Dr. Czeizel Endre: a fogamzásra is fel kell készülni

– Szex, szerelem, gyermekáldás címmel tartott előadást Csíkszeredában. Ön szerint hogyan változtak az utóbbi időszakban a gyermekvállalási szokások?

– Addig, amíg érvényesült az a társadalmi munkamegosztás, hogy a férfiaké volt a produkció – dolgoztak, harcoltak – és a nőké a reprodukció, vagyis hogy fönntartották a családot, a nemzetet, a fajt, egy nő átlagosan 11 gyereket hozott a világra. Ez lényegében azt jelentette, hogy a nők 18 éves korukban elkezdtek szülni, és 45 éves korukig gyermekeket hoztak a világra. A legjobb példa erre Arany János, aki 11. gyerekként született, amikor 45 éves volt az édesanyja. Ez volt a nők hagyományos, tradicionális küldetése. Ez nagyon fontos volt a nagyon magas csecsemő- és gyermekhalandóság miatt – minden harmadik gyerek nem élte meg az egyéves születésnapját –, és nem is volt fogamzásgátlás, csak olyan borzasztó dolgokkal tudták korlátozni a születésszámot, mint csecsemőgyilkosság, illetve a szörnyű kimenetelű abortuszok.

A huszadik század pedig hozott egy forradalmat ezen a téren. Az ember egyrészt nehezen érti meg, hogy miért van akkora szükség a női munkaerőre. Gondolja meg, amikor 11 gyereket szültek az asszonyok, egy férfi el tudta tartani a családot, ma pedig, ha a nő nem dolgozik, akkor elég nagy bajban van az a család. Nyilvánvalóan az igények nagyon megváltoztak, ehhez pedig jött még a korszerű fogamzásgátlás, engedélyezték az abortuszt, és ez alapvetően megváltoztatta a gyermekvállalási kedvet: a 11-ből lett 1,3. Ez már tovább nem csökkenhet, de azért itt valamit kellene tenni, értsük meg, ahhoz, hogy a magyarság fennmaradjon, családonként 2,4 gyerekre lenne szükség.

– Mit kellene tenni Ön szerint?

– Ez nyilvánvalóan döntően gazdasági, társadalmi, politikai kérdés. Mert a gyermekvállalásnak vannak társadalmi feltételei, hogy legyen lakás, hogy el tudják tartani stb. Én a biológiai, természettudományos oldalról tudok ehhez hozzászólni, és ez az előadásom fő témája is, hogy értsük meg, régen a tudatlanok bátorságával vállalkoztak kisbabára a nők, és tényleg áldott állapot volt, hogy egy új embert hoznak a világra, ma pedig akik hozzám eljönnek, mind neurotikus terhesek. Mert halálra vannak rémisztve. Pedig sokkal kisebb a kockázat, mint mondjuk volt száz éve, csak hát most, nem akarom megbántani a médiát, de az mindig csak a bajt és a rosszat tudja mondani, és nem tudatosítjuk: a tudomány haladásának köszönhetően drasztikusan csökkent a fejlődési rendellenességek, az értelmi fogyatékosságok aránya, meg minden egyéb. Én azt gondolom, hogy meg kell a leendő szülőknek magyarázni, a tudomány milyen sokat segít abban, hogy egészséges kisbabájuk legyen – ez a családtervezés.

– Az Önök által Magyarországon kialakított családtervezési rendszer három lépésből áll...

– Az első lépés a családtervezési alkalmassági vizsgálat. Ha valaki gépkocsit vezet, azelőtt el kell mennie egy alkalmassági vizsgára, gyereket viszont bárki csinálhat, bármilyen körülmények között, ami szerintem egy félreértés, hisz egy gyerek sokkal fontosabb, mint egy autóvezetés, tehát igenis, tisztázni kellene, hogy nincs-e valami probléma. Senkit nem nyilvánítunk alkalmatlannak ma már. Régen voltak olyan betegségek, bajok, amikor egy nőnek azt mondták, hogy ne legyen gyereke, ma azért nem, ma csak azt mondjuk, hogy azokat a pillanatnyi, átmeneti vagy esetleg idült problémákat hogyan lehet orvosilag rendbe hozni, hogy lehessen gyerekük. Ezután jön a következő lépés, a fogamzásra való felkészülés. Ma már minden várandós tudja, hogy a szülésre fel kell készülni: összerakják a ruhát, megveszik a gyerekholmit, megvan a gyerekágy és minden egyéb, és bár a születés az életünk kilencedik hónapjának egy fontos eseménye, az életünk a fogamzással kezdődik, tehát a fogamzásra is fel kell felkészülni.

– Mit kell tenni a fogamzás előtt?

– Például a legnehezebbek egyike, hogy abba kellene hagyni a szenvedélybetegségeket, tehát cigarettát, alkoholt, drogot, a modern társadalom átkait. Aztán érdemes az optimális fogamzást megcélozni, és szedni kell a magzatvédő vitamint is, amivel egyharmaddal lehet csökkenteni a fejlődési rendellenességek arányát. Ez csak néhány a szükséges teendők közül.

A harmadik családtervezési lépés a korai terhesség fokozott védelme. Kialakult egy gyakorlat, hogy a nők akkor mennek el a várandós-gondozásba, amikor hat-nyolc hetes várandósok. Ennek érthető oka van, régebb ugyanis a nőgyógyász tapintással csak a hat hétnél nagyobb terhességeket tudta igazolni. Csakhogy ma már itt vannak a nagyon érzékeny terhességi próbák, amelyek már a 13-15. nap igazolják a terhességet. Ez azért fontos, mert ha a fogantatástól számítom, akkor a 15. nap az, amikor az őssejtekből speciális sejtek lesznek, tehát kialakulnak a speciális sejtek, a szövetek, a szervek, a testformák, és akkor jön hat hét – a harmadik és a nyolcadik hét között lényegében –, amikor eldől, hogy abból a genetikai tervrajzból mi lesz. És erről sokan tudomást sem vesznek, akkor mennek el a terhesség-gondozóba, amikor már kész a gyerek.

A teljes interjút a Csíki Hírlap péntek-vasárnapi, április 15-17-i számában, az Egészségünkre rovatban olvashatják.