– emlékszik vissza a mérlegelésre Gáll Szabolcs. Akkor úgy gondolkodott, hogy ezt a lehetőséget meg kellene mutatni a falusfeleinek oly módon, hogy az önkormányzat saját területén létesít ültetvényt, és ha majd a hasznát látják, mások is kedvet kapnak a mezőgazdaság ezen formájához. Tisztában volt vele ugyanis, hogy e gyógynövénynek az értékesítésére tág körű a lehetőség: a házi felhasználáson túl a nagyiparban, gyógyszerészetben, sőt még az élelmiszerfesték-előállítóknál is igény van a ribiszkére.

„Hat fajtát, 4500 tövet ültettünk, kísérleti jelleggel, hogy tudjuk összehasonlítani majd a terméshozamot” – mondja a polgármester. Akkor a következő kérdés az volt, hogy az ültetvényt ki fogja gondozni, de hamar került a községben olyan cég, amely kertészettel foglalkozik, a Gál házaspár elvállalta a gondnokságot.

Az idei év sem volt a legkedvezőbb a bogyók formálódásának, érésének. Körülbelül nyolcszáz kilogrammnyi gyümölcs van a másfél hektáros ültetvényen, ami a jó termésnek csak úgy húsz százalékát jelenti. Ennek ellenére a polgármester azt mondja, már így is megtérülőben a beruházás.

A bogyók érésekor azonban újabb kérdés adódott: hogyan lesz a szüret? A kézi munkaerő alkalmazása nagy költséggel jár, s bár egy testvértelepülés megvételre ajánlotta használt ribiszkeszedő kombájnját, kiderült, nem az ára miatt, hanem a bürokratikus eljárások végett igen nehéz lenne az önkormányzatnak nyélbe ütni a vásárt. Így egy alfalvi magánszemély vásárolta meg, bérmunkában zajlik a szüretelés.

A leszüretelt gyümölcsből Zágoni Elemér receptje szerint készül a szörp. Jelenleg a nyersanyag árához képest négyszeres áron lehet értékesíteni.

korábban írtuk

Ne csak a pénzt lássuk a ribiszkében

Újra teret nyer a ribizli és bogyósgyümölcs-termesztés Hargita megyében. Annak érdekében, hogy a gazdák bebizonyítsák, ebből is meg lehet élni, nemrég megalapították a Ribes Egyesületet. Cél kellene legyen a sima értékesítésen túl a növény minden részének feldolgozása.

– jelentette ki a polgármester. Mivel az önkormányzat nem árusíthatja a szörpöt, a termékforgalmazást, illetve az ültetvény teljes, további kezelését saját cégére, a Kultúrcentrumra bízta, felelőst is kineveztek a döntéshozó testületből, aki figyelemmel követi a folyamatot.

Visszaemlékszik arra is, hogy furcsállották az emberek, amikor első tavasszal két szemre vágták vissza a bokrokat. Magyarázta, majd be is bizonyította, hogy így szépre nőnek a bokrok.

tudja, tudomásul veszi azt is, hogy a fagytól sosem fogják tudni teljes mértékben megvédeni a növényt. „Ha a Jóisten velünk lesz, és mínusz 3 fokosnál nagyobb fagyok nem jönnek, szép termés lehet jövőre. Ez egy maradandó beruházás. Ha a polgármester el is megy, ez itt marad, a falunak. És ha a falu képes lesz rá, felfigyelhet arra, hogy ebből meg lehet élni. Nem kell innen elmenni, csak neki kell fogni dolgozni, igaz, keményen, de a munka nem szégyen” – fogalmaz Gál Mária.

Mária ügyszeretetét bizonyítja az is, hogy amikor a bogyósgyümölcs-termesztők szervezkedni, csoportosulni kezdtek, akkor vállalta, hogy az élre áll, az egyesület elnöke lesz.

„Azt láttuk, hogy egyre többen kezdenek ribiszkét telepíteni, akár nagyobb parcellákra is, de nem számolják ki, hogyan biztosíthat ez hosszú távú megélhetést. A kézi szüretelés nagyon költséges, aztán az értékesítés sem egyszerű. Ezek az akadályok vezethetnek oda, hogy aki nagy lendülettel hozzálátott a termesztéshez, rájön, hogy nem éri meg, és felhagy vele. Hogy ezt megelőzzük, kezdtünk azon gondolkodni, hogyan lehet a ribizlit eladni, az árat tartani, egységes terméket előállítani. Erről ötleteltünk, s mivel nekem volt a legnagyobb szám, megválasztottak elnöknek. Megmondtam: én jót akarok, hogy az emberek észrevegyék, nem kell elmenni, itthon kell maradni, nekifogni dolgozni, nem a támogatásokra várni, ezért vállalom a feladatot, de nem egyedül, mindenki a maga részével hozzá kell járuljon.”

Az egyesület dokumentumai még a cégbíróságon vannak, de a terméssel nem várhatták meg a bejegyzést. Ezért a közgyűlésen megegyeztek, hogy saját nyersanyagaikat összeadva előállítanak egy egységes terméket, amely már az egyesület nevét viseli a címkéjén. Aki a nyersanyagot adta, az viszi haza a terméket, otthon pedig reklámozza, hogy jövőre felkészülten várják a szüretet.