Bűnös soha nem egy nép, hanem csak egy átkos rendszer lehet

Tehát a történelmi csapásokért nem egy egész nemzetet kell hibáztatni, hanem azokat, akik eszmei szerzői voltak.

Az előadásban az 1941. június 22. és 1944. augusztus 23. közötti romániai fogolytáborokról volt szó, a Szovjetunió elleni háború foglyairól. Papíron 12 ilyen fogolytábort, lágert tartottak számon: Slobozián, Barcaföldváron, Bărbăteștien, Romulan, Calafaton, Budeștien, Turnu Măgurelen, Vulcanon, Corbenien, Maian, Independențan, illetve Lugoson. A feljegyzések szerint 19 szovjet katona hunyt el Barcaföldváron. Benkő Levente elmondtása szerint

Felmerült a kérdés, hogy mi történt Románia átállását követően 1944 őszén? 1943 júniusában és decemberében a cseh elnök, Edvard Benes tárgyalásokat folytatott Moszkvában Molotov szövetségi biztossal arról, hogy mi legyen a háború befejezése után, hogyan kezeljék a magyar és a német kérdést. Ezeknek a tárgyalásoknak az egyikén Molotov kijelentette: „a magyarokat meg kell büntetni”, így

Általános volt 1944 őszén a magyar és németellenes hangulat Romániában, amit tetézett és fokozott azon sajtóhadjárat, amit a Nemzeti Parasztpárt lapja és a Liberális Párt lapja szított.

– idézett a korabeli sajtóból az előadó. A sajtó azonban felült a minisztertanácsi hangokra, Grigore Niculescu-Buzești tábornok és külügyminiszter a Sănătescu-kormány 1944. szeptember 16-i ülésén úgy vélekedett, hogy „ha a magyaroknak kell a magyar lakosság, vigyék innen”.

Az előadás további részében az előadó ismertette, hogy a székelyeket miként vitték különböző átmeneti fogolytáborokba. Például Csíkszentmártonból is van ilyen feljegyzés, ahol négy helyi férfit fogtak el „néhány napi munkára”, a Karakó-híd építésére.

Tették mindezt annak ellenére, hogy a szovjetek kijelentették: „civilkere nincs szükség, engedjék szabadon őket”.