Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

21:00

Fellángoltak az indulatok az újabb megszorítási tervek miatt

20:43

Halálos balesetet okozott, elhajtott a tragédia helyszínéről

20:42

Külön jegypénztárt kapnak a román fociszurkolók a vb-belépőkért

20:24

A marosvásárhelyi utcák felét takarítják hóekékkel

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Holtan találtak egy fiatalembert egy vendéglő padlásterében

Megszólalt a kormány a megemelt adók ügyében

Közel 550 sofőr jogosítvány nélkül kezdi a hetet

Gyilkosságot jelentett be egy fiú, de a rendőrség hiába mozgósított nagy erőket

Akik már az első órákban befizették a megemelt helyi adókat

Megvan a magyarországi országgyűlési választások időpontja

Antal Árpád: rossz volt a döntések alkalmazásának sorrendje, de az adóemelés elkerülhetetlen lépés volt

Adófizetői kedv Székelyudvarhelyen: „kevesebb úgysem lesz, de több még lehet”

Rohamosan emelkednek az állami költségvetési intézmények tartozásai

Ilie Bolojan lesz az ügyvivő oktatási miniszter

Bűnös soha nem egy nép, hanem csak egy átkos rendszer lehet

Fotó: Borbély Fanni

Az 1944-es átállásról tartott előadást Benkő Levente történész. Előadása fókuszában a magyarellenes intézkedések és megszólalások kaptak hangot, illetve a székelyföldi foglyok sorsát ismertette.

Nagy Lilla

2024. november 16., 22:092024. november 16., 22:09

A Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig előadássorozat 300. előadását tartotta pénteken Benkő Levente történész: Székelyföldiek háborújárása. 1944-1948 címmel. Mint mondta, előadása sokkal inkább egy gondolatébresztő jegyzet, mintsem teljes áttekintése a témának. Abból az alapállásból indult ki az előadó, hogy

nincs kollektív bűnösség, az értelmi szerzők, az elkövetők, a tettestársak nem közösségek, hanem személyek, akik azonosíthatók és megnevezhetők.

Tehát a történelmi csapásokért nem egy egész nemzetet kell hibáztatni, hanem azokat, akik eszmei szerzői voltak.

Az előadásban az 1941. június 22. és 1944. augusztus 23. közötti romániai fogolytáborokról volt szó, a Szovjetunió elleni háború foglyairól. Papíron 12 ilyen fogolytábort, lágert tartottak számon: Slobozián, Barcaföldváron, Bărbăteștien, Romulan, Calafaton, Budeștien, Turnu Măgurelen, Vulcanon, Corbenien, Maian, Independențan, illetve Lugoson. A feljegyzések szerint 19 szovjet katona hunyt el Barcaföldváron. Benkő Levente elmondtása szerint

papíron 12 lágert tartottak számon Romániában az 1940-es években, viszont feleségével, Papp Annamáriával 1945-ig 40 fogolytábort azonosítottak.

Felmerült a kérdés, hogy mi történt Románia átállását követően 1944 őszén? 1943 júniusában és decemberében a cseh elnök, Edvard Benes tárgyalásokat folytatott Moszkvában Molotov szövetségi biztossal arról, hogy mi legyen a háború befejezése után, hogyan kezeljék a magyar és a német kérdést. Ezeknek a tárgyalásoknak az egyikén Molotov kijelentette: „a magyarokat meg kell büntetni”, így

pont az ellenkezőjét mondta annak a tényállásnak, hogy nincs kollektív bűnösség.

Fotó: Borbély Fanni

A román ellenállást követően a magyar hatóságok fokozatosan kivonultak Észak Erdélyből, ami azt jelentette, hogy a magyar ajkú lakosság kiszolgáltatott állapotba került. A bevonuló szovjet és román erők, illetve a magukat felfegyverző, önkéntes szabadcsapatok randalíroztak, fosztogattak, gyilkoltak.

1944. augusztus 23-án megtörtént Románia átállása, ezzel együtt a magyar hatóságok kivonulása, ennek következményeképp a magyar lakosság védtelen és magára hagyott lett.

Általános volt 1944 őszén a magyar és németellenes hangulat Romániában, amit tetézett és fokozott azon sajtóhadjárat, amit a Nemzeti Parasztpárt lapja és a Liberális Párt lapja szított.

Olyan megfogalmazásokkal találkozhatunk, hogy a magyarokat meg kell semmisíteni, hogy vissza kell őket üldözni Ázsiába, illetve, hogy valamennyi német nemzetiségű állampolgárt internálni kell”

– idézett a korabeli sajtóból az előadó. A sajtó azonban felült a minisztertanácsi hangokra, Grigore Niculescu-Buzești tábornok és külügyminiszter a Sănătescu-kormány 1944. szeptember 16-i ülésén úgy vélekedett, hogy „ha a magyaroknak kell a magyar lakosság, vigyék innen”.

Az előadás további részében az előadó ismertette, hogy a székelyeket miként vitték különböző átmeneti fogolytáborokba. Például Csíkszentmártonból is van ilyen feljegyzés, ahol négy helyi férfit fogtak el „néhány napi munkára”, a Karakó-híd építésére.

A munkásokat vonattal szállították volna az építkezés helyszínére, a vonat azonban a brassói lágercsarnoknál állt meg.

Tették mindezt annak ellenére, hogy a szovjetek kijelentették: „civilkere nincs szükség, engedjék szabadon őket”.

Csíkszék Csíkszereda Történelem