Csíkszék
Gyergyószék
Háromszék
Marosszék
Udvarhelyszék

 

Élettel telt meg Homoródremete felújított temploma

Molnár Melinda 2019. július 27., 21:58
HIRDETÉS

Virágkorában, a meseszép környezetben rejtőzködő Homoród menti faluban tartották a környék legnevezetesebb nyári búcsúját, a Szent Jakab-napi muzsikás sokadalmat. Aztán az elvándorlás megtizedelte Homoródremete népességét, az elszigeteltség növelte a nevével harmonizáló csendet. Az idei Jakab-napi búcsú visszhangos örömeket fakasztott szombaton.

Fotó: Barabás Ákos

Legnépesebb, négyszázfőnyi, az 1940-es években volt a falu. Ma az állandó lakosság ennek tizedét teszi ki. De mindenik háznak van tulajdonosa, a jeles napok hazahívják az eltelepedetteket. Szűknek bizonyul ilyenkor a dombon ülő, felújított templom. Idén láthattuk azt is, sikerült gombamentesíteni a szentélyt, kicserélték a csatornát, kicserélték a villámhárítót.

Az 1903-ban épült, és 1985-től pap nélkül maradt plébániának a helybéliek mindvégig gondját viselték.

A csendes környezetben fekvő épület, korabeli arculatát megőrizve, új életre kél. Hogy mekkora munkálat zajlik, azt a dokumentumfotók is megmutatták. Az eredmény pedig kézzelfogható: a pinceszinti helyiségek már alkalmasak a szeretetvendégség lebonyolítására. 

HIRDETÉS

A nap másik öröme, hogy Gál Emil közreműködésével

felújítottak három határbéli keresztet: kettőre a búcsús szentmise keretében kértek áldást, a falu bejáratánál lévőt pedig a liturgikus ünneplés végén áldották meg a lelkipásztorok.

Fotó: Barabás Ákos

Remete évszázadai

A szájhagyomány szerint a falu a nevét egy ott lakó remetéről kapta. A reformáció idején lakói unitáriusokká lettek, aztán 1746-tól, az udvarhelyi lelkipásztor, Ágota János szolgálati idejétől visszatértek a katolikus hitre. A hívek lelkigondozását az udvarhelyi ferencesek látták el. A leányegyházközséget 1784-ben plébánia rangra emelték. 1835-től helyben lakó papjai voltak. 1917-ben, mint filiához, hozzá tartozott Abásfalva, Gyepes, Homoródkeményfalva, Homoródszentmárton, Kénos és Lókod.

1984-ben az utolsó plébánosa Stürzel Manfréd volt. Előbb a székelyudvarhelyi Szent Miklós plébánia leányegyháza volt, 1998-tól pedig a Kis Szent Teréz plébániáról látják el.

Az anyaegyházközség elsőáldozóinak, hittanos csoportjainak és fiataljainak kedvelt zarándokcélpontja szünidőben Homoródremete, de az udvarhelyi egyházközség felnőtt tagjai is magukéinak érzik a kis közösséget – a Szent Jakab búcsúra minden évben gyalogos zarándoklatot szerveznek.

Fotó: Barabás Ákos

Új éltre kelnek az ódon falak

Az elmúlt év folyamán a Bethlen Gábor Alaptól nyert pályázat lehetőséget teremtett arra, hogy a remetei hívek, és a Kis Szent Teréz Plébánia közösségei számára lelki hajlékká váljék a szemet gyönyörködtető, régi parókia.

Bogos Ernő építésszel együttműködve álmodták meg, miként lehet a régit megbecsülve úgy felújítani, hogy szállás és közösségi tér egyaránt helyet kapjon benne.

A pinceszinten lépcsőházat, konyhát, étkezőt, kamrát, raktárhelyiségeket alakítottak ki. Ott kapott helyet a kazánház is. Az első szinten találhatók a szálláshelyek, illetve a közösségi terem, szinteltolással pedig a vizesblokkok. Tamás Barna plébános ráirányította a figyelmünket a nyílászárókra, amelyeknek a csere során régi formáját megőrizték, és a tokozat is visszakapta eredeti színét. Az épület téliesített, de szezonális, főleg nyári működtetést terveznek. Az épület másik különlegessége a tornánc lesz.

Tamás Huba, főegyházmegyei ministránslelkésztől, a projekt felelősétől megtudtuk, hogy megmentenék a közeljövőben régi csűrt is az enyészettől. Augusztus közepén elkezdődnek a tereprendezési munkálatok, a drénezés, a járdák kialakítása és kerítést építenek. Szeretnék, hogy időtálló legyen a megvalósítás, száz év múlva is legyen szép és hasznos. Dicséret illeti a tervező mellett a székelyudvarhelyi Benedek Józsefet és a vele dolgozó csoportokat.

Köszönetet mondtak mindazoknak, akik kétkezi munkával, imádsággal járulnak hozzá, hogy a templom, a plébánia és környezete a falucska ékességévé váljék, amelyben otthon érzi magát a mindenkori csendre vágyó érkező.

Fotó: Barabás Ákos

Remete, mint Betánia

A búcsús szentmise főcelebránsa, Szász János pápai káplán, kanonok petrozsényi plébános harmincnyolc éve, Bálint Lajossal, Erdély első érsekével járt a faluban. Mint elmondta, akkor és most olyannak érzi a békességes falut, mint a szentírási Betánia lehetett, ahol Jézus barátai éltek, ahol megpihent a jeruzsálemi bevonulása után és ahol mennybemenetele előtt búcsút vett övéitől.

Az ünnep szónoka, Kovács Csaba, Antal testvér, a székelyudvarhelyi ferences templom igazgatója a nap szentjének, Jakab apostolnak az életpéldája nyomán fogalmazott útravalót. A hitbéli alapokat a család ülteti el a gyermek szívében, legnagyobb érték Isten közelében lenni – fókuszáljuk erre vágyainkat. Jézus bizalmi embereiként legyünk hűségesek tanításához – örömben, nehézségben egyaránt.

Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Fotó: Barabás Ákos
Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS