A gyógyítás szépsége Takács József háziorvos szemével

„Ha nem megyek, értem jönnek, ezért inkább bemegyek, rendelek. Éjszaka is kihálós voltam.” Betegei számára többek, mint páciensek, még az eltávozott felmenők betegségeit is számon tartja. A hivatás szépségének megismerésére másokat is buzdítana.

– Az elmúlt héten adtunk hírt arról, hogy a háziorvosi szakmánál elöregedés tapasztalható, esetükben a megyei átlagéletkor 52,4 év. Közel fél évszázad orvoslás után hogyan látja, mi az, ami egy háziorvosnak élmény, és mi jelent megpróbáltatást?

– Beállítottság kérdése. Nekem a felfogásomban is az van, hogy az ember társas lény. A kapcsolatoknak különböző formái vannak, én a háziorvosi praxisban úgy fogom fel, hogy ez orvos és család barátsága. Én a páciensben partnert látok, ő is kell segítsen, hogy egy helyes diagnózist tudjak felállítani, majd arra is szükség van, hogy kollaboráljon az eredmény érdekében. A régi tekintély-orientált stílust ma már nem tartom helyesnek. Sor kerülhet túlzott közvetlenkedésre is, de ilyenkor az ember egy kicsi féket tesz, udvariassági féket. És bármikor bármire lehet hivatkozni. A kihívás az, amikor olyan dolgokat kellene megoldani, amiket nem tudsz, és nincs, aki segítsen benne. A mai egészségügy nem beteg-orientált, hanem profitorientált. Csak szöveg, hogy mindent az emberért, de az orvosnak nem adnak lehetőséget, hogy ezt megtegye, mert elsősorban akkor maradhat meg az állásában, ha adminisztratív szempontból megfelel, tudásfelmérés, eredményfelmérés nincs. Csak papírbejelentések vannak. Az is baj, hogy nem pontozzák az orvos magatartását a betegekkel szemben. A felszereltség pedig... lehetne jobb. A problémák közé kell sorolni, hogy fogy el az orvosgyártás. Éppen beszéltem a háziorvos-utódokat kiképző egyik professzorral, és ő mondta, hogy tavalyelőtt huszonötöt képeztek Vásárhelyen, idén már csak ötöt engednek. Én ezt úgy fogom fel, mint a népirtási program része, mert ha gyenge a háziorvosképzés, a betegséget későn fedezik fel, és további nehézség adódik a szakorvos elérhetőségében, a költségekben. De ezt a népirtást nem tudatosan végzik, mert az országot nem a technokraták, hanem a politikusok vezetik, nem hozzá értő emberek irányítanak. Negyvenhat éve dolgozom, soha semmiről meg nem kérdeztek engem.

– A megpróbáltatás akár kihívás is lehet. Hogyan szokott megoldást találni ön az ilyen helyzetekben?

– Ezért is fordulok mindig az alternatív megoldások felé is. A fizikoterápia, gyógynövényterápia, holisztikus szemléletben illő kezelések, a homeopátia egyáltalán nem idegen számomra. Ezekre rá kell szokni, mert az ártámogatottan felírható gyógyszerarzenál egyre szűkül, egyre nehezebben hozzáférhető. Akár úgy is, hogy csak szakorvos írhatja fel, a családorvos, aki ismeri a beteget, nem. Mit szólnak az alternatív gyógymódokhoz azon orvostársak, akik bizonyos gyógyszergyártókkal ápolva jó viszonyt, az ő termékeiket ajánlják leginkább – azt én sosem kérdeztem. Csak annyit vettem észre, hogy igenis kezdtek az emberek inkább olyan orvosokhoz járni, akik ritkábban nyúlnak antibiotikumhoz például, inkább szorosabban követik a beteget. Nem kérdeztem orvostársaimat, de elképzelem, hogy esetleg lehet pejoratív véleményük. Az engem nem zavar, amíg azt nézem, hogy mi hasznosabb a betegnek.

A teljes interjú a Gyergyói Hírlap 2015. február 23-án megjelent, hétfői lapszámában olvasható.