Tőzegfüstmentes a Csíki-medence

Az akár 60–70 centiméter mélyen is égő tőzeg esetében július közepe óta próbálták a tüzet eloltani, de először a kevés víz- és csapadékmennyiség, majd a magukra maradt önkéntesek időnként hiábavalónak tűnő erőfeszítései miatt csak időszakosan sikerült mérsékelni az izzást. A problémát tetőzte, hogy augusztusban Csíkszereda Székelyudvarhely felőli kijáratánál mintegy négy hektáron szintén tőzegtűz pusztított.

A hatalmas csicsói területen az önkéntes tűzoltók és egy helybéli magánvállalkozó munkásai két vízpumpával öntözték és árkolták a forró földet, majd csatlakozott Bíró Albin talajfeljavító mérnök csapata is. Lutz Levente, a település alpolgármestere korábban úgy nyilatkozott, hogy eloltani nem, csak csillapítani lehet a tüzet – ezzel szemben most már úgy fogalmazott, „szerencsére nincs már nyoma annak, hogy égne a tőzeg”.

Az elöljáró január elején járt ki az érintett földekre, felszálló füsttel és jellegzetes szaggal azonban már nem szembesült. „Sokat segített a hó, de nem kiabálhatjuk el a dolgokat. A felszín alatt lehet, hogy maradtak rejtett tűzfészkek, amelyek a későbbiekben újra begyulladhatnak” – közölte.

Tavasszal terepszemle

„A tőzegtűz jelenleg annyira el van fojtva, hogy belőle már nem szállhat fel füst” – tudtuk meg Bíró Albintól. Az oltáshoz és a légszennyezés megfékezéséhez munkásokat, önkénteseket nagy odaadással toborzó mérnök az utóbbi időben kétszer is a helyszínen járt, utolsó négy – gyakran a térdig érő hóban dolgozó – embere pedig kevéssel a karácsonyi ünnepek előtt hagyta el a helyszínt.

„Március környékén, amikor olvadni kezd a hó, visszamegyünk terepszemlét tartani, mivel egy-két helyen lehet, hogy nem aludt ki teljesen a tűz” – fűzte hozzá.

Ingadozó ammóniakoncentráció

A Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség csíkszeredai, Márton Áron utcai mérőpontján regisztrált, a növények tökéletlen égésével szorosan összefüggő ammóniakoncentráció értékei az elmúlt hónapok alatt meglehetősen változó számokat mutattak.

Az augusztus 23-án mért legmagasabb, egészségügyi határértékeket jócskán meghaladó 117,2 mikrogramm/köbméter levegő koncentrációt követően még két napig tartott a szem- és nyálkahártya-irritációt, légzőszervi megbetegedéseket, gyulladásokat, sőt akár daganatos betegséget is előidézhető égéstermék túlzott sűrűsége.

Szeptemberre már jelentős javulás állt be, a legnagyobb mért érték 80 mikrogramm/köbméter levegőre csökkent. Októberben ennek a felére, míg novemberben a negyedére esett az ammóniakoncentráció, decemberben azonban újra megugrott, karácsony másnapján ismét megközelítve a legmagasabb szeptemberi értéket. A január 3-án regisztrált 84,1 mikrogramm/köbméter levegő koncentráció az elmúlt hetekben folyamatosan csökkent, egészen az elhanyagolható értékekig.

Ettől függetlenül a régió levegőjének háttérszennyezettségét jelző állomás az év első hónapjában – elsősorban a sűrű köd és az autók kipufogógázai miatt – több alkalommal is rossznak, illetve nagyon rossznak osztályozta a légminőséget.