Megfejtik az 1497-es biblia titkát – Hozzáfogtak a több száz éves ősnyomtatvány restaurálásához

Különleges ősnyomtatvány felfedezéséről adtunk hírt június elején: egy 1497-es bibliát fedeztek fel a csíkszentgyörgyi plébánia könyvei között a Csíkszeredai Gyűjtőlevéltár munkatársai.

1497-es Biblia került elő Csíkszeredában

Ősnyomtatványra bukkantak a gyulafehérvári egyházmegye csíkszeredai levéltárában: egy 1497-ben nyomtatott Ószövetséget találtak a csíkszentgyörgyi plébánia könyvei között. 

Az országosan egyetlennek számító példányról Bernád Rita Magdolnával, a gyulafehérvári főegyházmegyei levéltár főlevéltárosával beszélgettünk. „Egy négykötetes biblia harmadik kötetéről van szó, amely nem teljes, hiányoznak az utolsó oldalak, a tizenöt illusztrációból mindössze tizenegy található meg ebben a példányban. Azonban nagyon jó állapotban maradt fenn” – ismertette a szakember. Hozzátette, a negyvenhat könyvből álló Ószövetségi Szentírásból ez az ősnyomat a próféták könyveit tartalmazza.

Arra a kérdésre, hogy ez az ősnyomtatvány miként került a csíkszentgyörgyi plébániára, érdekességként megtudtuk, hogy egyik papja révén, akiről nem sok adat maradt fenn. Mindössze annyit tudnak róla, hogy Ferenczy Györgynek hívták, 1690-ben született, nemesi származású volt, Nagyszombatban tanult, és 1719-ben szerzett doktori fokozatot teológiából. Tanulmányait követően Csíkszentgyörgyre került plébánosnak. A faluban mindössze tíz évet szolgált lelkipásztorként, mivel 1727-ben egy botrányos kimenetelű, egyházilag szabálytalan ördögűzést végzett, ami miatt feltételezhetően a püspök felfüggesztette.

Ferenczy vélhetően a nagyszombati képzés időszakában szerezhette meg a művet, amelyet újraköttetett 1721-ben, erre utal a kötet táblájának belső oldalán található latin bejegyzés is.

A Csíkszeredai Gyűjtőlevéltár restauráló műhelyében már hozzáfogtak a több száz éves könyv restaurálásához, amit digitalizáció előzött meg. A kötet elérhető a gyfl.ro oldalról. Az ősnyomtatványon látszik, hogy már átesett egyfajta javításon, ragasztások vannak rajta, feltételezik, hogy ezt beköttetésekor végezték el rajta. „Restauráláskor egyebek közt szétbontjuk a borítóját, a kötéstáblában ugyanis korábbi nyomtatványtöredékek vannak. Előfordult már, hogy a kötésből előkerülő töredékek értékesebbeknek bizonyultak, mint maga a könyv, amit bekötöttek” – jegyezte meg a levéltáros szakember.

A csíkszeredai műhely restaurátora, Benedek Árpád a restaurálási szakaszokat ismertette. Mint magyarázta, kezdetben laponként átnézik a könyvet, majd száraz tisztítása következik egy e célt szolgáló ecsettel. Ha szükséges, akkor porszívózzák, radírozzák, illetve vegyszeres kezelést is alkalmazhatnak. Ez a példány annyira jó állapotú – nincs rajta penész, jó a varrata is –, hogy nem szükséges vegyszeres tisztítást végezni rajta, és nem kell teljesen szétszedni sem. A bőrtábláját azonban eltávolítják, a benne összeenyvezett lapokat megpróbálják egyenként szárazon szétválasztani, ha nem lehet, akkor nedves kezeléssel. A széttöredezett lapokat kétféleképpen pótolhatják, vagy korhű japán merített papírral, vagy a meglévő papírt turmixolják össze és öntik ki újra.

Az 1497-ből származó bibliát restaurálása után a gyűjtőkönyvtárban fogják őrizni.

