Európát választjuk, de az Uniónak változnia kell!

Társadalomfejlődésünk szempontjából a térség nemcsak a közel félévszázadnyi kommunizmus ideje alatt, de az azt megelőző évszázadban is Európa nyugati részéhez képest lényeges gazdasági, modernizációs lemaradást halmozott fel. Régiónk Nyugat- és Kelet-Európa közé beékelődő entitás, amely jellegében inkább nyugathoz kapcsolódik, azonban a társadalom szövete, fejlettsége, tartalma történelmi okok következtében nagymértékben különbözik attól. Ez még inkább érvényes Romániára, illetve a Romániába integrálódó Erdélyre.

Különösebb okunk nincs is a csodálkozásra, hisz sem egyiknek, sem másiknak nincs és nem volt olyan erős, évszázadnyi léptékkel mérhető hagyománya, amely kiindulási pont és használható üzemanyag lehetett volna. A hiányzó intézményi kultúrát és a lakosság intézmények iránti alacsony bizalmát a formálisan létrejövő demokratikus intézmények nem voltak képesek sem helyettesíteni, sem felszámolni.

A piacgazdaság kiépítésének igen magas árát a társadalom fizette meg.

Elmondhatjuk, hogy a fejlődési út, amelyet Románia a rendszerváltozást követő másfél évtizedben bejárt, a társadalom jelentős hányada számára csalódást is okozott. Ennek magyarázata nem csupán a megalapozatlan elvárásokban keresendő: a politikai elit egy része mélyen alulteljesített.

Románia belépésével az Európai Unióba az európai integráció újabb, gyorsított szakaszába ért. Folytatódott a nyugati minták átültetése, ugyanakkor ehhez igen jelentős, eddig nem tapasztalt források is társultak. Míg 1994-ben az ország GDP-je alig haladja meg az éves harmincezer (30.376) milliárd dollárt, ami egy főre mindössze 1323 ezer dollárt jelent, a csatlakozás pillanatában, 2007-ben ez a szám 174.831 milliárd dollár és az egy főre eső jövedelem 8360 dollár. 2023-ra, 16 év alatt Románia megduplázta a GDP-jét. Ez tavaly 350.414 milliárd dollár, míg az egy főre eső éves jövedelem 18.410 dollár volt. Mindezek ellenére

Az április elején közzétett Ipsos-felmérés szerint az Unió tagállamainak 63 százaléka elégedetlen a Bizottság munkájával, a dolgok a többség szerint rossz irányba mennek.

Közben az Európai Unió maga is átalakul.

A szíriai polgárháborúnak és az arab tavasz hatásainak következtében Európát olyan tömeges illegális migráció éri, amelyre senki sem volt felkészülve.

hiszen azok az országok, amelyeknek nincs gyarmattartó múltjuk, amelyek nem élnek évszázadok óta együtt más kultúrájú lakosok tömegeivel, nehezebben fogadják el a nyugati országok tömeges bevándorlás elősegítésére tett lépéseit, amely rájuk is kötelezettségeket róna.

A nyugati vállalkozások jelentős beruházásokat hajtottak végre a volt államszocialista országokban, hozzájárulva ezzel a térség újraiparosításához, gazdasági fejlődéséhez.

A piacok tekintetében érvényesítik erőfölényüket és mindez társul az EU keleti országai munkaerejének elszívásával, amely mértéke már demográfiai szempontból is veszélyezteti a régió társadalmainak életképességét.

Gondolok például a zöld átmenet célkitűzéseire: mindenki egyetért a célokkal, de kétségtelen, hogy a keleti országok egyszerűen képtelenek az elképzelt forgatókönyv szerinti erőltetett menetben megvalósítani azokat. Ma már egyre világosabban látszik, hogy az erőltetett menet az erős gazdasággal rendelkező tagállamok versenyképességét is jelentősen csökkentette, a mezőgazdaságot kiszolgáltatott állapotba taszította, és a Bizottság elnöke is kénytelen volt elismerni, hogy a hibás döntéseknek köszönhetően több mint 300 milliárd eurót vontak ki a befektetők az Európai Unióból.

Ezek a konfliktusok és a belőlük fakadó frusztráció egyre jobban elfedi azt a tényt, hogy a kelet-európai országok számára az európai uniós integráció történelmileg példátlan fejlődési lehetőséget jelent. A régió és ezen belül Románia fejlődése számottevő. Nemrégiben egy elemzés kimutatta, hogy az Európai Unió keleti tagállamai fejlődési üteme messze meghaladja a nyugati országokban tapasztaltat. A történelem során soha nem volt ilyen csekély fejlettségbeli különbség Európa két régiója között, bár ennek teljes ledolgozása egyelőre inkább a távlati vágyak közé sorolható.

