Legnépesebb, négyszázfőnyi, az 1940-es években volt a falu. Ma az állandó lakosság ennek tizedét teszi ki. De mindenik háznak van tulajdonosa, a jeles napok hazahívják az eltelepedetteket. Szűknek bizonyul ilyenkor a dombon ülő, felújított templom. Idén láthattuk azt is, sikerült gombamentesíteni a szentélyt, kicserélték a csatornát, kicserélték a villámhárítót.

A csendes környezetben fekvő épület, korabeli arculatát megőrizve, új életre kél. Hogy mekkora munkálat zajlik, azt a dokumentumfotók is megmutatták. Az eredmény pedig kézzelfogható: a pinceszinti helyiségek már alkalmasak a szeretetvendégség lebonyolítására. 

A nap másik öröme, hogy Gál Emil közreműködésével

Remete évszázadai

A szájhagyomány szerint a falu a nevét egy ott lakó remetéről kapta. A reformáció idején lakói unitáriusokká lettek, aztán 1746-tól, az udvarhelyi lelkipásztor, Ágota János szolgálati idejétől visszatértek a katolikus hitre. A hívek lelkigondozását az udvarhelyi ferencesek látták el. A leányegyházközséget 1784-ben plébánia rangra emelték. 1835-től helyben lakó papjai voltak. 1917-ben, mint filiához, hozzá tartozott Abásfalva, Gyepes, Homoródkeményfalva, Homoródszentmárton, Kénos és Lókod.

Az anyaegyházközség elsőáldozóinak, hittanos csoportjainak és fiataljainak kedvelt zarándokcélpontja szünidőben Homoródremete, de az udvarhelyi egyházközség felnőtt tagjai is magukéinak érzik a kis közösséget – a Szent Jakab búcsúra minden évben gyalogos zarándoklatot szerveznek.

Új éltre kelnek az ódon falak

Az elmúlt év folyamán a Bethlen Gábor Alaptól nyert pályázat lehetőséget teremtett arra, hogy a remetei hívek, és a Kis Szent Teréz Plébánia közösségei számára lelki hajlékká váljék a szemet gyönyörködtető, régi parókia.

A pinceszinten lépcsőházat, konyhát, étkezőt, kamrát, raktárhelyiségeket alakítottak ki. Ott kapott helyet a kazánház is. Az első szinten találhatók a szálláshelyek, illetve a közösségi terem, szinteltolással pedig a vizesblokkok. Tamás Barna plébános ráirányította a figyelmünket a nyílászárókra, amelyeknek a csere során régi formáját megőrizték, és a tokozat is visszakapta eredeti színét. Az épület téliesített, de szezonális, főleg nyári működtetést terveznek. Az épület másik különlegessége a tornánc lesz.

Tamás Huba, főegyházmegyei ministránslelkésztől, a projekt felelősétől megtudtuk, hogy megmentenék a közeljövőben régi csűrt is az enyészettől. Augusztus közepén elkezdődnek a tereprendezési munkálatok, a drénezés, a járdák kialakítása és kerítést építenek. Szeretnék, hogy időtálló legyen a megvalósítás, száz év múlva is legyen szép és hasznos. Dicséret illeti a tervező mellett a székelyudvarhelyi Benedek Józsefet és a vele dolgozó csoportokat.

Remete, mint Betánia

A búcsús szentmise főcelebránsa, Szász János pápai káplán, kanonok petrozsényi plébános harmincnyolc éve, Bálint Lajossal, Erdély első érsekével járt a faluban. Mint elmondta, akkor és most olyannak érzi a békességes falut, mint a szentírási Betánia lehetett, ahol Jézus barátai éltek, ahol megpihent a jeruzsálemi bevonulása után és ahol mennybemenetele előtt búcsút vett övéitől.

Az ünnep szónoka, Kovács Csaba, Antal testvér, a székelyudvarhelyi ferences templom igazgatója a nap szentjének, Jakab apostolnak az életpéldája nyomán fogalmazott útravalót. A hitbéli alapokat a család ülteti el a gyermek szívében, legnagyobb érték Isten közelében lenni – fókuszáljuk erre vágyainkat. Jézus bizalmi embereiként legyünk hűségesek tanításához – örömben, nehézségben egyaránt.