„Az ősnyomtatványok világszerte a legdrágább dokumentumok közé tartoznak, különleges értéküket elsősorban nem a tartalmuk határozza meg, hanem közrejátszik benne nyomdásztörténeti jelentőségük, régiségük, valamint a tulajdonosaik által lapjaikra írt bejegyzések is” – magyarázta Muckenhaupt Erzsébet ősnyomtatvány-kutató, aki a csíkszentgyörgyi plébánia könyvei között felfedezett ősnyomtatvány bibliát azonosította. A szakember elmondta,

ősnyomtatványnak minősül az a könyv vagy egyleveles kiadvány, amelyet az európai könyvnyomtatás feltalálása óta, azaz az 1450-es évek közepétől 1500. december 31-éig mozgatható betűkkel, szedéssel-nyomással állítottak elő.

„A 15. századi nyomdászok kiadványai hasonlítanak a középkori, kézzel írott könyvekhez, a kódexekhez. Az ősnyomdászok átvették a kódexekben használt főbb betűtípusokat (gót, antikva) és rövidítéseket, így biztosítva a sorok azonos hosszúságát. Az ősnyomtatványokat címlap nélkül adták ki, a nyomdász neve, a kiadás helye és éve általában a könyv végén, a kolofonban szerepel, de egyharmaduk kolofon nélkül jelent meg, ilyen a csíkszentgyörgyi kötet is. „Emiatt azonosításakor a Konrad Haebler által kidolgozott tudományos módszert használtuk. Ő a legváltozatosabban metszett gót betűt, az »M«-et alapul véve kidolgozta a betűk típusrepertóriumát, és az »M« 101 alapformáját különítette el. Ezután a meghatározott nyomtatványt a biztonság kedvéért egybevetettük még a Bajor Nemzeti Könyvtár azonos példányával” – fejtette ki az azonosítás tudományos eljárásáról a kutató.

A nemrég felfedezett biblia értékét növeli, hogy jelentős 15. századi európai nyomdaközpontban jelent meg, Nürnbergben, ahol egy tucat nyomdász, valamint világi és kolostori könyvkötő műhely is működött.

„A 15. század legtermékenyebb német nyomdásza és legnagyobb könyvkereskedője, Anton Koberger nyomtatta ki a bibliát. Koberger egyébként közel 240 művet adott ki, Európa nagy részét behálózták kereskedelmi kapcsolatai” – tudtuk meg. A híres nyomdász kiadott könyvei így Erdélybe is eljutottak. Egyébként

a felfedezett ősnyomtatvány nem egyedi példány, világviszonylatban 183 különböző gyűjteményben őrzik, a legtöbb példány német nyelvterületen található belőle.

Romániai gyűjteményekben kevesebb példány van, például a biblia második kötete a kolozsvári Akadémiai Könyvtárban kutatható, negyedik kötete pedig a Csíki Székely Múzeum gyűjteményében, a csíksomlyói ferencesek könyvtáranyagában lelhető fel. A harmadik kötetből eddig csak a bemutatott csíkszentgyörgyi példányt ismerik, ezért országos viszonylatban egyedinek számít. Az első kötetből mindeddig egyetlen példányt sem fedeztek fel Romániában.

Az ősnyomtatvány-kutató ugyanakkor arról is beszélt, hogy a nyomtatás helye mellett a könyv kötése is értékkel bír. Ennek a példánynak az eredeti borítója nem maradt fenn, egyszerű papírtáblás bőrkötését valószínűleg a közeli csíksomlyói ferencesek műhelyében készítették 1721-ben. „A kötésben nyomtatványtöredékek láthatók. A nyomdai makulatúralapokat csirizzel egymáshoz ragasztva a táblák merevítéséhez használta fel a könyvkötő. Ezeket a könyv tervezett restaurálása során tudja majd azonosítani a könyvtörténész” – fejtette ki a kutató.

Látogatható és használható a plébániák régi gyűjteményéből álló könyvtár

A Csíkszeredai Gyűjtőlevéltár mellett Történeti Gyűjtőkönyvtár és Restaurátor Műhely is működik a csíksomlyói Szent Péter és Pál Plébánia épületében. A könyvtár kialakításáról Bernád Ritával, a Gyulafehérvári főegyházmegye főlevéltárosával beszélgettünk.