Sok minden meg fog változni az Unióban, és fontos, hogy végiggondoljuk a saját szempontjainkat, érdekeinket az átalakulás összefüggéseiben.

Európa nyugati felében a kisebbségi kérdés rendezettnek mondható, az elfogadott megoldások biztosítják a nemzeti kisebbségek identitásának megőrzését és továbbadását, ezek egy része számunkra is modellértékű. Az Unióban rendezetlen kisebbségi helyzetben leginkább a felvidéki és romániai magyarok, valamint a bulgáriai törökök vannak, illetve a Baltikum orosz kisebbségei, bár az ő helyzetük inkább biztonságpolitikai kérdés.

Az Európai Szén- és Acélközösség 1951-es megalapításától az Unió mai formájáig számtalan kérdés került uniós hatáskörbe. 60 millió különböző őshonos etnikai, nemzeti, nyelvi kisebbséghez tartozó polgár ügyével szemben sem maradhat közömbös egyetlen uniós intézmény sem. A Minority SafePack (MSPI) útépítést jelent. Az mindig sok erőfeszítést és türelmet, állandó munkát igényel és nem kevés újrakezdést feltételez. Mi ezt tesszük évek óta. Ezt a munkát abbahagyni nem szabad.

Ilyen bizonytalan geopolitikai helyzetben megengedhetetlen, hogy egy globális gazdasági erőközpont védelmi értelemben ennyire kiszolgáltatott legyen. Ma nem tudjuk pontosan meghatározni, hogy a konfliktus, a háború, ami a szomszédságunkban zajlik, mekkora kiterjedésű és mikor lesz annak vége. Különösebb kockázat nélkül kijelenthetjük, hogy nem 2022 februárjában kezdődött, hanem sokkal korábban. Én ezt 2008-ra teszem, az Oroszország és Grúzia közötti háború idejére. Ezt követte a Krím-félsziget elcsatolása és innen már csak egy lépés volt a teljes orosz-ukrán háború kitörése.

Az európai integráció mélyítése szempontjából fontos, hogy az olyan ütemben történjen, ami az Unió keleti országai számára is teljesíthető. A kétsebességes Európa gondolata az Unió kohéziója ellenében hat, ezért nem fogadhatjuk el a tartósan másodrendű státust.

Térségünk elmúlt kétszáz évének egyik fontos kihívása a jó értelemben vett modernizáció, amely mindig a hagyomány alapján áll. A hagyomány nem béklyót jelent, hanem állandó erőforrást. Ehhez kérünk támogatást és türelmet.

Végezetül az európai parlamenti jelenlétünkkel kapcsolatban lenne néhány megjegyzésem. Kérdés, hogy az általunk reális célként megfogalmazott két mandátum mire elégséges.

Parlamenti arányunk valóban alacsonynak mondható, de az Európai Parlament nem csupán egy „törvénygyár”, ahol az egyedüli szempont a szavazatok száma – annak a különböző határozatok, rendeletek vagy irányelvek elfogadásában való részvétel hatalmi jellegén túl további, számunkra fontos funkciója is van.

Igen, az Európai Parlamentben el tudjuk mondani, milyen értékeket vallunk, milyen Európát szeretnénk, és azt hogyan kívánjuk megvalósítani, elképzeléseinkhez pedig partnereket tudunk találni. Választási programunkat elképzeléseinkkel, terveinkkel elérhetővé tettük a junius9.rmdsz.ro honlapon.

Mozgásterünk jó példája a Minority SafePack kisebbségvédelmi kezdeményezés. Kétségtelen siker, hogy a parlament kétharmadát ügyünk mellé tudtuk állítani, bár a konkrét joganyaggá váláshoz további intézmények együttműködése is szükséges.

Azért kell minderről beszélni, mert a június 9-ei EP-választás nem egyszerűen egy a választások sokasága közül. 2024 döntő év lesz Európában is. Arról döntünk, hogy milyen irányba menjen tovább az Unió, ám ahhoz, hogy ebbe beleszólhassunk, nekünk is ott kell lennünk. Ha azt akarjuk, hogy legyen hangunk Európában, hogy megőrizzük fejlesztési forrásainkat és bővítsük jogainkat, mindenkinek el kell mennie szavazni: csak így tudjuk megőrizni az erdélyi magyarok képviseletét az Európai Parlamentben.

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke

(Fizetett tartalom)