretennék a vidéket.

„Sok mindent csinálunk, ami nem jövedelmező, de ez is hozzátartozik az élhető családi gazdálkodáshoz” – mondta egy résztvevő.